A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-16 / 7. szám

Az áj és a távozó elnök Okamoto és fllmlabor-stábjának emberei az amerikai adófizetőknek évente legkevesebb 200 000 dollár­jába kerültek — öt éven keresztül. Johnson, hogy elejét vegye az eset­leges kritikának, megtiltotta, hogy bármit is nyilvánosságra hozzanak tervéről, és 1964 februárjában még „Okie“-t is kidobta, amiért néhány kollégájának elárulta, hogy már 11000 Johnson-felvételt csinált. 1964 novemberében aztán Johnson megint visszavette. Azóta „Okié" a Johnson-képekre vonatkozó minden kiváncsi kérdés­re ezt válaszolja: „Én nem tudok semmit. És nem is akarok róla semmit tudni...“ Nemcsak politlkallag-történelml­­leg fontos képek vannak a gyűjte­ményben, hanem pillanatfelvételek Is, amelyek leleplezik Johnson sze­mélyes tulajdonságait — például egy sorozat, amely ezt örökíti meg, ahogy Johnson mezítláb, pizsamája fölött hézikabátban, Frank Slnat­­rát kíséri ki éjféltájt a Fehér Ház­ból. A dokumentumokat és a képeket túlnyomó részben mór elszállítot­ták Texasba. Ezeket egyelőre egy szigorúan őrzött raktárcsarnok­ban halmozzák fel Austin közelé­ben — nem messze a Johnson­­ranchtől. Körülbelül egy óv múlva elké­szül majd egy vadonatúj toronyház az austini Texas Egyetem terüle­tén, ahol a „Lyndon B. Johnson— Levéltárat“ berendezik. Johnson a legfelsőbb emeletről maga fog az anyag rendezésére felügyelni. Az épület tetején helikopter-leszálló­hely lesz, hogy Johnson mindig gyorsan visszarepülhessen a farm­jára. Richard Nixon, az ú] elnök már azt terjeszti, hogy ő semmiképpen sem gondol olyan történelmi ön­igazolásra, mint Johnson. Magá­val viszi ugyan a Fehér Házba fényképészét, aki a győztes vá­lasztási küzdelemben ott „sütö­gette“ a kompúr-zárat az oldalén — de ennek működése csak szer­tartásos alkalmakra fog korláto­zódni. A régi és az új elnök-feleség sem lehetne különbözőbb egymás­tól. Aki gyakrabban járt a Fehér Házban, amikor Ladybird uralko­dott ott, vagy — s ezt olykor ma­ga sem vette észre — „Johnson embere“ lett, vagy pedig a ven­déglátó „nagyasszony“ kedvessége rPTTT Igen gyorsan fagyos udvariasság­gá változott az Irányában. A szőke Pat Nixon nem olyan uralomvágyó, nem olyan méltóság­­teljes. Ért hozzá a háttérben ma­radni, és erősen elhatározta, hogy elsősorban feleség lesz s csak az­tán „First Lady“. Vendéglátói kö­telességeinek teljesítéséhez már összekovácsolt egy titkos fegyvert: Egy folyton bővülő listát, ahová pontosan feljegyezte, ki mit eszik szívesen, aki egyszer vendág volt nála — vagy aki ezután vendége lehet. Ennek a vendéglistának a kiegészítője az a receptlajstrom, amit férje oldalán tett számos kül­földi utazása alkalmával gyűjtött össze. Pat Nixon rajong a családi éle­tért, s ez az új kormány stíluséra is kihatással lesz: az ő ötlete volt, hogy valamennyi miniszternek és államtitkárnak a felesége körül­belül havonta egyszer vegyen részt a kabinet ülésén. Ez, véli Mrs. Ni­xon, nemcsak a legfelsőbb állam­vezetésben részt vevő férfiak kö­zötti kapcsolatokat fűzi szorosabb­ra, hanem megkönnyíti az asszo­nyok száméra Is megérteni, hogy milyen nehéz és fáradságos fér­jük munkája. Hogy mennyi ideig lesz hatal­mon ez a „kormány-család“, az mindenesetre nagy kérdés: már ma ráveti árnyékát Nixonra a Kenne­dy név. Mert mielőtt még Richard Nixon bevonult volna a Fehér Ház­ba, a legfiatalabb, még életben levő