A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-21 / 29. szám
Gépesített háztartás Hétfő Ma reggel elromlott a mosógép. Először búgott, aztán megállt. Biztosan megint zárlatos, de lehet az is, hogy a konnektorban van a hiba. Telefonáltam a szereidébe, de nem jönnek ki, a gépet kell odavinni. Még szerencse, hogy az ,,Edy Minor“ elektromos gyorsszárító is éppen tegnap romlott el, és így a kettőt egyszerre lehet elvitetni. Az „Edy Minor“ nál az volt a baj, hogy Boriska, a takarítónő nem osztotta el egyenletesen a fehérneműt a szárítótérben, és az egyes darabok között üres helyek képződtek, miáltal egy zokni becsúszott oda, ahová zokninak nem volna szabad becsúsznia. Ezenkívül valószínűleg a motor is kiégett, mert ez a műveletlen takarítónő, a Boriska hamarabb lefékezte a szárítót, mintsem a dugót a konnektorból kihúzta volna. De az is lehet, hogy a konnektor rossz. Este vendégek voltak, le akartuk játszani az új Torriani-lemezt, de a lemezjátszó pickup-jének kilazult a kristálya. Megpróbáltam a magnetofonnal szórakoztatni a vendégeket, de rosszul fűztem be a szalagot, a gép megállt, és én összevesztem a feleségemmel. Ezen a vendégek elég jól elszórakoztak. Kedd Hajnalban diszkrét dalolást hallottam a konyha felől. Kilopóztam és megpillantottam Boriskát, amint titokban teknőben mosta a ruhát; láthatóan vidám volt és elégedett. Szigorúan rászóltam, hogy ne szórakozzon, hanem seg.tsen a feleségemnek a porszívót szétszedni, mert megint kihányja hátul, amit elöl beszedett. A gépet szétszedtük, de sajnos hárman sem tudtuk újból összerakni, és így a padlókefélő géppel együtt vihettem a szerelőhöz. A „G“ típusú elektromos padlókefélő gépnek az a hibája, hogy nem működik. Az a műveletlen Boriska nem tartotta tisztán a körkeféket, és a keféket nem cserélte fel idejében egymással, hogy a kefék szőre egyenlő hosszúságú maradjon. Útközben beszóltam a házfelügyelőhöz, nézze meg a fregolit, mert megint kiugrott a csigából, húzzon egy új kanócot az öngyújtómba, és ha marad ideje, nézze meg a „Kukta“ gyorsfűzőt is, mert az a műveletlen Boriska legutóbb megint nem győződött meg arról, hogy a főzőbe tett étel mennyisége nem akadályozza e a szelep és a tömítő működését. Amikor elindultam, a feleségem utánam szólt, hogy a rádió nem szól. Valószínűleg a füldvezetékkel vagy a lámpákkal van zűr. De lehet, hogy a konnektor rossz. Szerda Ma reggel nagyon rossz volt a kávé. Nem volt finomra darálva, mert a villanydaráló megragasztásához nem volt elég leukoplaszt otthon, azonkívül elfelejtettem vizet tenni az „Unipress“ kávéfőzőgépbe, miáltal túlmelegdés következtében a gumi olyan lett, mint a makaróni. A feleségem jól átmosta a készüléket ecettel, úgyhogy a kávé nem gumiszagú volt, hanem ecetszagú. De lehet, hogy a konnektor Is rossz. Délelőtt itthon kellett maradnom, mert jöttek kifújni a gázt, és a szervizből is jött egy szerelő, hogy megjavítsa Egy gépesített férj naplójából a televíziót, amely egy hete hörög és reszket. A szerelő konstatálta, hogy a transzformátor legyöngült, mert nagyon igénybe vette az az új német vasaló, amelyet a múlt héten vettünk. De a készüléknek is volt egy olyan komplikált hibája, aminőt még ez a tapasztalt szerelő sem látott. Nagyon büszkék voltunk. Estig már nem romlott el semmi, csak a hajszárító gép és az autószifon. Utóbbiról megint az a műveletlen Boriska tehet, ugyanis a készülék fején levő, és a patrontartó