A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-05 / 1. szám
B *0J SO o Az évek 'és a «apók györs Ütemben peregnek le az Idő homokóráján. Egyes szokások eltűnnek az Idők színpadáról, mások konokul megmaradnak. KI tudja, honnan veszik éltető energiájukat. Ezek közé tartoznak az István-napl ünnepségek is. Mert Istvánok mindig voltaik és István-napl ünnepségek is. Vannak ma is. De még hogy mennyire! Jóska és Feri december 25-én elhatározták, hogy felkeresik a szomszéd faluban lakó barátjukat, Istvánt és — ahogy mondani szokás — csapnak egy kis murit. Hideg ide, hideg oda, december vagy nem, motorkerékpárra ültek és elindultak. A szél konokul fújt, dara is szitált, Így néhány kilométer után beléjük fagyott a lélek. Megálltak az útmenti vendéglő előtt. Leállították a motorokat és benyitottak. Kékes füstfelhő csapódott ki a decemberi félhomályba. — Egy feletl — szólt oda Jóska a csaposnak. — Egy teát — mondta Feri —, majd hozzátette: — kifagy belőlem a lélek. — Nem tudod te, mi a Jó — mondta Jóska. — Teát innt?l — Motorral vagyunk.., — Na és, ha rakétával 1st Feri megadóan bólintott. — Akkor rummal — szólt oda a csaposnak. Már a negyedik „körnél“ tartottak, amikor vastag kabátban, kucsmában Kovács Jött be. Régi katonabarátság fűzte őket össze. — Hűha — mondta Jóska — hiszen te is István vagy, hé, te aztán tudod, hogy mikor kell Jönni. Ez aztán a meglepetés. — Hát akkor Isten éltesse az Istvánokat,,. de kllnnl fenékigl — mondta Jóska. — Motorral vagyunk, ne bolondozzatok — mondta *o e i e *fö Feri. — Eh, mit számit az, hogy motorral! — válaszolta Kovács, majd jóízűen nevetve hozzátette: — Ml történhet, esetleg toljátok hazáig, ml az a tizenkét kllométerl Télen az este korán, mérföldes léptekkel közeledik. Kint már teljesen besötétedett, Kovács karonfogva vezette Jóskát, mögöttük bizonya tálán léptekkel Feri ballagott. — Úgy megyünk most majd, mint az atyaisten — mondta Jóska —, mert barátocskám, a motorozáshoz is hangulat kell. De hol az istenben vannak a motorok? A hárem ember megdermedt a kocsma előtt. — Biztosan tudom, hogy ennél a fánál állítottam lő a gépet — mondta Jóska. — Én is láttam, mikor Jöttem — erősítette KoVáós, — Akkor még mind a két gép itt volt. — Ellopták a motorbicikliket, hé emberek, segítsenek! — ordította torke/szakadtából Jóska. — Gyere — clbálta magával Ferit, — rohanjunk az őrszobára. — Maguk tehát feljelentést akarnak tenni, hogy ellopták a motorkerékpárjukat — mondta higgadtan a parancsnok, amikor a két ember egymás szavába vágva magyarázta az esetet. — Igen, ellopták a kocsma elől — mondta Feri étf megtörölte homlokát; patakokban folyt róla az Izzadtság. — Akkor rendben is van, mert ml már meg is találtuk a tolvajt. Ott van ni...! Jóska és Feri villámokat lövellő szemmel pillantottak a mutatott irányba, ahol egy vattakabátos ember ült és nyugodtan cigarettázott. — Igen, ő a tolvaj — mondta a parancsnok és tréfában hunyorított a szemével. — Horváth vagyok — mondta az ember —, a rendőrség polgári kisegítő alakulatának tagja. Én vagyok a „tolvaj“. — S hogy merészelte... — mondta Jóska, de zavarában nem tudta folytatni a megkezdett mondatot. — Ügy, kedves barátom — mondta Horváth —, hogy italos embernek nincs helye a motoron. Most szépen kialusszák magukat és reggel majd motorozhatnak tovább. Kényelmesebb ez a dívány — mutatott a sarokba —, mint a műtőasztal, vagy a Szent Mihály lova. A két motoros némán, megadóan hajtotta le a fejét... Szokatlanul nagy a fényesség így téli reggeleken. A napnak „foga“ van s cslllog-ragyog a zúzmara a fákon, bokrokon. Jóska fázósan húzta össze magán a kabátját. — Hát akkor megyünk, parancsnok elvtárs... és izé ... köszönjük a figyelmességet. —■ Ez kötelességünk — mondta a parancsnok. A két ember begyújtotta a motort és már indult Is kifelé. — Üdvözlöm az István barátjukat és sok szerencsét kívánok neki — kiáltotta utánuk a parancsnok, majd jelentőségteljesen hozzátette: — Egy Jó meleg teát azért megihatnak a kocsmában, csak vigyázzanak, nehogy va\imi „tolvaj“ megint elvigye a motorjukat...! K. L. I Megjelent a Hét • évi kalendáriuma ! Kedves Olvasó! A Hét szerkesztősége immár harmadszor kedveskedik olvasóinak kalendáriummal. Teszi ezt azért, hogy az elmúlt évek legérdekesebb, legizgalmasabb eseményeit összegyűjtse, összefoglalja, és hasznos, tanulságos olvasmányként a kalendárium-kedvelők rendelkezésére bocsátsa. Sokféle szempontot és Igényt vettünk figyelembe. Gondoltunk szocialista földműveseinkre, háztáji gazdaságaikra, — hasznos tennivalóikra, a kertészetben és a gyümölcsösben — gondoltunk a szenzációs történetek kedvelőire, — a tudományos érdeklődés kielégítésére, — a világ gazdasági felmérésére, — exkirályok bemutatására, hol élnek, mivel töltik Idejüket, — magyar nemzetiségű képzőművészeinkre, akikről csak nagyon kevés szó esik, — továbbá a nép- és táncdalénekesek tavalyi vetélkedőjének győzteseire, — a magyar történelem nagy alakjainak bemutatására, és így sorolhatnánk tovább az érdeklődésre határozottan számot tartó írásokat... Arra törekedtünk, hogy az 1969-es kalendárium Is tartalmas, sokrétű és lehetőleg minden igényt kielégítő olvasmánya legyen a csehszlovákiai magyarságnak a hosszú őszi és téli estéken. Ilyen szándékkal bocsátjuk az érdeklődők rendelkezésére is, abban a tudatban, hogy ez a mostani kalandrlum még kedvesebb kézikönyve lesz népünknek a tavalyinál! Már most biztosítsa magának újságárusánál vagy a Cssmadok Járási titkárságán a Hát kalendáriumát! Minden Csamadok-tag Hét kalendáriumot vásároljon! Lapunk minden olvasója kezébe Hét kalendáriumot.
