A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-10 / 45. szám
«1 Csallóközi Színházi Napok Dunaszerdahelyen harmadízben rendeztek kulturális napokat Csallóközi Színházi Napok néven. Az állami és társadalmi szervek járási vezetőségét dicséret illeti azért a támogatósért, amelyben a rendezvény szervezőit részesítik, immár a harmadik alkalommal. Ugyanakkor e szervek részéről dicséret illeti azokat, akik szenvedélyes ügyszeretettel elvégzik azt a munkát, amely egyben az állami és társadalmi szervek feladata, sőt mondhatnánk kötelessége is. Üsszehasonlításképpen csak annyit, hogy az Idei rendezvény szorosan kapcsolódott az előző kettőhöz, azok jellegéhez, fő témájához, a színházi előadások szervezéséhez. E főtéma köré pedig, mint eddig, a lehetőségeket, adottságokat figyelembe véve, ez évben is kapcsolódott néhány, közművelődésünket düsítani szándékozó akció. Elhagyva a hasonlításokat, az idei színházi napok műsora megpróbálta betölteni a művelődéspolitika áramkörének szerepét, hogy dúsítólag hasson a köztudatra, számolva természetesen azzal, hogy a tiszteletbeli és kötelező személyeken kívül ott szorong majd legalább a város színe-java, ha az érdeklődés nem is terjed ki talán az egész Csallóközre, csak Dunaszerdahely városára. Érdekes, de szorongató kérdést,intézett hozzánk Veres Péter író, aki tavaly vendége volt a rendezvénynek. A kérdés így hangzott: „Szeretném tudni, hogy az itt megjelent embereknek hány százaléka hivatalos vendég, kötelező résztvevő, és mennyi az önszándékú érdeklődő?“ A felelet csak őszinte lehetett, miután a vendég e tekintetben mást is megkérdezett. De a válaszunk azért is őszinte volt, mert ezzel önmagunknak is tartozunk mindig. Azt feleltük, hogy bizony a meghívottakon kívül nem tolong itt a város népe oly mértékben, mint azt szeretnénk. Ezt ma is elmondhatjuk. A négy nap alatt, a színházi előadások kivételével közönség nélkül, közérdeklődést nélkülözve zajlott minden. Viszont az is igaz, hogy néhány beiktatott tanácskozás, szakértekezlet már jellegét tekintve sem igényelt közönséget. A címmel jelzett színházi napok aranyfedezetét a Magyar Területi Színház előadása biztosította. Konrád József rendezésében A. Miller: Salemi boszorkányok című drámáját mutatták be olyan színvonalon, hogy az mindenkit, aki szeretettel és féltéssel kíséri színházunk útját, büszkeség tölthet el. Színházunk valamennyi művésze is büszke lehet ilyen előadásra, megelégedett, hogy a másfél évtizedes fáradozás gyümölcse így beérett. A további két színházi előadást öntevékeny együttesek mutatták be. A nagyszombati „Kopanka“ szlovák együttes Heltai Jenő: A néma levente romantikus színművét valóban romantikus előadásban tolmácsolta, komolyan megríkatva néhány nézőt: a vendéglátó Csallóközi A Hét társadalompolitikai melléklete 45. Felelős szerkesztő: Mács József 9 Színház pedig L. Tolsztoj: Anna Karenina című regényének drámai változatát vitte színre. Székely Júlia dramatlzációjának romantikus kihangsúlyozásával. A színházi napok jellegét tekintve tehát csallóközinek csak a hazai együttes fellépését vehetjük Ismét el kell mondani, hogy a színházi napok nincsenek mozgósító hatással együtteseinkre Pozsonypüspökitől Csallőközaranyosig, ami a lényeg volna. Viszont az egyik igen fontos szándék teljesült: a színházkedvelő közönség igényeinek kielégítése. A város közönsége a jelek szerint megszokja és talán már igényli is a színházat, egymás után három napon is. Ha ez így van, akkor még inkább kell, hogy fontos gond legyen a színvonalas előadások szervezése. Hiszen minden színház, így az öntevékeny együttesek számára is, az a legfontosabb, hogy varázslatos előadásokkal szolgálja az igényeket, így a közönség soha nem marad el a nézőtérről. A kapcsolt rendezvények a dunaszerdahelyi színházi előadásoknak csak részben voltak tartozékai. A járási Művelődési Ház által szervezett rendezői tanfolyam minden alkalommal értékesnek bizonyul, hiszen a résztvevők három színházi előadást látnak és arról vitatkoznak. De ez esetben is ismételni kell azt az igényt, hogy a csallóközi magyar öntevékeny együttesek vezetői, legalábbis az élvonalbeliekéi mind ott lehetnének ilyen alkalommal. • Nem tartozott szorosan a színházi napokhoz a szlovákiai magyar mezőgazdasági technikumok versmondő vetélkedője, de azt kell mondani, hogy ez évben a kapcsolt rendezvények közül talán ez érdemelt a legnagyobb figyelmet. A