A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-16 / 7. szám

Az emberek általában szeretik az intimitásokat, szeretnek belesni a „kulisszák mögé“, a beavatottság tudata mindig hízelgő.

Az olvasópróba a bemutatót, a kész előadást messze megelőző folyamatba, a darab kiválasztásától a premierig megtett út kezdeti szakaszába enged bepillantást. Nemcsak a színháziaknak, a kívül állónak is rendkívül izgalmasak ezek az órák, mikor a darab kezd „összeállni“. Megtörténhetik, hogy utólag kiderül: az izgalomra nem is volt különösképpen ok, a színmű sem a színészeknek sem a közönségnek nem jelent igazi él-, ményt.

Háy Gyulának, az Európaszerte elismerést aratott magyar drámaírónak az „Isten, császár paraszt“ című művét próbálta éppen a Magyar Területi Színház, mikor betoppantam. A színészek a tágas szoba három fala mentén futó U alakú asztalnál foglaltak helyet, előttük a szerepkönyv. A kosztümtervező, Nagy Eszter, a darabban hordott ruhák színes képeit adta át megtekintésre éppen a szereplőknek, hogyha valakinek a kosztümökre vonatkozóan megjegyezni valója van, most közölje észrevételeit. Megtekintettem a ruhaterveket és mikor láttam az ábrán a pápa magas, szikár alakját, aztán megakadt szemem a pápát alakító Fazekas Imrén, aki sem magasnak sem szikárnak nem nevezhető, önkéntelenül is megkérdeztem: ,

— Eszter a ruhatervezésnél még nem tudja, hogy ki játssza majd a kérdéses szerepet?

— Bizony, ez az. Nem tudom. Sztereotip sémákra tervezek, pedig az elképzeléseimet erősen befolyásolná, ha előre tudnám, ki lesz az, aki ezt vagy azt a ruhát a színpadon viselni fogja. így rendszerint módosításokra van szükség.

— Nem lehetne ezt a problémát megoldani? — fordulok Beke Sándorhoz, a rendezőhöz, de az a fejét rázza.

— Nehezen. A ruhák tervezésénél csak a kor, amelyben a darab játszódik, szolgálhat alapul. Ebben az esetben például a kor stílusa a késői gótika. A kosztümtsr-Gyülnek a csikkek és a ktüríllt feketekávés poharak, míg folyik c megbeszélés

H

a

■}

11

A díszlet makettje. Hogy ml minden rejlik benne, azt maid a színpadon látjuk meg.

veknek azért is előbb kell elkészülniük, mert hiszen az olvasópróbán már funkciójuk van, a szereplőt közelebb hozzák a figurához, a külső habitus feltétlenül meghatározza egy bizonyos fokig a lelki habitust is, amely az illető kor embereire általában jellemző volt. A szerepek viszont nem maradnak meg minden esetben az eredeti kiosztásban. A főbb szerepek ritkábban cserélnek gazdát, de az clvasópróbák alatt egyébként gyakran sor kerül változásra.

A színészek mustrálgatják a kosztümrajzokat, a rendező kezében a királyi korona és a pápai tiara rajza van. A megbeszélésnél olyan részletkérdésekre is kitér, hogy az arany hatása matt lesz-e vagy fényes. Ezeket a rekvizitumokat Prágában egy színházi szakműhelyben készítik el az ország k'ilünböBJÍS színházainak megrendelésére.

A Zsigmond király korában játszódó darabban a -királyi ékszereknek hűen kell utánoznlok a valódiakat, ha a kosztümökben némi stilizáltság meg is engedhető. Az akkori európai divat Magyarországon természetesen a nemzeti viselet elemeivel is keveredett kissé.

Miután a ruházattal megismerkedtünk, sor került a díszletekre. A rendező bemutatta a gyermekek építő kockáira hasonlító makettet ás elkezdett játszani. Nagyon ér dek-es játék volt. A néhány kocka különböző kombinációja nyomán kialakult a királyi palota terme, a börtön, a város főtere és hangulata, mert Beke, míg a kockákat tologatta, beszélt a világítási effektusokról is. A fénynek, megvilágításnak nagy szerepe van, leszűkíti vagy óriásivá tágítja a színpadot, illúziót kelt, ami a színház lényege.

Platzner Tibor már nem egyszer figyeltetett fel magára nagyszerű színpadképeivel, egyéni ötleteivel.