felillesztését szolgáló sárgaréz menetet nem kente be használatba vételkor étolajjal, és az előzőleg száraz ruhával megtörölt patront nem a menetrész felé nyakkal helyezte a patrontartóba. így aztán nem lehet csodálni, hogy a szénsav elillant! Csütörtök Éjjel felköltött a feleségem, hogy a hűtőszekrény nem búg, és meleg van benne. Reggel felhívtam a szerelőséget, azt mondták, hogy vigyem oda a jégszekrényt. Ez bele került volna vagy 300 forintba, de szerencsémre találkoztam Karpineccel, aki ötven forintért eladta a tippet, hogy lehet a hűtőszekrényt házilag megjavítani. Egyszerűen két órán át a fejére kel) állítani a jégszekrényt, és minden negyedórában jó erősen meg kell rázni. Péntek Egy kis izomlázam van a jégszekrényrázástól, még szerencse, hogy délelőtt itthon kell maradnom, mert jönnek a szerelők az olajkályhát megjavítani. Már tegnap kint voltak, de nem tudtak bejönni, mert elromlott az előszobacsengő. Meg akartam javítani, de kicsapott a biztosíték, amit azután a házfelügyelő hozott rendbe. Az olajkályha szerelő konstatálta, hogy ismét z úszókával van baj, és elvitte az úszóházat javítás céljából. Estefelé már hűvös volt a lakás, ezért megkértük Boriskát, legyen szíves, főzzön egy kis teát az „Elekthermax“ VT 10 típusú teafőzőgéppel. Sajnos, Boriska, ez a műveletlen nő, nem törődve azzal, hogy a forgatógombot magában foglaló tető bajonettzárral csatlakozik az üvegedény peremén elhelyezett fémgyűrűhöz, a tetőt nem bal irányban forgatta az ütközőig, s nyilván ezért a teatartó megakadt, és a készülék megrázta azt, aki hozzányúlt. De az is lehet, hogy a konnektor volt rossz. Szombat Ma reggel (elmondott Boriska, és azonnal el is ment. Fel akartam adni telefonon egy hirdetést, de kiderült, hogy rossz a vonal, mert az éjszaka sok esd esett. Miután megírni sem tudtam a hirdetést, mert a golyöstollamból már két napja kifogyni! a betét, elmentem személyesen az újsághoz, és ott a következő hirdetést adtam fel: „Gépesített háztartásba mérnök, idegorvos és családfő felvéletik. Cím a kiadóban.“ GÁDOR BÉLA fogad el alamizsnát. Hallottam azonban, hogy a női szívben nagy helye van a szánalomnak. Azt szeretném mégis megmondani, hogy az sem számít, ha az a régi érzés egyszer meghalt. Csak le tudodl — Él-e még atyád? Nem változott-e felfogása? De hisz az teljesen egyre megy. Ha mi egyetértünk, lehet akár tíz atyád is! Mert én most úgy akarok, ahogy az akar, aki akaratát végre is hajtja. — írj, Küllikkil Tudod, hogy epedve várom leveled — akármit Is hoz az nekem. Tudom, hogy minden körülmények között egyenes és őszinte lesz a feleleted. Olavi hogy elhatározásom nem támaszkodik szép reményekre és alaptalan hitre, hanem én a legkomolyabban tisztában vagyok azzal, mi vár reám a te oldaladon. Ne félj alamizsnától, Olavi! Én hiszek a sorsban és a sors akaratában. Ezekben az utolsó esztendőkben sokszor gondolkoztam azon, hogy van-e valami célja az életemnek és hogy miért hozott össze bennünket oly csodálatosan a sors? Hogy meggyötörjön és megsebezzen? És arra az eredményre jutottam, hogy ha életemnek van valami célja, akkor ez a cél hozzád kapcsolódik, és hogy ha hozzád kapcsolódik, akkor a sorsnak volt valami célja velünk és te eljössz egyszer hozzám, eljössz mindenképpen. És te eljöttél, és eljöttél éppen azzal a szóval ajkadon, amelyre éveken át várakoztam: hogy neked szükséged van reám. Ez az igazi vallomásod, és nem