A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-20 / 42. szám
mint láttuk, a Csallóköz honfoglaláskori A megszállásának körülményeit a vízszigetségi viszonyok szabták meg. Ugyancsak e viszonyokban leli magyarázatát maga a név, a „Csallóköz“ is. E kérdéssel történeti irodalmunkban többen is foglalkoztak. A Magyar Etymológiai Szótár (szerk.: Gombócz Zoltán és Melich János) 1916-ban megjelent füzete szerint a sziget nevét a középkori oklevelekben gyakorta emlegetett Csalié folyótól kapta. Az 1230-ban Chyllonak, a következő században, de még 1429-ban is Challon — Challounak írt „Csalló vize" közvetlenül Pozsonynál, Vereknye táján szakadt ki — Ortvaynál a Korous (Koros), a csallóközi ember szerint — az Öreg Dunából. Földes Gyula azt állítja, hogy a Csalióból lett a későbbi Kis-Duna, amelynek „legfelső kiszakadása" közvetlen Pozsony előtt volt, sőt magában a városban is követni lehetett a folyó medrét egészen Főrévlg. Alapy Gyula viszont azon a véleményen van (A csallóközi halászat története), hogy a Csalló folyó nem volt éppenséggel kis folyó, hanem talán a Kis- vagy Vereknyei Dunánál is szélesebb lehetett, s idők folyamán — mint a Csallóköznek más száz vagy több folyóvize — elsekélyesedett, medre kiszáradt, s ma már nem is ismerhető fel. A Duna másutt keresett magának utat, amelyet nem messze a Csalló régi torkolatától talált meg, a Kis-Duna eredeténél. Nos, ez a Csalló lenne a sziget nevének előtagja. Az összetétel utótagja a régi magyar ,küzü“ szavunk mai „köz“ alakja. Az ilyen analógiás képzésforma nem ismeretlen a magyar nyelvben. Van Bodrogköz, Muraköz, Szigetköz, Sárköz, sőt a Csallóközben Csilizköz is. De ezekben az elnevezésekben az összetétel előtagja még ma is meglévő folyót jelöl, a Csalló viszont már századok óta nem létezik. A név a mohácsi vész utáni időkben már egyáltalán nem szerepel semmiféle okmányban, helyette inkább az Érsekújvári Dunát emlegetik. A Csalló név nemcsak a folyót jelölte abban az időben, hanem több családnévben is fennmaradt. A XIV. század végén a Csallóköz már közhasználatú megjelölése lesz a szigetnek, sőt a királyi oklevelekben már közigazgatási területként is szerepel. A várszerkezet felbomlása idején nemesített csallóközi jobbágyok ebben az időben már önálló szervezetté formálódnak. De nemcsak a Csallóköz, vagy ahogy egy XIII. századi oklevél írja: Cholloukuz nevet találjuk elég sűrűn, hanenj már 1243-ban találkoztunk a Vágköz — »/Vagkuz névvel is. Egy 1267-ből származó oklevélben pedig a Csalló és a Vág közti területet (inter Chollo et Wag), Vág- Csallóköznek említik. Ez az elnevezés 1378-ban a Chíchou in Wagkuz (a vágközi Csicsó) kifejezésben még létezik. Később az elnevezés használata egyre inkább csak a Csallóközre korlátozódott. Alapy Gyula dr. a már idézett, Igen alapos munkájában ezt írja a Csallóközről: „A Cholloukuz elnevezést 1222-ban találjuk elsőnek egy oklevélben, mely provincia Cholloukuzt említ, ugyanaz fordul elő egy másik oklevélben jóval később is. Mint districtus Choliokuz a várispánság intézményének letünte után, a vármegye kialakulásának első éveiben jelenik meg Anjou-házi királyaink alatt és előfordul községek helyének tüzetesebb meghatározására, mint pl. Ouga (Olgya) de Choliokuz 1256-ban, Leg de Cholloukuz 1344- ben és Nyék in Cholloukuz 1334-ben. IV. Béla egyik oklevele udvornici nostrl de Challokuz-t (a mi csallóközi udvarnokaink) említ. Megjelenik nevekben: Michael de Cholloucuz 1301. (Lászlófia) és Michael de Choliokuz (Péterfia) 1339. évben. Megtaláljuk gyűjtőfogalom alakjában: nobiles de Choliokuz, a csallóközi nemesség 1401. évben. Ettől az időtől kezdve már közönségessé válik használata. „Egy 1283-ban kelt oklevél tanúsága szerint volt a szigetnek egy harmadik, igen ritkán használt neve is, az Insula Beatae Mariae vagyis a Boldogasszony szigete. A Csalló név személynév alakjában