Aligha tévedek, ha úgy gondolom, hogy a kosztümökkel és díszletekkel való ismerkedés közben a színészekben határozó'.tabb képet öltött a megformálandó figura, alakult a tartás, a mozgás.

Az olvasópróbából az olvasást magát azonban még valami megelőzi. Előkerül egy gyönyörű Van Eyck album (A könyv a rendező tulajdona. Nem lenne helyesebb és magától értetődő, ha ilyen fontos segédeszközökkel a színház is rendelkeznék?) s azt lapozva Beke képről képre magyaráz: így nézek ki az akkori polgár, a nemes úr, ezeket a színkombinációkat kedvelte a kor. A szőrzet, bajusz, szakáll nem volt divatban. A sm in kelésnél mindezeket figyelembe kell venni. Felhívja a figyelmet némelyik jellegzetes berendezési tárgyra, amellyel majd jól ki lehet égé szítani a díszleteket. Itt egy keskeny, hosszú, finom fehér törül köző lóg a tartón, amott egy vakablakszerű falmélyedésben mosdótál és kancsó. Egyre otthonosabbnak érezzük magunkat Zsigmond király korában, különösen mikor felolvassák a korabeli krónikát amely a drámai fordulatokban

kezek ■

Kezek, kezek, élő s rég elporladt kezek. Siniugatóak, odaadnak, bántónk és hidegek, játékosak, vidámak, hervadtak és szomorúak. Amennyi ember, annyi pár kéz, szépek és csúnyák, nagyok és kicsik, boldogtalanok és boldog kezek. Nem tudnak szólni, de inajdhogy nem megszólalnak, nem tudnak mosolyogni, de majdhogy nem mosolyognak, nem tudnak sírni, de majdhogy nem könnyeket hullajtanak. Mert a kezek némán is beszélnek, hangtalanul is vallanak és sokkal őszintébbek, mint a szem vagy a száj, mert azok jobban tudják titkolni az érzelmeket, mint a kéz.

Mennyi költemény, festmény, szobor született már a kézről, arról a kézről, amely a világot, világunkat teremtette. Nem az isten kezéről van itt sző, nem a legendák misztikus alakjáról, amelyet az emberi képzelet teremtett, hogy magyarázatot, megnyugvást találjon a lét titokzatosnak tűnő jelenségeinek közepette, hanem arról a kézről, amely felemelte az embert a porból és sárból s elindította a fejlődés útján. Mert nem a gondolat született meg előbb, mint olyan sokan hiszik, hanem a tevékenység. A mozdulat, az ősember védekező vagy gyilkos mozdulata spontán módon született, amikor fölkapta a hegyesre tört faágat

és a medve oldalába döfte. S látván, hogy a vadállat kínjában lerogyik, az ember szűk agyában megmozdult a gondolat, meghökkentette a tapasztalat s már saját akaratából hegyezte a fa ágat vagy csiszolta a követ. Így született meg a tudatos tévé kenység, a munka, amely az ember létfenntartásának ma is legfőbb velejárója. Először tehát a munka hatott a gondolatra, amely később tudatos cselekvéssé vált. Tudatos munka nélkül az ember éppen úgy kipusztult volna, mint az ősállatok, annál is inkább, mert alkatilag gyöngébb volt, mint a ragadozó fene vadak. S a munka túlnyomó részét az ember keze végezte. Igaz, hogy már réges-régen a gondolaté az elsőbbség, de r.z emberi kéz tevékenysége nélkül ma sem tudnánk élni.

Erről az örök kézről, örökkön tevékenykedő kézről születtek a hősköltemények, képek és szobrok. Anyánk és apánk kérges kezéről, a szántóvető, a bányász, az író vBgy az ötvösművész kezéről, a kézről, amely sohasem tud nyugton maradni új és csodálatos alkotásokat hoz létre. Mert szenvedő emberek, szenvedő, kérges kezek emelték a piramisokat és csodálatos templo mókát, a cifra várakat és palotákat s emberi kezek építették és építik az űrrakétákat is.

De a kéz ennél is több, a kéz örök kifejezője, szimbóluma az emberi érzelmeknek. Ki ne emlékezne vissza édesanyja gondozó, simogató, ápoló kezére? A kézre, amelynek minden mozdulata önfeláldozás volt és marad, míg édesanyák lesznek a világon. Kinek ne jutna eszébe édesapja keze, az erős, többnyire kérges