A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-09 / 10. szám
Folyik a műtét. Szakadatlanul ellenőrzik a síív mű ködösét. nyom nélkül összeforr. Egy műszer segítségével a nyílást még Inkább kitágítják, és bepillantást kapunk a mellüregbe. A finom, áttetsző mellhártya alatt ott fut a fő artéria, ütemesen, egyenletesen működik a szív. A belső szervek, a kegyetlen körülmények között is pontosan teljesítik feladatukat. Csodálatos alkotás az emberi test, nem menekülhetek a megllletődöttség érzésétől. A sebész kése óvatosan megnyitja a mellhártyát is, és az öszszeesett, sötétlila, működéséből kikapcsolt tüdőszárny ott van előttünk. A gumikesztyüs kéz benyúlik a lapocka alá és onnan napvilágba hozza az elburjánzott beteg sejtszövetet. A daganat szerencsére szabadon mozog, nem nőtt össze a környezetében levő mellkasi részekkel. A nővér nedves ruhával letörli az orvos homlokáról, nyakáról a verítéket. A lámpák ontják a meleget, a vér, az éter, a vegyszerek és a festek kipárolgásától sűrű a levegő, az orrot, szájat fedő orvosi maszk alatt nehéz a lélegzetvétel, pedig a szellőző berendezés kifogástalanul működik. Az operáció neheze, az igazi sebészművészet még csak most veszi kezdetét. Radikálisan, messze az egészséges szövetekbe hatol a kés — hangzanak fülemben még a főorvos szavai előző beszélgetésünkből — nem kockáztatjuk, hogy szabad szemmel nem látható, ki nem tapintható, csak mikroszkóppal kimutatható elszórt, beteg sejteket hagyjunk a környező szövetben. Csak akkor nyugszunk meg, mikor a szövettani vizsgálatra küldött anyagot így jellemzik: a metszésfelület tiszta. A beteget az operáció után a radiológusok tanácsa szerint sugárkezelésre küldjük, rádium, esetleg kobalt sugarakat kap, hogy ezek, a limfatikus erek, útján netán messzebbre került betegség által megtámadott sejteket mindenképpen elpusztítsák. A sugárkezelést pontosan adagolják, az egészséges szövetben komoly károsodást semmiképp sem okozhat. A kezelés után a beteget, vagy mondjuk inkább így, a volt beteget még legalább öt, de némely esetben tíz évig is megfigyelés alatt tartjuk, nehogy a primőr bét megbetegedés helyétől esetleg a nyirokutakon tovább vándorolt rákos sejt burjánozni kezdjen. Ezért tartják a rákot az emberi egészség legalattomosabb ellenségének, mert ilyesmi egy látszólag könnyű, kezdeti stádiumban felismert és gyógyított rákesetnél is lehetséges. Az igazság kedvéért azonban meg kell említenem azt is, hogy olyan esetben, mikor láttuk, hogy a beavatkozás elkésett és 3 sebet visszavarrtuk, a megfelelő kiegészítő sugaras, izotópos vagy chemoterápiás kezelésben részesült betegnél a folyamat nemcsak lelassult, hanem visszaesés, hiába voltunk rá elkészülve, nem .következett be. Páciensünk hosszú évek óta egészségesen végzi munkáját és ma sem tudja, hogy annak idején az orvostudomány lemondott az életéről. Az emberi szervezet erőtartalékai, reagálásai sokszor kiszámíthatatlanok. Az ilyen esetek természetesen, mint más orvosi ritkaságok is, publikálásra kerülnek az egész világ szaksajtójában. Az operáció után kimerültén ültünk le ismét a főorvossal dolgozószobájában egy frissítő feketére. (Az én hasonló élményeken nem edzett idegeim is kimerültek.) Sok kérdés izgatott még, és dr. Tesárek türelmesen, fáradhatatlanul magyarázott. Nehezemre esik, hogy a rendelkezésemre álló korlátozott terjedelem miatt ennek közlésétől el kell tekintenem. Hangsúlyozom azonban azt, amelyet fejtegetésében ő is hangsúlyozott: bár egészségünk első számú közellensége a rák, és bár egyelőire nem sikerült megragadnunk és legyűrnünk, mégsem vagyunk már teljesen tehetetlenek vele szemben, mint ahogy sokan gondolják, s eredményeink egyre biztatóbbak. Indulófélben voltam, mikor jelentették, hogy az operált magához tért és csillapítót kért, mert erős fájdalmai vannak. Az öntudattal jelentkezik a fájdalom is, a fájdalommal az élet, amelynek a gyógyító kés annyi szerencsés esetben visszaadja a beteget. ORDÚOY KATALIN Prandl Sándor felvételei hártyás részben újabb injekciók a kés mélyebbre hatol. Körültapogatja az útban álló bordát, lefejt róla minden kis húscafatot, míg letisztítva, valóban csontfehéren tűnik elő. Ekkor lekaparja a csonthártyát is, ami éber állapotban olyan elviselhetetlen fájdalmat Jelentene, hogy az idegrendszer csak önkívülettel védekezhet ellene. A narkózisban levő test is megvonaglik. A műtősnő nyújtja a csontvágő ollót. Két halk reccsenés és a borda a hulladékos vödörbe kerül. A csontokat legömbölyítik, nehogy éles, szilánkos maradjon, ne akozhasson majd fájdalmat, komplikációt a gyógyulófélben levő betegnek. Még egy bordát átvágnak, de ezt nem veszik ki, ez később A sebész segítőtársa a kobalt-ágyú. Dr. Tibor Tesárek kandidátus, a Pozsonyt Rákkutató Intézet sebészeti osztályának főorvosa.
