A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-24 / 47. szám

Ti* évvel eielőtt, 1958-ban hunyt el

MEDGYESSY FERENC

Legyen a dal mindenkié

Szabadság — egyenlőség — testvériség.

Gyakorta használt jelszó manapság, főleg társadalompolitikai vonatkozásban, talán mág kiegészítve az egység követelésével. Etikai követelmények egy humánus szocialista társadalom építésében.

Ezekkel a fogalmakkal azonban az élet más területein Is találkozhatunk, sőt már évszázadok óta Ismertek a világtörténelemben. Ezekért a szent célokért szálltak síkra a forradalmi korok bátor szabadságharcosai Is, jogot követelve egy szebb, szabadabb, emberibb élet megteremtésére.

Az egységet — egyenlőséget s nem utolsó sorban a testvériséget szimbolizálják a zeneművészetben az énekkarok, az operák és a szlmfónlkus költemények kórusai (Nabucco, Psalmus Hungarlcus stb.) már évszázadok óta, és hirdetik az emberi Jellem, magatartás Ilyen nagyszerű megnyilvánulásait. Ez az a varázserő, mely érdekessé, széppé és hatalmassá tudta tenni a kórusének fogalmát Pergolesltől, Lassustól kezdve Kodályig. Mintha soksok élő orgonaslp olvadna eggyé, forrna öszsze a harmóniában, Lassus fenségesen szép madrlgáljálnak hallatára ugyanúgy, mint Kodálynak, a népzene újkori nesztorának örökszép népdalfeldolgozásaiban.

Azt azonban, hogy mennyire sikerül egyegy madrigál vagy népdal interpretálása, nagyban befolyásolják a fent említett fogalmak.

Lehet-e egy népdalt sikeresen elénekelni, előadni, egység, összetartás, azonos törekvések nélkül? Ugye, ez lehetetlen. Feltétlenül szükséges ehhez a lelkesedés, az önfegyelem, egymás tiszteletben tartása, valamint tudni azt, mit és miért éneklünk.

Ehezhetl-e magát valaki megrövidítve egy énekkarban, ha ugyanazzal a nekibuzdulással és becsvággyal fog hozzá egy dal betanulásához, mint azt társai teezlk? Lehet-e kórust alapítani, sikerrel reprezentálni, eredményesen dolgozni akkor, ha nem egy és ugyanazon cél, a lelket üdítő és nemesítő munkába vetett hit és nem utolsósorban az együvétartozás, a „testvériség“ érzése vezérli a kórus minden egyes tagját?

„Egy mindenkiért — mindenki egyértl“

tehetne ez akár az énekkarok íratlan törvénye Is. Es sorolhatnánk tovább, mert kétségkívül korántsem merítettük ki ezáltal a kórusének nevelőhatását, erkölcsi komponenseit.

Ami a kóruséneklés művészi hlvatottságát Illeti, azt a feltevést, hogy énekkarokkal sokkal hamarabb érhetünk el magas művészi fokot, mint hangszerekkel, bizonyltja az a számos öntevékeny, műkedvelő énekesekből álló énekkar, mely pár éven belül, komoly hozzáállással Igényes számokat volt képes betanulni és a müvek előadásával marandandü művészi élményt nyújtani (Magyar Tanítók Központi Énekkara, Rozsnyói Munkásdaiár«, Ifjú Szivek énekkara stb.}. Sajnos azonban, ha körülnézünk a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom történetében, azt találjuk, hogy mindig Is kevés volt az öntevékeny énekkarok száma. Ennél Is rosszabb a jelenlegi helyzet, hiszen most Is alig egy-két Iskolai énekkarunk van (Pozsony, Nagymegyer, Nagykapos), s a Csemadok helyi csoportjai mellett Is csak egypár énekkar működik (Szepsl, Csallóközi Népi Együttes J, egyébként meglehetősen gyengén állunk, ami az öntevékeny kórusmozgalmat illeti.

