A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-15 / 50. szám

Bruce Reynolds, az angol postarabló, eljogatása pillanatában teli hamutartókat találtam. Heten­ként két-háromszor pedig ők men­tek el máshova vacsorázni. Az űr sokat volt el, mivel kereskedelmi utazó volt. Más nőkre nem né­zett, csak a felesége érdekelte. — Azonban egy dolog nem tetszett nekem náluk. A gyereket, a 6 éves Nlcholast nem engedték más gye­rekekkel játszani. Nlcky mindig egyedül volt. Az anyja nem sokat törődött vele, ha férjével utazgat­tak, a gyerek az asszony londoni nővérénél volt. Néhanapján Reynolds, alias Hü­llers két napra eltűnt Torquayból, hogy londoni vagyonkezelőjével tárgyaljon. Annakidején nagyobb részt kapott a zsákmányból, mint a többi postarabló. Részesedése 250 000 fontot tett ki. Ezek a gya­kori londoni látogatások vezették Butiért a helyes nyomra, mivel a belügyminisztérium engedélyével öt éven keresztül Reynolds összes Ismerőseit és rokonait figyeltette. A nyomozás költségei már meg­haladták a rablott összeget. Egy szép nap Reynolds-Hllliers egy Ismerőse levelet kapott, mely­ben Keith Hüllers bejelentette lá­togatását. A levelet elolvasták, mint sok ezer más levelet a Scot­land Yardon, Ismét leragasztot­ták és továbbították a clmzetnek. Butler kezdett jobban felfigyelni Mr. Hilllersre. Nyomozókat küldött Torquayba, hogy diszkréten figyel­jék meg őket. Frances Reynolds a fényképek alapján erősen hason­lított Angela Hilllersre, és a kis Nicholas életkora Is egyezett. Rey­nolds csak annyiban változtatta meg a külsejét, hogy szőke haját vörösre festette, s divatosan hosz­­szabbra növesztette és bajuszt meg barkót viselt. Butler életcélja Reynolds elfő-H m m h 'í gása volt. Ez az 50 éves tipikus an­gol agglegény a Scotland Yard szi­gorú törvényei ellenére Is elérte, hogy ne nyugdíjazzák 55 éves ko­rában, mert nem akart addig nyu­galomba vonulni, míg erre a bűn­tényre fényt nem derít. Méltó el­lenfele volt az ugyancsak zseniális, gonosztevő Reynoldsnak. Nagyon szegény családból származott, és engesztelhetetlenül gyűlölte a go­nosztevőket. Butler mint egyszerű rendőr kezdte pályafutásét, és szorgalmával, fantasztikus emléke­zőtehetségével, szívós makacssá­gával és abszolút korrekt magatar­tásával elérte a Scotland Yardon a legmagasabb rangfokozatot. Hi­vatását annnylra komolyan vette, hogy utolsó szabadságát a francia Riviérán töltötte, mivel gyanította, hogy a postarablás két utolsó sze­replője, Reynolds és a még ina Is szabadlábon levő Ronald Bigge Itt nyaralnak. Egyszer sem fürdőit, de egy sziklán fekve messzelátó­­val egész nap a fürdőzőket figyel­te. Azonban ez az akciója siker­telen maradt. Reynoldsot talán ürömtelen gye­rekkora kergette a bandltavezér- 6égbe. Édesanyját elvesztette, ap­jának második felesége szigorú, puritán nő volt. Mikor aztán meg­született a mostohaöccse, még sze­rencsétlenebb lett. Egyetlen örö­me egy kutya volt, melyet szülei, míg ó iskolába volt, megmérgez­tek. Ekkor Bruce fellázadt és olyan vad lett, hogy szülei nem bírtak vele. A nagyanyjához adták, ké­sőbb javítóintézetbe került. A há­ború és az azt követő idők aztán befejezték a „nevelését“. Butler, mikor Reynolds nyomára jött, nem cselekedett azonnal. Két hetet hagyott még neki, persze közben állandóan figyeltette. Vég­re, 1908. november 8-án elérkezett Butler nagy napja. Még 7-én este nyolc detektívet rendelt be a Scot­land Yardra, akik csak sejtették, miről van szó. November 8-án haj­nalban három személyautó, al a Londontól 320 km-nylre fekvő Torquayba utaztak. Körülállták a Cap Martin nevű fehér villát. A továbbiakban a legjobban Frances Reynolds mondja el a történteket: — Reggel hat óra tíz perckor kopogtak a villa kapuján. Pongyo­lát kaptam magamra és lementem, azonban Nlcky már ajtót nyitott és azt mondta: „Mammy, egy férfi áll az ajtóban“. De nem egy férfi, volt, hanem négy, akik főnökük vezetésével berontottak a hálószo­bába. „Hello, Brqce“ — mondta Butler barátságosan az ágyban fekvő Reynoldsnak, aki évek óta Keith Hilliers néven szerepelt. A postarabló nem ellenkezett, meg­adta magát sorsának. Butler enge­délyével megnyugtatta kisfiát, el­kérte talizmánnak felesége arany­láncát, felöltözött és megbilincselt kézzel, elegáns teveször kabátjá­ban, királyi tartással távozott. Az első tárgyaláson Reynolds vé­dője a következőket mondotta „Mis­ter Reynolds megbízott, hogy fe­jezzem ki nevében köszönetét But­ler főfelügyelő úrnak a rendkívül udvarias bánásmódért, ahogyan el­fogatósomkor feleségemmel és fiammal szemben viselkedett“. Eltűnt Angliából — felbukkant Mexikóban A Wtlllamsnál talált fénykép, mely értékei anyagot szolgáltatott a nyomozásnál Az utolsó rejtekhely: a Cap Martin villa 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom