A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-09 / 6. szám

Harmos Károly: Váróteremben, (olajfestményt Karmos Károly: Oltár. (olajfestményj HARMOS KAROLY kiállításának margójára Magam előtt létem a szikár, katonás test­tartása Harmos Károlyt, amint a komáromi gimnázium folyosóján végigmegy. Nézem a képeit és most mintha még a hangját Is hal­lanám. KI is volt ez az ember, ez a művész, akit saját szőkébb pátriájában olyan sokan lerajz­­tanárocskáztak a múltban? Beszélnem kell ró­la, mert rosszul esik, hogy kis kezdő művé­szek több elismerésben részesülnek nálunk, mint ő. Ezt igazságtalanságnak tartják mind­azok, akik őt személyesen és a művein át Is megismerték. Lássuk csak, mit ír róla Forró Imre tanár, aki éjt nappallá téve dolgozott a kiállítás lét­rehozásán. „Harmos Károly 1879-ben született Pécsett, Baranya megyében. Ugyanott végezte középis­kolai tanulmányait, majd a budapesti képző­művészeti akadémiára ment, ahol Székely Ber­talan volt a tanára. 1902 és 1908 között állami ösztöndíjjal Münchenben tartózkodott, bejárta Olasz- és Franciaországot. Kiállított Londonban (Earls Cours 1908], Berlinben, Bécsben, Bu­dapesten, Prágában stb., magyar, német és szlovák könyveket, folyóiratokat Illusztrált. 1910-lg Szentendrén tanított, majd 1910-től 1956- ben bekövetkezett haláláig a komáromi gim­názium tanára volt. Egész életét a kifejezés keresése és az akademizmus merev formál elleni lázas küzdelem jellemzi. Harmos Károly: Slnlakarás (akvarell). Harmos Károly egyéni művészetét nem le­het egyszerűen méltatni. Elsősorban epikus. A grafika, az akvairelf, a tus az ő Igazi erős­sége. Rendkívül dús fantáziával dolgozik. Nem szerkeszt. A vonal attól a pillanattól, hogy Har­mos az első érintést megtette rajz, vagy festő­eszközével a papíron, vásznon, mesélni kezd. Mintegy önmagától és bőven. Kanyarog, ha­lad, tömörül, kinyúlik, elszfnesedlk, formákat alkot, majd Ismét elveszti a formát és ködbe, rejtelmes és csodálatos színesen .tündöklő jég­­vlrágszerű mesenövénnyé válik. Közben a leg­fantasztikusabb mesevilágot varázsolja ki a vonalból. (Manók, törpék, gigantikus alakok, vízióban élő szörnyek, heroikus emberek, tün­dérlen könnyű nőalakok. A természet, a he­gyek, fák, sziklák, felhők hasonlóan életre kel­nek. Harmos nem elégszik meg az anyag nyúj­totta lehetőséggel, egyre tágítja azt. Levegőt, világítási effektusokat igyekszik behozni. Ér­dekesek a kormozó lámpával létrehozott mű­vel. A lámpa segítségével lágy, pasztözus tónu­­soic&t hoz ki" járok a kiállított képek között, s közben ar­ra gondolok, hogy mennyire hiányzik Innét jóságos művészarca, hogy hány volt tanítvá­nya jön el erre a kiállításra. Egy hét nagyon rövid Idő. Ha egy járási gyermekrajz kiállí­tásról lenne szó, akkor Is rövid idő lenne. Har­mos Károly megérdemelné, hogy műveiben bármikor gyönyörködhessenek azok, akik a hétköznapok vaskos realitásain túl megőrzik a szépség iránti rajongásukat, s valamit az álmodó gyermek lelkes szép kereséséből. Mert Harmos Károly élete végéig egy rajongó, a szépnek és nemesnek oltárt építő gyermek volt. Magam előtt látom, amikor a gimnázium rajz­termében fel és alá járkált köztünk, nézegette a rajzainkat, halk hangon tanácsot adott, ve­zette botladozó kezünket. S látom öt, amikor a nyilasok által kivégzett felesége tragédiája egyszeriben megtörte és megöregítette. A fa­sizmus embertelenségében is mindig megma­radt melegen érző művésznek és embernek. Szép volt a megnyitó beszéd, a művész mun­kájáról szóló beszámoló, a zenei betét, és még­is nagyon sok embernek hiányérzete volt, mert éppen ő hiányzott közülünk. Megteltek a kiállítási helyiségek, az embe­rek csendes szemlélődéssel nézik a képeket, halkan beszélgetnek egymással, s csak az tud­ja, hogy hány ember áldozatkész munkájának eredménye ez a Harmos kiállítás. Hogy a Szakszervezeti Házban egész éjjel égett a vil­lany a megnyitás előtt. Senki nem kért érte fizetséget, úgy érezte, hogy kötelessége áldoz­ni a nagy komáromi művész emlékének. A nyomdászok is kitettek magukért, feláldozták a szabad szombatjukat, vasárnapjukat, hogy a kiállítás prospektusa is Időre elkészülhessen. NLE Fényképezte Prandl Sándor 17 A kiállítás megnyitása után. Harmos Károly portréja. Nagy János alkotása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom