A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-09 / 10. szám
(jyurcíó litván ki tudja, mikor nehezebb a föld? Ha valaki meghal a föld nehezebb lesz, nehezebb, ha olyan halt meg, akit szerettek, mert az élők szivéből súlyos bánat száll le a sírba a halottal együtt. De könnyebb a föld, ha temetik a gonoszság tetemét, mert ilyenkor mázsányi megkönnyebbülés sóhaja száll el az élők kebléből. A súly kiegyenlítődik. A gyűlölet nem kevesebb, mint a szeretet: a Föld tovább forog. Ozfvald Árfád tél Csak a csontra-száradt fák kiabálnak vergődve a szél tenyerében, csak a zuhanó madár jajszava hangzik; fagyott göröngyök ülnek a télben. Nagy József: Éjjeli maszkok (tollrajz) anyanyelv Micsoda ősi döbbenet ül a szájon, sziklák gördülnek háborgó vízmosáson, szó-darabok törnek, gyémánt csiszolódik, madárszárny-értelem égre felcsapódik. Ketzeli Ferenc 13 itt nyugszik halovány arcomat kifestették sárral halovány arcomat kifestették sárra] halovány arcomat kifestették sárral halovány arcomat kifestették sárral halovány arcomat kifestették sárral halovány arcomat kifestették sárral nyállal kifestették halovány sárral i halovány arcomat kifestették sárral nyállal sárral sárral kifestették halovány arcomat 1 e k ö p t e k r mese es valósán Hol volt, hol nem volt, nem az Óperenciás tengeren tül, hanem sokkal közelebb, volt egyszer reges régen egy önálló magyar könyvkiadó. Ez a könyvkiadó —• nem tudni, mivel vétkezett, de bűnösnek találtatott — egy szép napon arra ébredt, hogy megfosztották önállóságától. Sírt-ritt szegény, keserves könnyeket hullajtott, de hasztalan: senki sem könyörült meg rajta. „ Élt Meseországban egy apa is a három fiával. Azt mondja egyszer a legidősebb fiú: — Édesapám, elmegyek szerencsét próbálni, hátha megtalálom a kiadó önállóságát. Ment, ment, mendegélt, térdig elkoptatta a lábát, ám az eltűnt portékát semmiféle furfanggal nem sikerült visszaszereznie, A középső fiú még rosszabbul járt. A legkisebb fiú nem nézhette ölbe tett kézzel bátyját küzdelmét. Egyre csak töprengett, gondolkodott, majd váratlanul odaállt az édesapja elé, és bejelentette megmásíthatatlan elhatározását: ő is elmegy szerencsét próbálni. Nem használt sem szép szó, sem fenyegetés, a fiú útra kelt. Bejárta az egész országot, kilincselt és rimánkodott, de sehol sem talált megértésre. Már-már belátta, hogy talán a fivéreinek volt igazuk, amikor óva intették ettől a sok veszedelmet rejtő és eleve sikertelenségre ítélt próbálkozástól. Ám ekkor váratlanul melléje szegődött a szerencse. Meseország királya megszánta a fiút, kihirdette, hogy ha kiállja a három próbát, teljesíti kívánságát. És csodák csodája, a fiú okosságával, ügyességével kivívta a király elismerését, aki be is tartotta adott szavát: jutalmul odaajándékozta a hosszú ideig fogva tartott önállóságot. A fiú boldogan sietett haza a drága kinccsel, hazafelé vivő útja valóságos diadalmenet volt, az emberek könnyes szemmel boldogan áldották a fiú nevét. A mesének még nincs vége, tulajdonképpen csak most kezdődik. Tehát megvolt már a hőn óhajtott önállóság, csak éppen azt nem tudták, hol ts helyezzék el a kiadót. Igaz ugyan, hogy hajdanában volt egy saját épületük, de hát hol van már a tavalyi hó. Az idő múlásával fokozatosan csökkent a rozoga épületben a kiadó rendelkezésére álló helyiségek száma. Ilyenformán azt a keresztülvihetetlennek látszó súlyos problémát igyekeztek megoldani, hogy hová is ültessék az embereket. Mert ha a harmincat elosztjuk hattal (30 az alkalmazottak száma, a helyiségek száma 6) és a bonyolult számtani műveletet helyesen végezzük el, ezt a meglepő végeredményt kapjuk: az igazgatónak és a főszerkesztőnek olyan helyiségben kell hivatali teendőiket végezniök, ahol rajtuk kívül még négyen ülnek. Nem számít az, hogy a szerzőkkel telefoncsengés, írógépkattogás, könyvelőgép duruzsolása szolgáltatta kísérőzene mellett tárgyalnak. De ha már a magasabb matematikánál tartunk, tornásztassuk meg egy kicsit az agyunkat. Az önálló magyar könyvkiadó alkalmazottai és az önálló magyar könyvkiadó íróasztalainak, valamint székeinek számát arányba állítva ezt a felettébb elcsüggesztő eredményt kapjuk: egy főre egy egész íróasztal harmadrésze esik. No de panaszra azért mégsincs ok, mert a székeknél már sokkal jobb a helyzet: háromnegyed, tehát majdnem egy szék esik egy főre, illetve egy . . Igaz, úgy hírlik, már csak évtizedek kérdése, és az íróasztal, valamint a széknehézség is kedvezően megoldódik. A kiadó vezetősége ugyanis épp a napokban folytat komoly tárgyalásokat egy igen előkelő cég képviselőivel, és — mint kiszivárgott— alighanem sikerül néhány, igaz, hogy vadonatújnak éppen nem mondható kiselejtezett, de jó masszív harcedzett íróasztalt jutányos áron megkaparintania. Micsoda kérem? Hogy igazán beszerezhetnének új íróasztalokat is? Hogy egy új kiadót új berendezés illetne meg? De kérem, ne legyünk szerénytelenek. Utóvégre nem lehet egy kiadónak önállósága, épülete, ráadásul még új berendezése isi KOPASZ CSILLA
