A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-02 / 5. szám
Takaros ház a Kuktáké. — Merre laknak Kukiék? ran lenézőleg bánnak azokkal Is, akik ezt nem érdemlik meg. Félvállról intézik ügyeiket, türelmetlenséggel, bizalmatlansággal találkoznak. Talán ez az oka, bogy olyan sokáig járt hiába a fürdőszoba ügyében. „Mi is cigányok 'vagyunk, d8 kivesszük magunkat olyanok közül, akik szégyent hoznak sok rendes emberre" — írja levelében Kukiné, aztán arról beszél, hogy az állam segítségével szép házat építettek, be is bútorozták, mégsem örülhetnek neki, mert a fürdőszobát nem tudják használni, mert „a villanyoszlopokon két szél drót van és a másik kettőt hónapról hónapra szerelik, csak éppen nem születik oda.“ járó dijat kifizetjük. De hát itt voltak az ünnepek, hazajött a kato nafiú látogatóba, bizony volt hová tennünk a pénzt. Rövidesen mégis fürödhetünk majd, hiszen a kereső fiam, aki a mostani fizetéséből cipőt akart venni magának, a minap letette a pénzt az asztalra: „Meggondoltam mama, legyen első a villanyóra, aztán jöjjön a cipőm“. Kukiné annyit járt a hivatalok nyakára emiatt, hogy már szégyellt magát s elhatározta, nem is megy többé. Az ura meg nem mehet, hiszen Pozsonyban dolgozik máir húsz éve egy helyen, elég az állandó utazás, nem jut ideje másra. A hét gyerek nevében kéri a Hetet legyen segítségére a „két szél drótügyben“. Ez az ügy, aminek hiába járt utána az egész 1967-es és az 1968- as évben már az új villanyszerelő mesternél, mégsem ért el semmit, megérdemli hogy utánakérdezzünk kicsit még akkor is, ha Kukiék fürdőszoba-használatának, a meleg víz csobogásának „objektív akadálya“ van. Aztán egyszerre sebbel-lobbal mégiscsak megcsinálták azt, amire Kukiék két éven át hiába vártak. Egy hideg januári napon megleptük a népes családot abban a reményben, hogy kollégámnak sikerül lencsevégre kapnia, amint valamelyik gyerek éppen a fürdőkádban lubickol. Nem, lubickolni még mindig nem lehet Kukiék fürdőszobájában, de a ház asszonya mégis elégedett. — •Már csak a villanyóra bekapcsolásán múlik a fürdés, azt pedig bármikor bekapcsolják, ha az érte — Nem panaszkodhatom a gyerekekre — mondja Kukiné szerényen, de szeméből csillog a büszke őröm — dolgosak, hazahúzók. Az apjuk is rendes, családjával törődő ember, én is igyekeztem mindig, hát vittük valamire. Valóban. Ez a szép kis két szobás (rövidesen) komfortos családi ház, amit hét gyerek nevelése mellett fel tudtak építeni, a csinos berendezés, minden szónál meggyőzőbben beszél. A gyerekek apraja otthon van, csinosak, jól öltözöttek és barátságosak. Kéretlenül is beszámolnak róla, hogy a mama miképp osztotta fel közöttük a házi munkát, amivel segítségére vannak. Magyar iskolába járnak és tanulóknak sem utolsók. — Ha több lesz a kereső és majd jobban győzzük, szeretném, ha valamelyik fiú tovább tanulhatna. Kivánom, hogy Kuklnénak valóra váljon ez az elképzelése is, mint ahogy szorgalmas, kitartó munkával annyi vágyukat megvalósították már. Egy népes, vidám, dolgos cigánycsaládot ismertem meg a panaszos levél nyomán és már ezért a tényért is érdemes volt a „két szál drót ügyében“ a helyszínre kiszállni. ORDŰDY KATALIN iöré'űfn/ Jfoerefa&t Az előszobában le kell tenni a ha vas, sáros cipőket. Gabi szeretne tovább tanulni