A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-01 / 48. szám
M arta Kubläovö, a pozsonyi táncdalfesztivál győztese (Bratlslavská íyra 1908), lassan de biztosan hódította meg a táncdalkedvelő közönség szivét. A huszonhét éves énekesnő 1982-ben kezdte pályafutását a pardubicei Stop színházban. Két év múlva a pilzeni Alfa, rá egy évre a prágai Rokoko színház tagja lett. A tavalyi színházi évad végén a Rokokóban is felmondott egy angliai meghívás kedvéért. Ceské Budéjovlcéban született, hat éves korában a szülei Podöbradyba költöztek. Marta Kubiáová itt érettségizett, s utána a helyi üveggyárban dolgozott, abban az üveggyárban, amelynek Waldemar MatuSka is alkalmazottja volt. A nyilvánosság előtt először tizenhét éves korában lépett fel egy amatőr együttes tagjaként. Kedvenc énekesei a hazaiak közül: Gott, MatuSka, Neckáf. és Pilarová, a külföldiek közül Ray Charles, The Beatler, Brenda Lee és Cilia Black. Műsorán több idegennyelvű és szlovák táncdal is szerepel. — Milyen kérdések foglalkoztatják az énekesnőt leggyakrabban? — A hamleti lenni vagy nem lenni. Ez természetesen az éneklésre vonatkozik. Folytatni tovább az éneklést, vagy keresni más hivatást. A válasz erre nem könnyű, hiszen már hat éve éneklek hivatásszerűen. Végérvényesen még mindig nem döntöttem. — ön szerint mitől vélik egy énekesnő sztárrá? — Sajnos elsősorban a feljátszás technikáján és a reklámon múlik. — Van-e lámpaláza a fellépés előtt? — Igen. Gondolom, ez nem is baj, hiszen a lámpalázt a közönség iránt érzett tisztelet okozza, pontosabban a felelősségtudat. — Gondja, baja? — Gyakran kapok olyan levelet, amelyet Írója elfelejtett aláírni. Nem szeretem a névtelen hódolókat, az ilyen levelek megalázzák az embert. Am meg kell Jegyeznem, hogy Szlovákiából ilyen leveleket nem kapok. — Melyik legtávolabbi városba telefonált már életében? — Lehet, hogy csodálkozni fog, de ez a város: Pozsony. — Kit csodál Jobban: Don Quijotet, vagy Casanovát? — Ha könyvben olvasok róluk, akkor mind a kettőt csodálom. Ha az életben találkozók hasonló típusokkal, akkor mindkettőt nevetségesnek tartom. — Hány éves éneklésbe kerül egy háromszobás lakás? — Mint mondottam, hat éve éneklek hivatásszerűen és kétszobás lakásom van. Háromszobásat még nem sikerült kiénekelnam. — Kivel festetné le magát? — Senkivel. Nem vagyok olyan szép, hogy hozzájáruljak egy festő sikeréhez. — Mit ültetne legszívesebben a kertjébe? — Semmit. Ugyanis van két kutyám, azok úgyis mindent kikaparnának. — Milyen csúfneve van? — Semmilyen, helyesebben semmilyenről sem tudok. — Milyen emberi tulajdonságot becsül sokra? — Az őszinteséget — Mihez hasonlítaná a hivatalos kritikusokat? — Semmihez. Ogy vélem, épp elég, hogy ők hasonlltgatnak engem minduntalan valakihez, — Kedvenc színe? — A fehér. — El tudja képzelni a férjét főzőkanálla) a kezében? — Nem. De azért, ha főznöm kellene, segíthetne. — Mi a véleménye a mai divatról? — Kedves. A gyermeki vonalakat hangsúlyozza, nem a nemiséget. Persze különbség van az újságokban látható divat és a viselt ruhák között. — Fél az öregségtől? — Nem. Azt hiszem, szép életkor az is. A lényeg, hogy az ember bizonyos eredményeket tudjon maga mögött. JSVR)
