A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-01 / 48. szám

Egy vetélkedő margójára 1968. november 9-én a fűri Ifjúsági Klub jól sikerült „Ki mit tud“ vetélkedőt rendezett. A vetélkedőn képviseltette magát Köbölkút, Muzsla, Kürt, Besenyő, Tardoskedd és Nána fia­talsága. Elismeréssel kell szólnunk az újonnan alakult ifjúsági klubok aktív tevékenységéről, amellyel hozzájárultak a vetélkedő sikeréhez. A versenyzők öt kategóriában mérték össze tudásukat. Sajnos, a kívánt színvonalon alul szerepeltek az egyéb — népdalénekesek és versmondók — kategória versenyzői. így a zsűri az említett kategóriákban az első díjat nem ítélte oda. A népdalénekesek kategóriájá­ban a II. díjat Horváth Nelli, a III. díjat pedig Kovács Márta kapta. A versmondók közül a II. helyezést Pathó Rozália, a III. helyezést juhász Erzsébet érte el. A résztvevők számát, valamint az előadott versenyszámok színvonalát illetően sokkal na­gyobb elismeréssel szólhatunk a táncdaléne­­kesekről, a tánccsoportokról és a tánczeneka­rokról. Itt a színvonal szinte várakozáson felül volt. Mátyás Mária fellépése után nemcsak a nagyszámú versenyző, de a közönség is ma­gára talált. A szűnni nem akaró viharos taps megtette hatását. A versenyzők nagyobb önbi­zalommal léptek színpadra. Farkas Győző — Pápay Faragó Lászlóra emlékeztető — nem túl színes, de rendkívül kellemes hangjával végképp elnyerte a közönség tetszését. Végül is a zsűri — megfontolt értékelés után — a táncdalénekesek kategóriájában az I. díjat Mátyás Máriának, a II. díjat Iván Józsefnek, a III. díjat Farkas Győzőnek ítélte oda. A tánccsoportok közül az I. díjjal a fűri tánccsoport „Kukoricafosztás“ című — régi hagyományokat felelevenítő — táncát jutal­mazták. A kürti általános iskola 9. osztályos tanulóinak társastánca elnyerte ugyan a kö­zönség és a zsűri tetszését, de korukra való tekintettel — az egyébként fejlődőképes tánc­­csoport — nem produkálhatott többet. A. tánczenekarok produkcióira este került sor. A zenekarok meglepően jó felkészültség­ről tettek tanúságot. Az Ifjúsági Klub és a zsű­ri különdíját a fűri tánczenekar kapta meg. Az említett díjakon kívül sor került még három különdíj odaítéléséra A közönség kjl­­löndíját „Kukoricafosztás“ c. táncával a fűri ténccsoport, az Ifjúsági Klub különdíját Far­kas József és a zsűri különdíját Malcsik Ár­pád táncdalénekes nyerte el. A nagyszerű vetélkedőt értékelve elmondhat­juk, hogy a fűri Ifjúsági Klub kezdeményezése dicséretre ős követésre méltó. A szervezési munkába legaktívabban Esek Imre kapcsoló­dott bele. Ezért külön dicséret illeti. RIGLER JÁNOS Versenyfelhívás Falcaink évről évre épülnek, szépülnek. Alig találunk ma olyan falut, ahol egy-egy úf épü­let ne jelentené a gyors ütemben fejlődő kul­túra központját. Az ifjúság tanul, művelődik ott. Az idősebbek is el-eljárnak, ők adják to­vább — így volt ez mindig — nemzedékről nemzedékre, amit az elődöktől láttak, hallot­tak. Az ő szájukból terjednek tovább a nép­dalok, mondák, régen használt és ma már alig ismert eszközök, használati tárgyak elnevezése, dűlőnevek. Mindnyájunk kötelessége, hogy is­merjük szülőfalunk múltlát, ápoljuk a hagyo­mányokat, mindent, ami jellegzetes. Ez a köte­lesség nagyobb mértékben vonatkozik a mező­­gazdasági technikumok diákjaira, akik főleg falvaikban folytatják majd azt a munkát, amely egyúttal a legősibb embert munka is. A hagyományok