A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-09 / 6. szám
Ax erdő mólyében, Rákóczi emberei kdxőtt váratlanul Desgrőa, • király Iltkosrendőrségének a főnöke jelent meg. Angelikát kereate. Amikor meg pillantotta, egyenesen hoazá sietett Őa örömmel üdvözölte: — Hállstennek, semmi baja sem történt, Üli Desgréz a herceg felé fordulva folytatta: — A király elégedett lehet, bizonyára a háláját is kifejezi majd önnek! —• Mondja csak, Desgréz — kérdezte Angelika —, ez az ember valfiban herceg? Es igaz az, hogy azért mentett meg, mert szeret? — Természetes, hogy szeretem . . — A herceg az én kérésemet teljesítette — vágott Rákóczi szavába Desgréz. — Akkor biztosan gazdagon meg lg jutalmazzák! — jegyezte meg gúnyosan Angelika. — Hát ... ugyanis . .. — On nagyon júl tudta, hogy a király fontos küldetéssel bfzott meg — folytatta erélyes hango t Angelika. Ez közbelépésével a király parancsát akadályozta meg! Ezért felelni fog! ítatchary bej, a megszégyenített perzsa nagykövet elhatározta, hogy azonnal elhagyja az országot. Szolgáinak parancsot adott a csomagolásra. Az udvarba pillanatok alatt érkezett meg a hir. Saint Amon, a kelekótya udvari tanácsos, akinek a király kiadta az útját, kereste fel királyt, majd a bej kastélyába sietett. — Ellopták tőlem Madame de Plessls Belllére-t — mondotta döhösen a bej. — És a király nem küldött helyette mást. Ezért elhatároztam: elutazok! — Ha a rendőrség kiadja önnek a tettest, azt elégséges kárpótlásnak tartja? — Nem! De, ha a haragomat mérsékelni kívánták, a tettes fejét utánam küldhetik Toulonba, ahol hajóm vár reám. — Csak a fejét küldjük .. . ? — Igen, a tettes fejét, mégpedig kosárban! — Kívánságát teljesítjük! Váratlanul Angelika jelent meg ... Batchary bej meglepetésében szóhoz sem tudott jutni. — Tegnap az ön foglya voltam — törte meg a kínossá váló csendet Angelika. £s gyengeségemben majdnem az öné lettem... De elraboltak és drága váltságdíjat kellett fizetnem . .. — Kárpótlásul egy koporsóra való rubint küldök majd önnek — válaszolta lrónikusan a bej. — A világ legszebb ékkövei sem kárpotölhatnak azért a sértésért, amelyet öntől kellett elviselnem. £s azért jöttem, hogy megmondjam: házának küszöbét soha többé nem lépem át az életben! — Bocsánatot kell kérnem öntől — válaszolta Batchary. — Ön a legszebb és legokosabb nő, akivel Franciaországban találkoztam ... legalább azt mondja meg, hol találkozhatnánk még egyszer? — Kedves uram, az udvarban. .. Ott találkozhatunk, ahová tartozom ... Desgréz és Saint Amon megnyugodtak, amikor megtudták, hogy a bej mégsem hagyja el az országot, Angelika miatt Franciaországban marad. Az örömhírt azonnal a királlyal is közölték, aki magához kérette Angelikát. — Madame, ön valóban úgy viselkedett, ahogyan azt elvártam. Fogadja köszönetemet .. . (Folytatjuk)