Szabad Földműves vándorserlegéért első ízben meghirdetett vetélkedőn öt technikumból (Nagykapos, 'Tornaija, Ipolyság, Komárom és Dunaszerdahely) 5—5 diák szerepelt. Kár, hogy nem volt teljes a megjelenés, miután a Szepsi iskola nem küldött diákokat. Talán nem szükséges hangsúlyozni e kezdeményezés jelentőségét. Mindnyáján érezzük, hogy mit jelent és jelenthet a jövőben a mezőgazdasági szakiskolák hallgatói számára — és így a jövő számára — az a fáradozás, amelyet a szaktanárok, az irodalmat tanító pedagógusok végeznek e külön munkával. Sajnálatos, hogy Dunaszerdahelyen az első ilyen vetélkedő közönség nélkül zajlott le. Ez talán nem is a közönség, hanem a szervezés hibája. A színházi napok egyéb rendezvényei talán nem tartoztak szorosan véve a főtémához, de címükben hasznos közművelődést célzó, a közérdeklődésre számot tartó igénnyel biztattak. A jelzett megnyitó üpnepség az előírásoknak megfelelően történt. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara hangversenye helyett csak annak kamarakórusa lépett fel, majd a Városi Nemzeti Bizottság elnöke, Gyucsik József megnyitotta a színházi napok eseménysorozatát. A művelődéspolitikai kérdések címmel jelzett előadás és vita előadó hiányában elmaradt. De elmaradt, illetve megváltozott A csehszlovákiai magyar közélet demokratizálódása címmel jelzett komoly ígéretű előadás, szimpózium is. Helyette a Csemadok járási bizottsága indított vitát az előttünk álló problémákról, ami nagyon hasznos volt, de közben arra gondoltunk, mi lett volna az előző előadás sorsa, hiszen a várt 250 ember helyett csak 30 jelent meg. Szerencsére a 30 ember vitakészsége felért a valamikori háromszázéval. Elmaradt vagy Inkább eltűnt a szervezés útvesztőjében a Népművelési fórum című találkozás is, pedig néhányan kerestük. Viszont a Népművelési Dolgozók Napja, mint kapcsolt rendezvény szemre igen szépen sikerült, csak ott egy szó sem hangzott el arról, hogy a népművelési dolgozók akciója is szerves részét képezi a színházi napoknak, így nem is vettek részt más jellegű rendezvényen. Talán ennyi lehet az ember hiányérzete egy négy napig tartó, többirányú kulturális rendezvény Után. Ami semmiképpen sem akar elmarasztalás lenni. De azt szeretné mindenki: a hivatalosan meghívottak, az önszándékú érdeklődők, és természetesen a szervező és rendező bizottság is, hogy ne legyen mit elmai rasztalni. Ezért lenne szükséges, hogy valamilyen módon mehatározzuk az ilyen művelődéspolitikai akciók koncepcióját, amelyről már nem egyszer beszéltünk, történetesen az elmúlt évben Dunaszerdahelyen is, az akkor hét napig tartó színházi napok után. Ha figyelembe veszszük, hogy Szencen a III. Szenczi Molnár Albert Napok után a tartalom már pontosan körülhatárolt; hogy Rimaszombatban már az I. Tompa Mihály Napok után kialakult egy lehetséges koncepció, így szükséges volna talán a dunaszerdahelyi színházi napoknak is pontosabban meghatározni sajátosságát, arcélét, hiszen tudnivaló dolog, hogy minden városnak, járásnak, tájegységnek megvannak a sajátos jellegzetességei. Jelenet A. Miller Salemi boszorkányok c. drámájából. A képen: Ferenczi Anna és Turner Zsigmond Állandó vita tárgya az igényesebb közművelődési fórumok hiánya. A szellemi áramkörök szellemiséggel való feltöltése, a csehszlovákiai magyar értelmiség igényeinek megfelelő, de az általános közérdeklődésre számot tartó közösségi élet megteremtése. Mindezt szolgálhatják, megteremthetik az olyan szándékú törekvések, mint a most befejeződött Csallóközi Színházi Napok, ha azok valóban csallóközivé válnak. Ha a rendezvény átlépi a színházi napok jellegét — hiszen a kapcsolt rendezvényekkel máris átlépni szándékozik. És lehetne folytatni azzal, hogy ha a csallóközi magyar művelődési napok keretében Somorján megrendeznék a szociológia és a néprajz napját, Dunaszerdahelyen a valóban csallóközi magyar műkedvelő színjátszó együttesek napjait, Nagymegyeren az immár egyedülálló akciót, a Csallóközi. Énekkari Fesztivált, Komáromban a múzeológia rtapját, utóbbit annál is inkább, mivel már azt is hallani, hogy ott lesz az itteni magyarság tájmúzeuma. Ez esetben valóban büszkeséggel gondolnánk minden órára, amit eltöltünk ilyen alkalommal a rendezvények színhelyén, várnánk, igényelnénk azt minden évben, mert tudnánk, hogy nem homokba írjuk közművelődésünk jegyeit, de az emberi tudatba, mely tartősabb mint a kő. CYURCSÚ ISTVÁN