Vajon ml lehet ennek az oka: az érdeklődés hiánya, vagy a nem megfelelő propagáclö? Azt hiszem, a fő okot, az énekkultúránk ápolása iránti közömbösségben kell keresnünk. Véleményem szerint Ilyen szempontból nem eléggé agilisak a Csemadok helyi szervezetei, hiszen ezek kétségkívül többet tudná nak tenni. Vonatkozik ez elsősorban azokra a helyi csoportokra, ahol táncegyüttes már működik, viszont énekkar még nem (Kassa, Gömörl Népi Együttes, Palóc Népi Együttes stb.). Nem hiszem, hogy a táncnak könnyebb lenne megnyerni a fiatal tagokat, mint az éneklésnek. Más a helyzet azonoan ott, ahol az énekkar megszervezésére és vezetésére nem lehet megfelelő szakembert találni. De ez sem elfogadható ok a tespedésre, mivel a Népművelési Intézet járási, esetleg helyi szervei meg kell hogy adjanak mindennemű támogatást a dolgozók kulturális igényelnek a kielégítéséhez.

Még rosszabb a helyzet az Iskolákon, noha az Iskolák helyzete az üzemekével, falvakéval szemben feltétlenül könnyebb, mivel a zenei nevelés amúgy is beletartozik az iskola tanrendjébe, és ezáltal a szervezés Is könynyebb, mert szakember U rendelkezésre áll a zeneszakos tanár személyében. Ennek ellenére változatlanul szegények vagyunk Iskolai kórusainkat tekintve. Nem szolgálhat mentségül Itt a tanulók túlterheltsége sem, mivel üdítő, szórakoztató többletről van szó.

„Énekelni kell, mivel a ml gépesített korunkban minden ai ember terméssetes ösztöneinek elnyomására tör,“ (Kodály)

Szervezzünk kamarakórusokat, ezek nem Igényelitek nagy számú énekest. A hosszú téli estéken, barátok, Ismerősök látogatok egymást. Mennyire meghittebb, közvetlenebb lehet a hangulat egy kis házi énekléssel fű szerezve. Elég hozzá egy négy-nyolc tagú társaság és felcsendülhetnek már négy szólamban Is az egyszerű, dallamvezetésoen és harmóniában oly könnyű madrigálok vagy népdalok, népdalfeldolgozások. Nem kell más hozzá, mint jó hallás és az alapvető zenei ismeretek elsajátítása.

Manapság, amikor a fiatalok 70—80 száza léka a szórakoztató vagy a tánczenének hódol, nagy veszélyben vannak a népünk által évszázadokon át ápolt, szájhagyomány útján nemzedékről nemzedékre továbbadott népda Iáink. A falu egyre közelebb kerül a városhoz, ezáltal megváltozik a falusi ifjúság Ízlése Is. A szomszéd IS éve3 kislánya ma már a televízió mellett Illéséket hallgatja é3 Dobo> Attilát Imádja. Kiesett egy láncszem. Egy generáció nem akar tudomást szerezni nemzeti hagyományairól.

Ezért ma fontosabb, mint valaha megnyer ni ifjúságunkat az értékes dallamoknak. Ta nltsuk meg a fiatalokat, hogy tiszteljék, be csüljék ősi népdalklncsünket, melyet apáik oly féltő gonddal és szeretettel ápoltak. Győz zük meg a Csemadok-tagokat, diákságunkat az éneklés örömeiről, szépségeiről, őrizzük és ápoljuk népi hagyományainkat, melyek a nemzet szellemi kincsestárának legmaradandóbb értékel.

Hagyományápoló nemzet vagyunk. Erre kötelez bennünket a történelmi valóság, a né pünk Iránti hűség és ragaszkodás. Mutatkoz zék meg ez a nemes törekvés énekkari moz galmunk kiterjesztésében, és teljesedjék be kórusaink életképességében.

„Legyen a dal mindenkiéi" SZAKAL OABOR

oz új magyar szobrászat kiemelkedő alakja.

Képünkön: Medgyessy Ferenc: Debreceni Vénusz.