A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-09 / 6. szám

Nemzetiség — nemzeti kisebbség

A magyar nyelvű sajtóban cikkekben és tanulmányokban sűrűn találkozunk e két fogalommal: nemzetiség, illetve nemzeti kisebbség. E fogalmakat a történelmi fejlődés periodizációja szempontjából kell értelmezni és nem a történeti összefüggésből kiszakítva magyarázni. Általában két alapvető módszerbeli kérdést tévesztünk össze e fogalmak írásakor. A szlovákiai magyarságra vonatkozólag: a nemzeti történelem periodizációját és a több nemzetiségű állam összes nemzeteinek politikai, kulturális kapcsolatát, vagyis a nemzetiségi kérdést, a több nemzetiségű országban, ahol nemzetek és nemzeti kisebbségek élnek. A nemzeti kisebbség nem történetfilozófiai kategória, mint a nemzetiség vagy a nemzet, hanem a nemzetrész meghatározója egy több nemzetiségű országban. Egy nemzet, nemzeti kisebbség belső társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai fejlődése szempontjából csak egy meghatározott történelmi korszakban használhatjuk a megfelelő történelmi kategóriát, például a nemzetiség kategóriáját. A magyar nyelvű történetfilozófiai szakirodalom meghatározta, hogy mikor és hol írjuk helyesen a megfelelő társadalomtudományi kategóriákat. Erről a periodizációs kérdésről a Szovjetunió Tudományos Akadémiája által kiadott magyar nyelvű kézikönyvben, a „Marxista filozófia alapjaiban (Szlovákiai Politikai Kiadó, 1961, 433. oldal) a következő meghatározást olvashatjuk a nemzetiségek és a nemzetek kialakulásáról: ,-,A kialakult államok azonban a törzsi közösségek szétzúzásával még nem teremtették meg a nemzeti közösséget, a rabszolgatartó és feudális társadalomban a lakosság nemzetiségekre oszlott. S jóllehet már a középkorban számos nemzetiségnél kialakultak a nemzetté alakulás olyan előfeltételei, mint a nyelv és a területközösség s létrejöttek a kultúra közösségének elemei, mégis a gazdasági élet közössége, az ország különböző vidékeinek és területeinek tartós gazdasági kapcsolatai nélkül az emberek nem egyesülhettek nemzetté.“ Milyen gazdasági-társadalmi feltételek alapján fejlődik át a nemzetiség nemzetté? A nemzet, az emberi közösség történelmileg kialakult formája. A nemzet fogalmi jegyei közé tartozik mindenekelőtt az anyagi életfeltételek közössége, a terület és a gazdásági élet közössége, a nyelv, a lelkialkat, valamint a nemzeti kultúra sajátosságaiból eredő bizonyos nemzeti vonások közössége. A nemzet a legszélesebb közösségi forma, amely a tőkés rend keletkezésével és fejlődésével jön létre. Kialakulásának gazdasági alapja a feudális széttagoltság megszűnése, az ország egyes területei közti gazdasági kapcsolatok állandósulása, a helyi piacok egységes nemzeti piaccá egyesülése. A nemzetek államjogí fejlődése fontos tényező, de nem döntő meghatározója a nemzetté válásnak. Példa erre a történelmi Magyarország fejlődése Mohács után, amikor is a magyarság és az itt élő nemzetiségek fejlődése széttagolt volt, államjogi szempontból, akkor legalább három magyar nemzetnek kellett volna kialakulnia és a nem magyar nemzetiségek közül ás legalább két nemzetnek kellett volna létrejönnie a 19. század közepéig.

Az ebben az időszakban kialakult nemzetek vezető ereje a burzsoázia, mely rányomta bélyegét a nemzetek társadalmi, politikai és szellemi arculatára. A magyarság nemzetté válásának időszakában az adott történelmi feltétetek között a vezető erő a középnemesség, amely á „feudális magyar nemzetből“ (nemzetiség) került a társadalom élére. A történelmi Magyarország területén a 19. század közepéig három nemzeti alakulat jött létre: a magyar nemzet, a szlovák nemzet és a horvát nemzet. A Magyarország határain belül élő nemzetiségekből nemzeti kisebbségek jöttek létre, 9 (román, szerb, ruszin, német; ezek a törté-,

neimi Magyarország hataraln kívül elő nemzet részekkel alkották a román, a szerb, az ukrán (ruszin) nemzetet. A történelmi fejlődés teljes félreértésére vezethet, ha az egységes etnikájú (magyar) lakta területeken kialakult nyelvi szigeteket nemzetiségekkel vagy nemzetiségi csoportokkal azonosítjuk; amelyek történelmileg nem alkotnak kompakt területi egységet. Ezek az illető állam más nemzetiségű polgárai. A polgári nemzetek fejlődésével a nemzeteken belül mindinkább kiéleződtek az osztály ellentétekből fakadó társadalmi éllentétek. A burzsoázia arra törekszik, hogy ezeket az ellentéteket eltompítsa és felszítsa a nemzetek közti ellentmondásokat. Ezért a nacionalizmus és a nemzeti önzés ideológiáját terjeszti. A nemzetek közötti viszály és gyűlölet, a nemzetek közötti konfliktusok a kapitalizmus szükségszerű következményei. A tőkés társadalom győzelmével befejeződött a nemzetek kialakulása, így a magyar nemzet kialakulása a 19. század folyamán. A magyar nemzeti kisebbségek kialakulása az 1918—19-es forradalmak vereségének következménye. A történelem csak egy magyar nemzetet ismer, amely a 19. század végére létrejött a munkásság és a polgárság kialakulásával. 1918 után az új államjogi körülmények között a magyar nemzeti kisebbségek az utódállamokban a társadalmi fejlődés útján az együttélő nemzetekkel jutottak tovább. A kapitalizmus felszámolásával gyökeresen megváltozott a nemzetek arculata is. A régi polgári nemzetek új, szocialista nemzetekké alakulnak át, a magyar nemzeti kisebbségek a szocialista államokban a szocialista társadalom fejlődésével szocialista nemzeti kisebbségekké alakultak, ezeknek osztályalapja a munkásosztály és a dolgozó parasztság. A második világháború után Európa és Ázsia több országában népi demokratikus államok jöttek létre, s ezek a Szovjetunióval együtt alkotják a szocialista közösséget. Engels azt írta, hogy a szocialista állam már nem állam, a szó tulajdonképpeni értelmében. A szocialista állam lényegénél fogva az egész nép érdekeit fejezi ki. Lenin „elhaló államnak“ nevezte a szocialista államot, amely nem lehet kritériuma új nemzeti sajátosságok kialakulásának, hanem a szocialista nemzet továbbfejlődésének feltételeit biztosítja, a termelőerők fejlődése, a szocialista társadalmi viszonyok kialakulása alapján. Természetesen minden többnemzétiségű szocialista ország internacionalista kötelessége, hogy az államjogi követelések rendezését az új társadalmi igényeknek megfelelően oldja meg. A szocialista állam, a társadalmi fejlődés folyamán szimbolikussá válik, és a nemzeti kisebbségek jelenlegi államjogi helyzete megváltozik, megszűnik. Ez a folyamat az egész szocialista társadalomban végbemegy. A szocialista állam a jövőben átengedi majd helyét a kommunista társadalmi önigazgatásnak, ez az eljövendő államnélküli társadalomhoz közvetlenül elvezető lépcsőfok, az egyetemes népi állam, amely a munkásosztály diktatúrájának államából fejlődik ki a kommunista társadalom építésének meghatározott szakaszán. A szocializmus feltételei között egyrészt végbemegy a nemzetek fejlődése és felemelkedése, másrészt elkezdődik egymáshoz való közeledésük,

A Hét társadalompolitikai melléklete 6

Felelős szerkesztő: Mécs József

a „sajátos“ tulajdonságokkal rendelkező nemzetiségek vagy „külön magyar nemzetek“ kialakulása a szocialista rendszerben. Ez az elképzelés történelmietlen és nem valósulhat meg, ellenkezne a történelmi fejlődéssel, abban a korszakban, amikor az európai szocialista nemzetek egységének kialakulásáról írunk. A kommunizmus teljes győzelme után a nemzetek sokoldalú közeledése végső soron is a nemzeti különbségek fokozatos eltűnéséhez vezet. A fejlett kommunista társadalom az emberek történelmi közösségének sajátos, új, a nemzeteknél szélesebb körű formája lesz, ami az egész emberiséget egy családdá egyesíti. Ez a közösség azonban csak a társadalom hosszú fejlődésének eredményeként alakul ki, jóval később a teljes „nemzeti“ egyenlőség megvalósulásánál. A szlovákiai magyarság fejlődését — s ez itt csak területi meghatározást jelent — csakis a helyes marxista történetfilozófia alapján tudjuk megmagyarázni és meghatározni és nem a történeti perspektíva szempontjából, átmeneti jellegű államjogi rendezé sek alapján, amelyek ugyan egy adott politikai helyzetben befolyásolhatják egy nép fejlődését, pozitív megoldással előmozdítják, helytelen megoldással pedig hátráltatják az előbb felvázolt fejlődési tendenciát, de lényegében nem tudják megakadályozni a társadalmi fej lődés objektív törvényszerűségeit.

A nemzeti kérdés elméletét Marx Károly, Engels, Lenin dolgozták ki, és követőik fejlesztették tovább az új történelmi feltételek között. A magyarországi feudális, majd tőkés társadalom nemzetiségi problémáiról és a nemzetek kialakulásáról a magyar marxista történeti irodalom nyújt részletes elemzést, például Molnár Erik: A magyar társadalom története I. II. és A marxizmus szövetségi politikája 1848—1889 című művei, továbbá Mód Aladár és Molnár Erik idevágó tanulmányai. Ahhoz, hogy a két különböző kérdést: a nemzeti történelem periodizációjának kérdését és a nemzetiségi kérdést a több nemzetiségű országban össze ne téveszszük, szükséges a magyar nyelvű marxista történetirodalom tanulmányozása.

NAGY JÓZSEF rajza HAMAR KÁLMÁN1