A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-09 / 10. szám

A király szeretője, La Montespau assxony félté­kenységében elhatárolta, hogy Angelikával vágni. Deagrá«, a király tltkoirendőriágánek a tűnőké aionban moghittaltotta tervát. Angelikának elmon­dotta, hogy La Monteapaa meg akarta márgexni, áa felkárta, hagyja el ai udvart. Angelika azon­­ban ballanl sem akart erről, mart megtudta, hogy elad (árja, de Poyrac grót él, a király máat vé­geztetett ki helyette. Est el la mondotta a király­nak. A axarelmea Napkirály előbb tagadta, hogy megkegyelmexett de Poyracnak. Angelika könnyel axonban annyira meghatották, hogy abbahagyta axenvedélyea ndvarláaát áa elmondotta mindéit, amit Poyracról tudott. — Tapaaxtalatlan, Natal uralkodó voltam — mondotta —, tanácaadólm erőaxakoaeágának en­gedtem, amikor de Poyracot halálra Ítéltettem. A Piaca de Gréve-n axonban máit végeitek ki- Egy karcoméban kicserélték ax elítélteket. Poyra­cot egy titkon folyosón a Sxajnéhox vitték, ahol Brxőltől el akart axöknl. Sxőkéa kőiben lőtték egyon, hulléját elvitte a vlx ... — Tudom ét ériem, bogy Jeffrey él — válá­siaké Angelika —, a kastélyban megtaláltam várea ingéti Megengedi őfelsége, hogy most axonnal ha­zautazzak? — kérte a királyt. — Most, éjnek Idején ... 7 — lgenl Minden elmulasxtott percért kéri Fér­jem él, ót meg kell találnom! Angelikát otthon ójabb kellemetlen meglepetés érte. Therése, a axolgálója mérgexett hálólnggel akarta megölni. Csak a véletlennek kőaxőnhette, bogy nem vette magára ax Inget. Elvetemült sxol­­gáláját dühében a mérgexett hálólnggel agyba-főbe verte, akinek ax erős axldllal méreg axlnte pilla­natok alatt arcáról, karjáról lemarta a hóat. Ax agonixáló lány bevallotta, hogy La Monteapau assxony parancsára tette ax ágyra a mérgexett Ingat. Még ax éjaxaka további megelepetós érte. Desgréx kereste fel, aki elmondotta, hogy hoaaxaa nyomoxáa után sikerűit megállapítania: de Poyrac él! — Ax Igax, hogy menekülés kőxben sólyosan megsebesült. Ennek ellenére átkerült örxői elől elmenekülnie. Ax egyik sxajnapartl kolostorban ax apácák gyógyították meg. Felépülése után vitaié­iért Póriasba, majd titkos alagóton bejutott kas­télyának pincéjébe, ahonnan elvitte ott elrejtett aranyét. Ax arany hatalom, a sxabadaág kulcsa: ax arany a legjobb sxüvetaégeal — mondotta Desgréx. — Es most hol van? — Ax egyik kikötőben nyomát vetítettük, saj­nos nem tudom, hogy moat hol van. — Megtalálom! Égésien bixloa, hogy megtalá­lom! — mondotta boldogságtól augárxó arccal An­gelika. Axonnal parancsot Is adott a sxemólyxetnek: — Fogjátok be a legjobb lovakat! Csomagoljátok üxsxe a poggyászomul, axonnal indulunk! Desgréx axonban lebeaxélte ax éjszakai ótról. — Madame — mondotta —, nem ajánlom, hogy éjaxaka induljon a boaaxó és fáraaxtó étre. Ilyen­kor ax orsságutak sok vesxélyt rejtegetnek! — Rendben van, reggel indulunk! — válasxolta Angelika, majd a körülötte álló sxolgálóktól meg­kérd este: — Hol van Savary? Hová tflnt el már megint ax ax öreg kuruxslór Állandóan bujdos... Talán mégis többet tud, mint Desgréx . .. ? Angelika ax éjsxakát nem töltötte tétlenül. A ki­rály törpéjével titokban kihallgattál Montespsu assxony beszélgetését a bérgyilkosokkal. A király szeretője arra beszélte rá az alvilág legelveteme­­dctebb banditáit, hogy öljék mag Angelikát... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom