A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-09 / 10. szám
el akarnak jutni a Holdra Jerrle Cobb 37 éves, nincs férjnél, Igen karcsú, napégette és — 6 volt az első nő az USA-ben, akinek komoly szándékai — és esélyei — voltak, hogy asztronauta legyen. Kiállta a szükséges teszteket, amelyeknek az űrhajósoknak alá kell vetnlók magukat. 9 órát és 40 percet élt a mesterségesen előállított súlytalanság állapotában, s közben nem volt szabad látnia, éreznie, hallania. Tizennyolc finom tü-ezondát vezettek be az agyába, beültették egy sugárhajtású repülőgépbe, és repülés közben fgy vizsgálták az agya által kibocsátott bloelektromos hullámokat. Víztükör fölött katapultálták, hogy megállapítsák, hogyan élne át egy kényszerleszállást a tengeren. Odakötözték egy centrifugához és addig forgatták körös-körül, míg testsúlya a négyszeresére növekedett. „Mert hogy nő vagyok — emlékezik vissza —, még valamivel szigorúbb kiképzésben részesültem, mint a férfiak.“ De bármit Is találtak ki az űrorvosok: Jerrle kiállt minden tesztet, már űrhajósnőnek látta magát és azt hitte, eléri szokatlan vágyát, amikor az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA „tanácsadót“ csinált belőle. Ez 1961 májusában történt. Már akkor egyike volt az USA legjobb pilótanőlnek. Közben Jerrle négy repülő világrekordot állított fel és 12 000 óra pilótatapasztalatot gyűjtött össze 64 különböző repülőgéptípuson. Jerrle mindig Is repülő szeretett volna lenni. 20 éves korában repülőoktató volt, s amikor magassági világrekordját felállította — 12 000 méter felett egy két-sugármotoros „Aero Commander“ gépen, amelynek motorjai már kezdtek „kihagyni“ ebben a ritka levegőjű magasságban, úgyhogy Ismét vissza kellett kormányoznia a sűrűbb atmoszférába — és amikor Amerika űrhajózási tervei kezdtek konkrétan körülvonalazódnl, szeretett volna még magasabbra jutni: Kiállta a vizsgát, mégU vlwxautaaltották: Kay Jenes repülőgép pilóta egyike azoknak a nőknek, akik átestek az flrhajós kiképzésen. Kiálltak minden vizsgát, mégis visszautasították őket. Az USA-ban az űrhajózás elsősorban a férfiak ügye. „Sohasem tudtam megártani, tulajdonképpen miért nem vehetnek részt nók az űrutazásokban.“ Nevetve mondja: „A nők könynyebbek, mint a férfiak — egy nagy plusz. Kevesebb oxigént fogyaszt a szervezetük, kevesebb élelemre, kevesebb helyre van szükségük az űrkabinban. A nók kitartóbbak a férfiaknál, nagyobb az ellenállóképességük, kevésbé érzékenyek a fájdalmak lránt és Igénytelenebbek. Egyetlen elfogadható ok sincs, miért ne vehessenek részt nőik sz űrkutatásokban.“ Egy riporter ezt az ellenvetést tette: „Talán mégis. Az egészségügyi berendezések még nem a legkielégltőbbek a világűrben. Nem voltak a legklfogástalanabbak az Apollo 7. űrhajó kabinjában sem. Nagy a bűz, s ez olykor nagyon kellemetlen volt.“ „Ez csak amolyan kifogás — mondja Jerrle. — Csak nem gondolja komolyan, hogy a Holdra eljutni lehetséges, de egy rendes firklozetot létesíteni lehetetlen.“ Nem, jerrle Cobbot nem lehet lebeszélni.. A gyanúját sem hagyja kibeszélni a tejéből: „A NASA egyszerűen nem akar nőket. A NASA véleménye szerint a nők minden évben szülnek egy gyereket, hisztérikusak, a konyhában főzőcskéz- , nek és sminkelik magukat — ez az ok.“ S ezt már jerrle hazafias felbuzdulásában mondja: „Én már 1960 óta tudtam, hogy a Szovjetuniónak nók is szerepeltek az űrhajózási programjában. Azt szerettem volna, ha az amerikaiak lőtték volna ki az első nőt a világűrbe. Ml a szovjeteket legalább ebben megelőzhettük volna. Én előbb készen voltam a tesztemmel, mint Valentylna Tyereskova, és alkalmasabb voltam, mint ő.“ De ebből, mint tudjuk, nem lett semmi. Jerrle később Mexikóban találkozott Tyereskovával. „Elme sálte nekem, hogy a szovjet űrhajózási hatóságok erősen szorgalmazták házasságát egy űrhajóssal. Hogy miért? Annak megállapítása céljából, hogy a későbbi gyermekeknél nem mutatkoznak-e öröklött károsodások, ha szüleik űrhajósok voltak." jerrle Cobb nem volt az egyetlen amerikai nő, aki 1962-ig joggal reménykedett, hogy egyszer eljut a világűrbe. Tizenegy további nó vetette alá magát szigorúan titokban ugyanannak a tesztnek, amelyen a férfi Mercury-teamnok keresztül kellett mennie, s a hölgyek remekül kiállták a próbát. Mindegyikük tapasztalt pilóta volt. Egyikük-máslkuk több repülő tapasztalattal rendelkezett, mint Amerika első űrhajósa, John Glenn. A legidősebb, jean Hixson, 38 éves volt és az amerikai légterű kapitánya 4500 levegőben töltött órával, a legfiatalabb, Mary Funk, 23 éves volt 3000 repülűórával. Mindegyikük kész volt arra, hogy a Kennedy-fokon beszálljon egy űrkabinba és hagyja, hogy kilőjék a világűrbe. És mlndannyluknak megnövelte az önbizalmát, hogy Washingtonban egy „az asztronauták kiválasztásával megbízott parlamenti bizottság“ 1962 júliusában nyilvánvalóan mellettük szavazott. De olyan okokból, amelyekről senki még csak nem is sejt semmit, a NASA egyszerre csak tisztán férfiak társulata lett. Az ürhajósktképzásen keresztülment legtöbb amerikai nőnek magának kellett kiharcolnia a reputációját a férfivilágban. Terry Londonnak nem. Terry 19 éves, anyja, Barbara az amerikai légierő őrnagya, és a második világháborúban azokkal a gépekkel repült Amerikából Angliába, amelyek aztán rommá bombázták Németországot. Terry apja, Jack vezette az első amerikai sugárhajtású gépet a Lockhed Művekből egy katonai repülőtérre. Terry mamája lányának kívánságát, hogy a repülőgépből az űrhajóba szálljon át, logikusnak találja. „Terrynek ugyanazok a nehézségei, mint amikkel nekem kellett megküzdenem, amikor repülni kezdtem. Mindenki bolondnak tartott, ma meg bolondságnak tartják, hogy Terry el akar jutni a Holdra.“ Terry maga Így vélekedik: „Csak egyszer már ne leimének a férfiak annyira logikátlanok. Egy nap úgyis kénytelenek lesznek hozzájárulni, hogy nők Is részt vehessenek az űrrepülésekben. Miért nem teszik meg ezt előbb, mint később?" Valóban, a NASA űrhajózási hivatalban ülő férfiak segítsége nélkül Terrynek aligha lesz esélye, hogy „egészen nagy repülőutat“ tegyen. Az asztronautáktól nehezen lehet támogatást várni, mert érthetően szívesebben vannak maguk között a világűrben. Annál reménykedőbben várnak az egyelőre még leküzdhetetleunek látszó akadályokkal szembenéző ürhajósnók a férfiak megértésének morzsáira. Thomas O. Paine, a NASA új fönöke megígérte nekik, hogy „valamikor az űrhajózás második dekádjában mint geológusok, orvosok és más tudósok nók Is részt vehetnek majd űrutazásokon.“ És Lawrence Jenkins, a Lockhed Müvek rakéta- és űrhajózási osztályának vezetője még szép emberi aspektusokról Is beszél: „Egy nő egy űrhajó fedélzetén — mondja —, különösen ha az űrhajó hosszú, mondjuk egyéves úton van, érzelmi stabilitást adhat a férfiaknak. Egy férfi akkor is kiegyensúlyozottabb, ha hazamegy és együtt lehet egy nővel, akit szeret." A szerelemről azonban mit sem akarnak hallani a hölgyek. „Micsoda ostoba ötlet“ — mondja Robyn Solovel (25), aki mint társnői Is, az űrutazást inkább hivatásbeli és szakmai oldaláról nézi. A legidősebb a hölgyek közül, akik űrhajós kiképzésre jelentkez-A nimfái mk ürhajázáshoz: Susan Oliver fllmszínészná unalmasnak találta a filmezést, sugárhajtású gépen letette a pllötavlzsgát ás asztronauta kiképzésre Jelentkezett a NASA nál. De ugyanolyan kevés megértésre talált ott, mint társnál Tizenkét amerikai nő űrpilóta vizsgát tett, de a NASA urai nem engedik őket a világűrbe t Férfiak tanulnak nála repülni: A 29 éves Mary Kunk ptlótaoktatú Los Angelesben, és az utolsó a nők közül, akik kiállták az asztronautavizsgát. Ö még nem adta fel a reményt, hogy egyszer repülni fog a világűrben. tek a NASA-nél, Jana Hart (47) sem az igazi partner egy férfiakkal létrejövő űr-randevú számára, mert 6 Hart michiganl szenátor felesége és nyolc gyermek anyja. Jerrío Cobb számára meg minden értelmetlen, ami nem függ össze a repüléssel és az asztronautikával. A férfi, akit szeretett, lezuhant és meghalt. Most csak a repülésnek él: saját „Aero Commander“ gépén repül az Amazonas-mentt dzsungelokba, hogy segítséget nyújtson keresztény mlszszlóknak és az Indióknak, ha sürgősen orvosra van szükségük. hét 21
