A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-21 / 29. szám
Szívátültetés Csehszlovákiában, a harmadik Európában és az elsO a szocialista országokban Közép-Európában — A gyógyászat nem elvont tudomány, mint a matematika. Itt nehéz előre jósolni. Számításom szerint egy, esetleg két napja volt még hátra. De — bár nagyon valószínűtlen — lehet, hogy talán egy hónapja is. A betegnek, hogy egyáltalán reménye lehessen az életben maradáshoz, két szívbillentyűjét kellett volna kicserélnünk. Ez gyakorlatilag éppen olyan nagy kockázattal jár, mint a szívátültetés. Ha mi, belgyógyászok nem lettünk volna meggyőződve róla, hogy sebészeink megállják a helyüket, nem Írtam volna alá az indikációt. A műtét reggel kilenckor kezdődött. Eddig az adományozó szivét — akinek előző este a zuhanás után az agyműködése már megszűnt és ezzel bekövetkezett klinikai halála — műszerekkel tartották életben. A műtétnél minden a pontos programozás szerint történt. Féltlzenkettőkor került sor a beteg szív kiemelésére Horváthné mellkasából, félegykor már az adományozó szivét varrták be. A beteg a műszerek Jelzései szerint jól bírta a műtétet, agyműködésében nem állt be kihagyás. Háromnegyed kettő körül az eddig kisegítő mflszlvet leállítják és Horváthné vérkeringését az új szívnek kell ellátnia. Nagy pillanat! Két órakor amellett, hogy elérték a betegnél a test normális hőmérsékletét, a szív verni kezdi A harmlnctagú orvos-kollektíva öt órán át pihenés nélkül ldegraegfeszltve dolgozott. A szív ver, ver, a műtét tehát sikerült. A teremben állandóan a beteg mellett tartózkodik doktor Kuiela, aki az USA-ban Casperak szívátültetést műtéténél személyesen jelen volt. Beosztották a nővért 1b, aki az első éjszakát fogja a páciens mellett átvirrasztani. Minden megtörtént, hogy a beteget a legoptimálisabb körülmények között vezethessék vissza az életbe. Az Igyekezet azonban sajnos, mégis kárba veszett. Délután öt óra körül beállt a krízis, és az első csehszlovákiai szívátültetésen átesett beteg állapotában jelentős rosszabbodás állott be. Rövid idő múltán az új szív felmondta a szolgálatot és minden Ismételt élesztőst kísérlet ellenére is megszűnt dobogni. ORDÖDY KATALIN mérnök a negyedik emeletről lezuhant és agyonzúzta magát. Ugyanekkor kilátástalan állapotban a Partizán utcai klinikán feküdt Horváthné, reumatlzmussal súlyosbított szervi szívbajjal. i Havlar tanár, a II. belgyógyászati klinika főorvosa és az egész belgyógyászati kar szorosan együttműködik a sebészettel, és az utóbbi hónapokban három olyan szívműtétre, illetve transzplantációra szoruló betege is volt, akiket a sebészeten előkészítettek a műtétre, de még mielőtt adományozóra találtak volna, meghaltak. — Horváthné esetében nem hiányzott a donátor, alapos megfontolás után tehát beleegyezésemet adtam a beavatkozáshoz — mondja Havlar tanár. — A döntő szó kimondása nagyon komoly dolog. Arra a kérdésre, hogy be nem avatkozás esetén meddig élhetett volna a beteg, Havlar ezt feleli: július 8-án reggel nagy nap kezdődött a pozsonyi Partizán utcai II. számú sebészeti klinikán. Karol SiSka akadémikus, az osztály főorvosa, egy szívátültetést műtétet vezetett le — Közép- Európában az elsőt. — Főorvos úr, régen készültek erre az operációra? — Elméletileg már régebben készen álltunk, de a végrehajtás bizonyos mértékig a véletlenen is múlik. Alkalmas donátor alkalmas idő-, ben — ez a tényező nem tőlünk függ, de ha a többi szükséges feltétel mellett ez Is adva van, akkor már az orvosoké és természetesen a páciensé a döntő szó. Tudomásom szerint Prága és Brünn is készen áll szívátültetés végrehajtására, de a körülmények a ml klinikánkon tették először lehetővé a műtét elvégzését. Hogy is került hát sor a nagy műtétre? Július 7-én egy negyven év körüli pozsonyi StSka akadémikus (balról) és Havlar professzor Horváth Sarolta
