A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-02 / 5. szám
Komlósi Lajos Ha... Ha akkor nem futsz el magányosan nem járnák ki az állomásra hol a vonatok mindenkit elvisznek valahová de rám kérdőn néznek Ha akkor a planéták mind lehullnak s az emberek minden szavukat más nyelven mondják most nem eveznék a csendes unalom parttalan taván hol nincs cél hol eltörött mind a két evezőlapát s csillag sem gyűl a kásás habokban Ha akkor nem futsz el most ábécé sorrendben egy díszszázad pontosságával járna-kelne bennem az élet párnámban hárfa pengne s éjszakám egén Napok robbannának mint egy Van Gogh képen Nagyváros Kusza lila vonalak kicsavart vére az éjfél, bomlott nagy kanálisokon szennyel keverten száll a legszebb érzés. Rakéta zajra zeng halk akkordot a nád. VonatfUtty, bábeli összevisszaság. Kis szobámban a lámpa altat, s egyszerre halkul a nagyvárosi lárma, vendég érkezik: Emléked lép be a szobámba. Kezed Ügy tűnik: napfénnyé lett a kezed, s most takaróm simítja csendben; rákúszik egész az arcomra, s érzem: a szíved is itt van a kezedben. Már lehunyt pillámon siklik s az ajkamat érinti lágyan; Milyen jó, hogy ennyire szeretnek: aranykéz simít az aranysugárban ... Varga Imre Szerdo ha esteledik megkondul az üresség égett öklömben eltemetem a halottat ha felébredek félek magamtól s a kezek sűrűjéből felszállók a virradatba Verstestvéreimhez, a fákhoz gombák ökleit bevérzem a felhő füvek lenyakaznak legyél hangyaboly legyél hangyaboly mondtam a hasamnak körmeim oltáránál imádkozzatok értem Képletek az erkélyre kirakva cipőim rajtuk az elárvult ég toporzékol mert kimerték minden vizét hajnalodik s a növények zöld mellükkel őzike-arcodról dalolnak. változa tosság Kosík József rajza — Gyerekek, de nehogy megint elaludjanak áml — suttogja cinkosan. Lassan felmennek a harmadik emeletre. — Szevasztok! — Szervusz. Bélának mindig hízelgett, ha utánuk fordultak a fiúk. Különben, valóban szép pár vagyunk ... Nem találta a kulcsot. Meglepetten kutatta át a zsebeit. No végre, már majdnem megijedtem ... Amint a kulcs megfordult a zárban, hirtelen megint a fejébe nyilallt valami. Furcsa forróság öntötte el minden porcikáját. Nekidőlt az ajtónak és behunyta a szemét. Nóra a harmadik villanyoszlopnál álltl Mindig a harmadiknál áll, és mindig, mindig ... Hányadszor történik már minden ugyanígy! — Mi bajod? — Semmi, semmi... Parancsolj! Kabátok, papucsot Nórának, hangulatvilágítás, tea ... „Mit kaptál vacsorára?“ — Mit kaptál vacsorára? — Sajt, vaj, egy darabka szalámi... Vagy szardínia, vagy szalonna, vagy az isten tudja, mi minden volt már a négy év alatt... — Megfőzöm én a teát, jó? — Persze ... Hisz mindig te főzöd a teát! Ebéd után kártyacsata, jó vagy rossz lapok, mindegy... mindig elcsípik a zöld tizeet, sohasem sikerül a durch! „Szűzanyám, még meg kell borotválkoznom!“ Zuhany, öltözködés, rohanás, és Nóra a harmadik villanyoszlopnál... — Bezártad az ajtót? — Igen... Tökéletesen bezártam mindent. Nincs szabadulás. Most jön a vacsora, utána az ébresztőóra, és utána a többi, szépen sorjában, megszokott rendben... — Ne felejtsd el felhúzni az óréti — Nem ... — Félre, légy szives, ne háromnegyedre, mert sohasem érek rá rendesen megfésülködni. — Rendben van ... Ördög és pokol! Valóban így volna minden rendben? Nem, nem, valami más kellene ... Valamit tenni kellene ... Ki kellene fűrészelni azt a harmadik villanyoszlopot, és ezt az egész szombat délutánt ki kellene vágni az ablakon . .. Valamit tenni kell... Valami igazit kellene tenni! Valamit... — Bélucikám, gyere, légy szíves, a csizmám ... — Megyek, Nórácskám . .. A lány az ágy szélén ült, és a könyökére támaszkodva hátradőlt egy kicsit. A fiú letérdelt, és lassan lehúzta a csizmákat. Majd kézbevette a lány lába fejét és simogatni kezdte. Egyre feljebb, feljebb ... Most Bélucikám szépen iesegíti Nórácskáről a harisnyácskát, utána megesszük a vacsorám, utána gyors sztriptíz, és zsupsz az ágyba! Nem ... Egy kis változatosság kell! Eleinte a lány rémülten, majd dühösen ellenkezett, de később megadta magát. Félelmébe soha nem ismert kéjérzés vegyült. Apró darabkákra szaggatott mindent. Rámegy az ösztöndíjam .. Rámegy az ösztöndíjunk, de nem számít! Végre valami történt ... Valami, valami izgalmas dolog .. MÉSZÁROS LÁSZLÓ 13
