A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-09 / 10. szám
r-o-v-i-d-e-n ■ Balogh Jolán magyar műtörténésznek ítélték az idei Herder-díjat — közli egy külföldi jelentés. A magyar műtörténésszel együtt Brunovsky cseh festő, Jóra román zeneszerző, Matkovics jugoszláv költő, Piwocki lengyel folklorista és Stele jugoszláv műtörténész is részesült az értékes díjban, amelyet május 9-én a bécsi egyetemen adnak át ünnepélyes keretek' között. ■ A politikus Ady címmel írt tanulmányt Balogh Edgár a kolozsvári Korunk új számában. Hangsúlyozza: nem elég a világot csak Ady költészetével megismertetni, publicisztikáját, politikai írásait is el kell juttatni más népekhez. ■ Az Internacional Herald Tribune a következő tanácsokat adta olvasóinak, ha hosszú életűek akarnak lenni. Ha tovább akarsz élni, nevess sokat. Ne vidd túlzásba szórakozásaidat. Ne dolgozz naponta nyolc óránál többet, annyit szánj az alvásra is. Ne idegeskedj és ne gondolj arra, hogy öregszel. Étkezzél gondosan összeállított étrend szerint. Igyál több vizet. Ha álmos vagy, aludj egy kicsit. Mozogj eleget, vagy ha ez nem megy, tornázzál. Tartózkodj sokat a levegőn, s ha mindezt megteszed, számíthatsz rá, hogy legalább százéves leszel. ■ Napóleonról írt a Le Figaro Littéraire, arról az államférfiről, aki kétszáz évvel ezelőtt Korzika szigetén született és akinek emlékére az idén egész Franciaországban impozáns ünnepségeket rendeznek. A lap megírja, hogy Korzikát a franciák mindössze egy évvel Bonaparte Napóleon születése előtt foglalták el, s nem bizonyos, hogy a császár és hadvezér magát franciának, avagy korzikainak vallotta-e? A cikk idézi Napóleon végrendeletének sorait, amelyet a császár száműzetésében, Szent Hona szigetén írt, és a párizsi Invalidusok dómjának falán ma is olvasható: „Azt szeretném, ha a Szajna partján temetnének el s ott pihenhetnék, annak a francia népnek közelében, amelyet én olyan nagyon szerettem.“ ■ Varsóban évenként megrendezik az előző esztendő legjobb külföldi filmjeinek fesztiválját: az idei fesztivál a Csend és kiáltás című Jancsó-film bemutatójával kezdődött. Bougainville a XVIII. század francia történelmének egyik legjellegzetesebb alakja. Pompadour asszony kegyénce, a főurak üldözöttje, XVI. Lajos védelmezője, a forradalom tengernagya — és közben a kanadai indián-háború hőse, a Föld első francia körülhajózója, az Akadémia halhatatlanja, világhírű író, a sors kegyeltje... Passuth László róla írt könyve ellentmondásos kort és fényes életet vetít elénk, az életmű középpontjába helyezve a humanista tudós-katona világkörüli útját, és annak is közepébe Tahiti felfedezését. Bougainville ugyanis az első fehér emberek egyike, aki lábát e legendás hírű szigetre tette, s tapasztalatai alapján elnevezte Cytherea (Venus) szigetének. A szerzőt, az „Esőisten siratja Mexikót“, „A bíborbanszületett“ és más nagysikerű művek íróját nem kell bemutatnunk. Milan Ferko: Kalózkirályok és királykalózok Pontos és gondos történelmi felkészültséggel megirt, érdekfeszítően izgalmas kalandok sorozata ez a könyv. Szerkezetileg öt önálló, nagyobb elbeszélésre, vagy talán inkább kisregényre tagozódik. Az első a régi rómaiak idején, a második a viking kalandozások korában játszódik, a harmadik Szolimán szultán, a nagy török hódító környezetének, leghűbb embereinek szertelenségeire vetít fényt, míg a negye-Ladislav Fuks: Változatok sötét húrra Ladislav Fuks első könyve, a Mundstock úr világsikert aratott. Űj műve, a Változatok sötét húrra ugyanazokból a művészi forrásokból táplálkozik, s ugyanazokat a rendkívül vonzó ismertetőjegyeket viseli magán, mint elődjei, s így érthető, hogy nem sokkal megjelenése után gyors léptekkel követte a Mundstock úrat a nemzetközi siker útján. A Változatok persze mind temetikailag, mind lélektanilag sokkal szélesebb síkon mozog és sokkal mélyebbre hatol, mint a Mundstock úr mo-A líra ma Hogyan születik a modern vers? Mi a korszerű költői magatartás? Tiszta költészet vagy elkötelezett költészet? Élménylíra vagy lombikköltészet? Mitől vers a vers? Milyen új kezdeményezések vannak az angol, francia, német, olasz, spanyol és a szovjet költészetben? (Aragon, Élőit, Voznyeszenszkij, Grass, Follian, Krolow, Vinokurov, Saint-John Könyvek gyermekeknek Weöres Sándor: Bóbita Tarbay Ede: Gyere velem a bábszínházba! Varga Katalin: Mosó masa mosodája dik és ötödik kisregény az Amerika felfedezését követő időket idézi, s az azték birodalom bukásának, valamint a kalandorok elszaporodásának okait tárja föl. Az író külön érdeme, hogy mesélőkészségének eredményeként a történelmi vagy mondani magból minden esetbe* kiterebélyesedik a kalandok, lebilincselő események színes fája. nográfiaszerűen megkomponált és kis területen összesűrített története. Középpontjában egy érzékeny, bonyolult lelki alkatú serdülő fiú áll. Az ő sejtelmes, lírai, sokértelmű és sokszínű krónikájából értesülünk egy lenyűgözően vonzó gyermekegyéniség lelkivilágának történéseiről, és azokon keresztül a külső eseményekről, amelyeknek skálája az apró személyes élményektől a sorsdöntő történelmi fordulatokig terjed. Perse, Miezelaitis, Garai Gábor, Sanguineti, Qoasimodo, Guillevic, Juhász Ferenc, Illyés Gyula, Enzensberger stb.) esszéiből, vallomásaiból és interjúiból készült a kötet, amely az elmúlt húsz év legfontosabb líráról szóló alkotói, kritikusai, esztétikusi megnyilvánulásait tartalmazza nagyrészt magyarul még meg nem jelent írások tükrében. Csukás István — Csergezán Pál: Erdőben jártam Janikovszky Éva: Felelj szépen, ha kérdeznek! Sokáig váratott magara ez a vékonyka kötet. Több mint tíz év termését foglalja magába. S ha ez így van, akkor joggal teheti fel az olvasó a kérdést: csak ennyi? Tíz év alatt? Igen, csak ennyi Sajnos. Több is lehetett volna? Igen is, meg nem is. Ahogy vesszük. Ugyanis sok vers nem került be a kötetbe, s így ez amolyan „kritikai“ válogatásnak is tekinthető. Más oldalról nézve — s ezt határozottan el kell ismernem — azok a versek, amelyek kimaradtak a kötetből, nem változtatták volna meg az olvasónak rólam alkotott képét. Habár az első önálló kötet megjelenésekor még korai költői képről beszélni — s ez nem is az én feladatom — mégis kell, hogy legyen ilyen; mégis kell, hogy a kötetben szereplő versek alapián elképzeljen valakit a sorok mögött az olvasó, aki mintegy zálogát, hiteléi adja az összecsendülő, ritmikusan lüktető, vagy csak szabadon áradó gondolatoknak. Most, a kötet kapcsán önkéntelenül is felvetődik bennem a gondolat: vajon hogyan látnak — verseim alapján — engem az olvasók? Vajon benne van-e verseimben mindaz, amit el akartam mondani; vajon mennyi a költői hitele az immár nyomdafestéket látott soroknak? Baráti beszélgetéseink, vitatkozásaink során több ízben előkerül egy-egy verseskötet, s a hasonló témákkal foglalkozó verseket bírálgatjuk: melyik a mélyebb, emberibb, s melyik a felszínes, különösebb mondanivaló nélküli, csak a külsőségekre épült írás. Es itt van a dolgoknak a veleje: nem az számít, hogy csak „727 sor* a kötet, hanem az, hogy ezt a 728 sort mennyire tartja magáénak az olvasó. Mert senki se ír azért, hogy önmagának tetszelegjen. Mondani, átadni akar valamit másoknak: az olvasónak, a kortársaknak — vagy ha úgy tetszik — az utókornak. S hogy ez menynyire sikerül: hát ez a költészet, s általában a művészetek mikéntje. S hogy honnan van a mondanivágyás, átadni-vágyás kényszere? Magam sem tudom. Nem is kerestem, s ma sem kutatom. Félek, ha megtalálnám két dolog között kellene választanom: vagy keresni a lehetőségét annak, hogy többször lépjen fel ez az íráskényszer; vagy arra késztetni, hogy szűnjön meg. De mert egyik állapot sem természetes, így nem is kutatom. Az azonban bizonyos, hogy e lelki kényszer kialakításában — vagy helyesebben mdhdva megerősödésében — nagy szerepe van (és voltJ életkörülményeimnek: gyermek- és serdülő koromnak, ifjúságomnak. Az e korban ért benyomások döntötték el végérvényesen életem sorát, váltottam át más pályára, hogy a fellépő lelki kényszert kielégíthessem. Első önálló kötetem is ezt tükrözi, habár pregnánsabban jelentkezik ez az 1958-ban kiadott Fiatal költők antológiájában (Utam). A most kiadott és már el is kelt Inevetségesen alacsony példányszám: 400) kötet jórészt a közelmúlt éveiből való verseket öleli fel, s ezek már az új környezetet, az új külső hatást tükrözik. Természetesen a gyermekkorban kapott impulzusok megmaradnak, s mintegy alapját képezik annak az épületnek, amelynek első önálló téglája ez a verseskönyv. Passuth László: Édenkert az óceánban