egy 1165- ben kiadott oklevélben is megtalálható. Ez a híres nyéki nemesítő diploma, amelyben az egyik várjobbágy szerepel Challow néven. Talán erre az adatra alapozza feltevését Bátky Zsigmond, amikor azt állítja, hogy a Csalló eredetileg személynév volt, mégpedig madárnévből bolgár-török személynév, s megfelel a tatár csarlak, a kún csirlak, az ormánsági tájszólásban a csillig-sirály névnek. Melich János szerint a személynevek nominatívusából eredő földrajzi nevek alakulása eredeti magyar sajátság, mint ahogy a Csallóközben gyakoriak voltak a török eredetű totem-madárnevekből alkotott magyar személynevek. így Gombócz Zoltán a csallóközi tizenkét Karcsa nevét ilyen állatnévből keletkezett régi magyar személynévből, a török karcsa — sólyom szóból származtatja, E fejtegetések alapján viszont arra következtethetünk, hogy a Csallóköz neve nemcsak egy rég letűnt folyamág, de sok valószínűség szerint egy Csalló nevű magyar honfoglaló várjobbágy emlékét is őrzi. A Csallóköznek „a régi magyaroknál“ — ahogy Mészáros Ignác írja — igen jó híre volt. Kedvelt tartózkodási helye volt nemcsak a királyoknak, hanem a főuraknak és a nemeseknek is. A Komáromi Tudós Társaság folyóirata, a Péczely jözsef szerkesztette Mindenes Gyűjtemény 1790-ben ezeket irja a szigetről: Magyar Országon tekervényesen folyván a Duna és ágakra oszolván sok szigetet csinál. Nevezetes ezek közt a Csalló-köz, mely Pozsonynál kezdődik s Komáromig tart; hossza tíz-, legnagyobb szélessége pedig három mértföld. Neveztetett Arany Kert-nek, mind a benne termő szép gyümöltsökért, mind pedig talán a Dunában található arany fövenyekért. Különösen szerette Mátyás király ezt a szigetet és örömest múlatott benne. Az öreg emberek most is beszélik, mely áldott föld volt ez csak ez előtt 60 esztendőkkel is; de a Dunának csak nem minden esztendőben való kiáradásai a mi időnkben ezt a Szigetet nagyon megvesztegették.“ MARCZELL BÉLA E tudósítás szerint a XVIII. század elején a Csallóköznek még megvolt az Aranykert jellege. Takáts Sándor azt írja, hogy a XIV. században az egész Csallóköz még gyümölcsös kerthez hasonlított. Róbert Károly egyik oklevele pedig óriási fákból álló diófaerdőket emleget, amelyek még a török portyázások idején is virultak, csak a császári hadak csallóközi táborozása idején tüzelték fel vagy pusztították el őket. Hogy a sziget kiváló vadászó, halászó hely lehetett, a fejedelmek nevét őrző helynevek: Taksony, Vajka,, Bucsuháza stb. is bizonyítják. Ahogy már a Mindenes Gyűjtemény tudósítója is írta, az Aranykert nem képzelhető el Mátyás király nélkül. Az igazságos Mátyás nevéhez több csallóközi monda fűződik. A király különösen Mad környékén vadászgatott szívesen, ahol vadászháza is volt. Itt állt kedvelt hársfája, amely alatt gyakran szokott pihenni. A madiak azonban nem szerették a zajos vadászatokat, s hogy ennek elejét vegyék, meggondolatlanul kivágták a király kedves fáját. Ügy gondolták, ha kipusztul a fa, talán a király is elkerüli a falut. Valóban, Mátyás nagyon megharagudott a madiakra, haragjában megátkozta a falut, s elrendelte, hogy soha közülük senki se viselhessen semmiféle hivatalt sem. Arról már nem beszél a krónika, hogy a madiak hogyan viselték el az átkot. A történetet egyébként Bél Mátyás is említi. A hagyomány Várkony nevét is Mátyás királynak tulajdonítja. E szerint a király „várj kun!“ felkiáltással figyelmeztette kún szakácsát arra, hogy várjon az ebéddel visszatéréséig, s így lett a falu neve Várkony. A magyarázat Igen egyűgyünek látszik, mert a valóságban a falu már 1015-ben is említett ősi kún település volt, mint ahogy a szomszédos Bőst — az okiratokban Beys-Bess-Beus neveken szerepel — a magyarokat üldöző besenyők alapították. A XIII. században kelt oklevelekben számos olyan helységet, illetve helységnevet találunk a falu határában, amely honfoglaláskori eredetüket bizonyítja. így vallanak Arpar vagy Árpád, Árpádsoka, Bálványvíz, Pogánysziget. A múlt század közepén két pesti etnográfus elhatározta, hogy felfedezi a Csallóközt. Egy késő nyári délután elindultak Pozsonyból a „Csallóköznek tudományos tekintetbeni beutazására.