gondolkozom, nem kérdek semmit, nem kételkedem, hanem azt felelem: készen vagyok! Nem hiszem s nem is remélem, hogy utunk virágok közt halad. De a vallomás igaz; ezért rálépek erre az útra. — Gyere, Olavi, gyere hamar! Én várlak téged, várlak négy év várakozásával, négy év vágyakozásával, egész életem vágyakozásával! A te Vízitündéred Kohiszeva, 1897. okt. 2. Olavi! Leveled a régi Küllikkit találta meg, én pedig megtaláltalak leveledben téged úgy, amint várhattam. Büszke vagy és követelő, mint azelőtt, bár kissé másként. És ez jó, mert ha nem volnál ilyen, kételkedni tudnék benned. Igen, nekem van bátorságom — mindenhez. Nem volt szükségem arra, hogy gondolkozzam, mert erről a dologról megalkottam már egyszer a véleményemet, meggondoltam elhatározásomat, és ehhez hűséges maradtam. Nem' szégyellem bevallani, hogy többet tudok rólad, mint gondolod. Titokban figyelemmel kisértem lépteid egészen addig, míg hazaindultál, és elhatároztam, hogy várok reád, míg el nem hagy minden remény. Lelkiismeretem paran- 13 csolja, hogy ezt bevalljam neked. És tudd meg, Ui. Atyám a régi, de én is úgy gondolkozom, mint te. Egyet kérek: szeretnék négyszemközt találkozni veled, még mielőtt atyám elé járulsz. Félek attól, hogy oly sok évnek elmúltával az ő jelenlétében találkozzam először veled. Nem jöhetnél el a régi helyünkre, és nem írhatnád meg előre a napot és az órát? Leánykérés Olavi felment Mojszio házának a lépcsőjén. Sápadt volt izgatottságában, de erősnek és szilárdnak érezte magát. Tudta, hogy végig fog hallgatni mindent, de követelni fogja azt, ami megilleti. Kinyitotta az ajtót és belépett. A szobában ketten voltak. A szigorú tekintetű, vastag szemöldökű öreg ember mit sem sejtve, éppen az ajtó felé sétált a szoba belsejéből. A leány lelke tele volt nyugtalan várakozással és mikor az ajtó megnyílt, azt hitte, hogy a szíve kiugrik a melléből. Mind a hárman a földhöz szegződtek. — Jó napot! — köszöntött be Olavi tisztelettel, szinte fiúi alázattal. Senki sem felelt. Olavi csak azt látta, hogy az öreg két bozontos szemöldöke összehúzódik, mint két sárgásfekete zivatarfelhő. — Jó napot! — hangzott később a szoba belsejéből száraz rövidséggel és olyan hangsúllyal, amely kifejezte, hogy egy tisztességes ház még az ütonállónak is tartozik ennyivel. De a tartozás most már ki volt egyenlítve és utána fejszecsapásként sújtottak alá a szavak: — Mikor elváltunk, kértem, hogy soha többé ne jelenjék meg a szemem előtt. .. valami dolga van velem? A fiatal leány elhalványodva támaszkodott a szekrényhez. — Dolgom van — felelte Olavi csendesen. — A mi első találkozásunk nem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna. Bocsánatot kérek érte... és most újra leányának a kezét kérem. — Csavargó! — kiáltott rá az öreg ember dühtől és bosszúságtól remegő hangon. — Igen ... de ne heveskedjék! — Csavargó faúsztató! — ordította az apa és dörgő hangja 'annyira telítve volt megvetéssel és felháborodással, hogy vágott, mint egy kés és harapott, mint egy harapófogó. Sötét vörösség szállt Olavi arcára. A fiatal férfi csak nehezen tudta lecsilapítani azt, ami belsejében forrongott: — Igen — mondta vontatva és nyomatékosan. — Földet túró paraszt van minden bokorban, de a jó faúsztató ritkaság! Az öreg szemöldökei felgörbültek, azután mélyre süllyedtek, mint ugrásra készülő macskák. — Ki innen! — dörögte, mint villamossággal telített zivatarfelhő. folytatjuk