ápolása érdekében hirdet versenyt az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatósága és iskolát CSISZ szervezete. Ezúttal hívja kt a magyar tannyel­vű mezőgazdasági technikumokat. A feladat a következő: Gyűjtsük össze szülőfalunkban a szájhagyo­mány alapján továbbélő népdalokat, mondákat, az egykori s a még meglevő szokásokat, vala­mint a régi dűlőneveket, a munkaeszközök, sze­mélyi használatú tárgyak neveit és minden olyan adatot, ami a régi időkre emlékeztet. Ezzel a versennyel is hozzá kívánunk járulni a hagyományok ápolásához és ahhoz az áldoza­tos munkához, amelynek célja megőrizni min­den értékeset a múltból. A verseny jelmondata: Ismerd meg a múltat, építsd a jelenti A verseny eredményhirdetésére a tanév má­sodik felében, május 23-án, a hagyományos „Honti napok“ előtt kerülne sor. Abban a re­ményben kezdünk hozzá a munkához, hogy ez a verseny is erősíteni fogja az iskoláink kö­zötti jó kapcsolatokat és jó szolgálatot tesz jövőjét építő népünknek. Az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola ás CSISZ szervezete Ki ne ismerné Többször hallottam hangversenyét, láttam dunántúli falvakban, amint érkezésének híré­re, az emberek tódultak a művelődési ottho­nokba, őt hallgatni. A nyáron elhatároztam, hogy felkeresem. De utazott éppen, no nem a szomszédban járt, hanem Ausztráliában s Oj-Zélandban. így a találkozó későbbre ma­radt, de annál érdekesebb lett. Mert telve él­ménnyel, alkotó feszültséggel érkezett haza iszonyú távolságokból, s már készülődött új utazásra Amerikába. Kovács Apollónia csendes otthonban él Bu­dán, férjével, Grabócz Miklóssal, a rádió nép­zenei osztályának vezetőjével. Magánélete szinte közhelyszerűen egyszerű. Lényeges éle­te a színpad, az aktuális fellépés, ezért él, min­den pillanattal erre készül, új számokat tanul, a népdalok, cigánydalok új területeit, hangzá­sait igyekszik megismerni és előadóművészi produkcióra alkalmassá tenni. Mindebben fér­je is segíti őt, aki hivatásból is, zeneszerző­ként is, ezt a szellemi területet munkálta ki számára. Amikor Nyárádremetén apja gyürkőzését fi­■ gyelte, elhatározta, mindent elkövet, hogy film­­színésznő legyen és családját segíthesse. Naiv nekibuzdulás volt ez, de ő szinte gyermekfej­jel bízott önmagában. Bújta a színházi maga­zinokat, s amikor nővérénél lakott Kolozsvá­rott, egyre többet énekelt, csak úgy önmagá­nak és a szomszédoknak, ök bíztatták, hogy ta­nuljon. így került Pestre 1941-ben, itt képezte hangját Kánttz Gézánál. A kitartó tanulást foly­tatta Kolozsvárott, ahol a színészi mesterség alapjait, az ének, tánc, próza előadói hatásait ízlelgette. így lett színésznő Nagyváradon, s 1949—61-ig játszott, énekelt — prózai darab­ban és operettben. Amikor a családi kötelesség Pestre szólította — nővérét, árván maradt gye­rekeit lstápolni — akkor egyszerre mindenből kiszakadt. Próbálkozott színházaknál, sikertele­nül. Halvány ígéretekkel biztatták. Ehhez a mai életformához csak lemezei jelentették az aján­lólevelet. A rádióban hallották őt, felfigyelt rá a Filharmónia és szerződtette fellépésekre. Azóta bejárta az országot és a világot. ILLÉS JENŐ A Komszomol fennállásának 50. év­fordulója alkalmából az egész Szov­jetunióban ünnepségeket rendeztek. A színvonalas kulturális műsorokon számos fiatal tehetség lépett szín­padra. Felvételünkön Abduilaevo üzbég táncot műtőt be. s|s

Next

/
Oldalképek
Tartalom