Ke.inedy-flvár már bejelen­tette igényét: Edward „Teddy“ Kennedy, 36 éves, hat év óta szenátor, teljesen váratlanul Jelöltette magát a De­mokrata Párt szenátusi parlamenti csoportjának elnökhelyettesévé — és győzött. Ez volt az első lépés a Fehér Házhoz vezető úton. Pillanatnyilag csak kevesen tartják Nixont esé­lyesnek arra, hogy több mint négy évig hivatalban maradjon. Ha „Teddy“ komolyan hozzálát a dologhoz — s minden Jel erre mutat —, akkor Nixont talán mér 1972-ben annak a férfinak az öcs­­cse váltja fel, aki 1981-ben egy­szer mér legyőzte a Fehér Házért folytatott küzdelemben ... __ t _ ÁZSIA az amerikaiak kivonulása után Alapvető jelentősége van annak, hugy az eljövendő hónapokban a francia fővárosban folytatandó tár­gyalások során az Egyesült Álla mok elkerülhetetlenül fel fogja fedni a Vietnamból történő fokoza­tos katonai kivonulásának időrend jét. A szakértők szerint az amerikai csapatok kivonását a: ázsiai szó razfüldről aligha valósíthatják meg két évvel rövidchb idő alatt, de nem valószínű, hogy ez öt évnél hosszabb ideig elhúzódnék. Az ázsiai politika tervezői le­vonhatják azt a kijózanító követ keztetést, hogy e térség ingatag kormányai soha többé már nem számíthatnak arra, hogy Washing Ion bármi mással, mint tanács adókkal siessen, az olyan orszá­gok segítségére, amelyekben fel­kelés tör ki. Ázsia jövőbeli erő-egyensúlya .szempontjából fontos, hogy az Egyesült Államok, csapatai Kivoná­sáért kárpótlásul, milyen mérték­ben szándékszik kiterjeszteni gaz dasági és katonai segélyprogram jait. Emellett tekintetbe kell venni azt a perspektívát is, hogy élet­­kéjies regionális csoportosulások alakulhatnak ki a nem kommunista nemzetek között, noha a-, előre haladást a kicsinyes és rövidlátó vetélkedések eddig megakadályoz iák. Ausztrália és Új-Zéland, ame­lyekhez Malaysia és Singapore az zal az aggódó kérelemmel fordult, hogy Anglia 1971 végére terve­zett katonai kivonulása után is maradjanak Délkelet-Ázsióban, elő re látják azt a félelmetes pers­pektívát, hogy ezen időpont után a nemzetközösségi brigádhoz jel­képesen vezényelt egységek lesz­nek az egyedüli „fehér“ csapatok az ázsiai szárazföldön. Ezért Canberra és Wellington elhalasztotta a hosszabb távú vé­delmi pozíciói kialakításával kap csolatos végső düntését. Közben ausztráliai stratégák azt font Olga' jak, hogy fenntartsák-e az előre­törő stratégia koncepcióját, vagy visszavonuljanak-e az „ausztráliai erődbe“. Singapore miniszterelnöke, akit ugyanúgy befolyásúit az angol csa patok kivonása, mint az ameri­kaiak Vietnamból való távozásá nak lehetősége, lépéseket tett an nak érdekében, hogy kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen Észak-Ko­­reával. A múlt év közepén vetüli giil látott egy kereskedelmi kél diittséget Hanoiból is -— a helyi amerikai es dél-vietnami lii;nta Ins személyiségek nagy bosszúsa gára. A malaysiai, az indonéz és a l'.i lop szigeti politikát is megrázkód tatta az amerikai disengagement irányzata. A liilöp szigetiek ezt tatán arra használják majd fel, hogy kivonják nem harci egységei két Vietnamból. Az ezen egység ik Vietnamba vezénylése mialt kiala ktilt egyre erősebb elegedet lanság már régóta nagy bosszúságot oko­zott Ferdinand Marcos elnöknek, akinek tíz hónapon belül országos választásokkal kell szem lenéznie. Johnsonnak van min töpren genie... lohnson telefonál

Next

/
Oldalképek
Tartalom