A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-17 / 46. szám
Utoljára a Szörnyen bánatos hercegnő című filmben láthattok. Anyaszerepben. Befejezésül felteszek néhány kérdést a művésznőnek. — Hallottam, hogy van egy hasonmása. Igaz ez? — Igen, üzletvezető Prágában egy jindfiáská utcai boltban. Egészen véletlenül szereztem erről tudomást. Találkoztam egy ismerős orvossal, aki azzal lepett meg, hogy néhány perccel ezelőtt más bundában látott. Azt szerette volna tudni, hol öltöztem át ilyent gyorsan. Hitetlenkedve fogadtam a dolgot, de csakhamar megfeledkeztem az esetről. Svarc kollégám a bolgár tengerparton találkozott hasonmásommal. Azt hitte, én vagyok és megszólította, de az asszony válaszra sem méltatta. Amikor aztán találkoztunk a színházban, akkor a kolléga szemrehányást tett nekem, hogy ha külföldre megyek, már meg sem ismerem a honfitársaimat. Megint csak nagyon furcsán éreztem magam, míg a végén minden kiderült és sikerült igazolnom magam, amikor a évé képernyőjén megjelentem hasonmásommal együtt. — Nem okoz Önnek gondot az, hogy egyszer mindenki megöregszik? — Higgye el nekem, hogy sokszor szívesebben játszom el egy nagymama szerepét, mint egy naiv kis hercegnőét. Na és aztán? Azt mondják, hogy minden botnak két vége van, s ez igaz! Sokan talán örülnek is annak, ha mielőbb megöregszem, mert nekem is vannak ellensé-A világon igazán nagyon kevés a jó koraika, két kezünkön könnyen megszámlálhatnánk őket. S nálunk aztán igazán kevesen vannak. A cseh színésznők között jifina Bohdalován kívül csak egyetlenegy: Stella Zázvorková, a prágai Fővárosi Színház művésznője. Elég ha megemlítjük színházi és filmszerepeit, fellépéseit a rádióban és a televízióban, s máris igazat adnak nekem, kedves olvasóim. A szlovákiai közönség főként a filmvászonról ismeri Stella Zázvorkovát. 1955-ben például hat filmben szerepelt, ezek: A hegy angyala, Mars-zene, Férfi a levegőben, Látogatás a felhőkben. Hagyják csak rám és Szeles hegy. S az elkövetkező években is csupa-csupa kitűnő alakítást láthatott tőle a mozilátogató közönség. Az utóbbi évek folyamán például a Ha jön a kandúr című filmben ő alakította az igazgatónőt, a Tolvajok vannak közöttünk-ben RuZenkát, a Limonádé Joe-ban az anyát, és így sorolhatnám még nagyon sokáig. Több szlovák filmben is szerepelt már. Az Archimédesz törvénye című filmben szlovák népviseletben, a Túlvilági gyilkosban egy sokgyermekes anya szerepében láttuk viszont. Mindkét filmet A. Lettrich rendezte. Utoljára a Szerződés az ördöggel című cseh filmben szerepelt. Ezt a filmet jozef Zachar rendezte. De nemcsak a film, hanem a televízió is nagyon gyakran igénybe veszi Stella Zázvorková művészetét, sokkal inkább mint a színpad vagy a film. Bizonyára sokan ismerik őt a III. Rudolf dalai című tévé-sorozatból. Ebben a sorozatban mint egy hentesüzlet elárusitónője szerepel, aki boldogságra — azaz házasságra — vágyik, csakhogy nem akad kérője. Nézzük csak meg majd az említett sorozat szilveszteri folytatását, amikor végre jelentkezik a várvavárt kérő. Ezenkívül slágerénekesként Is szerepel a zenés műsorokban, főként régi slágereket énekel. Szlovákiába már többször ellátogatott különböző esztrádcsoportokkal. Hangját igen gyakran hallhatjuk az éter hullámain vagy gramofonlemezekről. Színpadi alakításai során leginkább idősebb hölgyek, mamák szerepében tűnik ki, de ezekben a szerepekben is utánoz? hatatlan. Szereti is ezeket a szerepeket és egyáltalán nem titkolja, hogy szívesen végzi a háztartási munkát, elbfbelődik a kertben, s közben ismeri a sofőrködés minden titkát is. Kitűnő partner, aki szívesen elbeszélget minden rendes emberrel. Elmondja kedvenc receptjeit és viszonzásul kéri, áruljuk el neki kedvenc ételünket, meg azt is, hogy mi hogyan készítjük azt el. Tadja, »Hit? ml a különbség a teve és az ember kögeim. — Szereti a modern tánczenét? — Természetesen. Mindig is a fiataloknak szurkolok és szeretem a zenéjüket is. A fúvószenekart is kedvelem, meg a szlovák népdalokat is, amelyekben néha kicsit túlságosan sok az érzelgősség meg a mélabú, de hát ilyen az élet is. — Melyik foglalkozást értékeli legtöbbre? — Például a levélhordóét. Szerepeltem egy tévé-sorozatban, „Az egyik ezt, a másik azt csinálja“ volt a címe; ezt éppen a levélhordóknak ajánlottunk. Egy napra én is postásnő lettem és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem gyerekjáték a munkájuk, mert utána napokig izomlázam volt. — Ismer valamilyen tréfás mondást? — Mi a különbség az ember és a teve között? A teve egész héten dolgozhat ivás nélkül, az ember viszont ihat egész héten munka nélkül. Nem, nem én találtam ki ezt, hanem J. Tuwim... Viszont elgondolkoztatja az embert. — Mit üzen a rajongóinak? — Mindig csak azt alakítom, amit át tudok érezni. Ez nálam meggyőződés dolga, ami igen gyakran megkönnyíti, de meg is nehezítheti a helyzetemet. Színésznő létemre nem szeretek „szlnészkedni“. V. B. DurCák és a szerző felvételei