“ Útjuk során azonban hiába keresték a romantikus tündérsziget szépségeit, a hajdani gazdagságnak csak gyér nyomait tudták felfedezni, s ez csalta ki tollúkból a szomorú megállapítást: „...az utas mélyebben halad, a vidék mindinkább veszti kertszerű kinézését: homokos, kavicsos, száraz téreket mutatva. A Duna számos erei és ágai — mellyek a vidék átkául, de egyszersmind áldásául is szolgáltak, áradásaikkal tönkre téve olykor a földműves reményét, de mindannyiszor vizeikkel felüdítve és iszappal termékenyítve a másképp sovány, száraz földet — a mint most évről évre észrevehetőig elapadnak és kiszáradnak; úgy a vidék is üdítő nedve vesztével kietlen sivataggá változik. A gyümölcsös és vadaskertek, melyeknek valaha hírében volt a vidék, nagyobbára már el is pusztultak; és az egykor oly jövedelmes aranymosás a Duna fövenyéből — mit a rege oly jellemzőn a tündérek nyomában találtat — ma bizonytalanul és szűkén fizeti a ráfordított fáradságot.“ Persze azért a Csallóköz sohasem volt ennyire kietlen vidék, ahogy azt e sorok első olvasásra talán sejtetni engedik. Igaz, sokat veszített hajdani romantikájából,' s napjainkban szinte teljesen megváltozót arculata. Kutatásaik eredményeinek összegezésében a két utazó is elismeri, hogy van a Csallóköznek sok szép és kedves tája Is. A sziget legtöbb faluja a honfoglalás idején vagy az Árpádok első századában alakult ki. Valamikor szinte majd minden falu okiratokkal is tudta igazolni keletkezését, sajnos, a történelem számára oly fontos dokumentumok nagy része vagy elkallódott az idők viharában, vagy a háborúk — különösen a II. világháború — barbarizmusának vált áldozatává. A múltbeli kutatások alapján azonban még így is rekonstruálható a történet, amely a magyarság bejövetelétől kezdve napjainkig végigkíséri a csallóközi embert. Adatok bizonyítják, hogy a sziget lakói már igen korán, az Árpádok első éveiben megszabadulnak a jobbágyi terhektől. Innét van az, hogy igen sok falu nevének előtagja a nemes név, pl. Nemesabony, Nemeshódos, Nemes Kisudvarnok stb. A banderlális idők kezdetén a Csallóközben már több nemesi széket (praediális nemesek) találunk, mint önálló közigazgatási területet. Ilyenek a vajkai, az érsekiéi! és a gellei ne* mesi székek, melyeknek központjait mezővárosként emlegették. Sajátságos nevezetességű volt közöttük Vajka, az esztergomi érsekek „hűbérese“. A falut a történet a Csallóköz egyik legrégibb telephelyének ismeri, „ahonnét mindenkor kész vitézek sereglettek a hadba menő érsekek zászlói alá“. A hely legendája szerint a falu Vajk (István király) nevétől kapta a nevét, aki a hagyomány szerint több somfát ültetett el a templom körül. A király Vajkáról irányította a Csallóköz keresztény hitre való térítését. A szigeten 12 templomot emeltetett a 12 apostol tiszteletére. Erről több csallóközi egyház emlékkönyve is említést tesz, a művészettörténet viszont kimutatja, hogy a csallóközi templomok legtöbbje Zsigmond és Mátyás uralkodása alatt épült. A magyar történelem első századaiban a Csallóköz igen jelentős szerepet játszott a nemzet életében. Itt éltek a királyi udvarnokok, innen származott a legtöbb — a királyi udvarban és az ország igazgatásában fontos szerepet betöltő — család, mint a “szarvai Sárkányok, a magyart Illésházyak, a karcsai Bartalok, vagy a várkonyi Amadék. Hosszú lenne felsorolni azokat a családokat, akik nevükkel is híresítették a Csallóközt. A szarvai Sárkány Ambrus Pozsony várának kapitánya és a megye főispánja volt, s mint ilyen részt vett a rákosi országgyűlésen is. Szarvai kastélyát messze földön ismerték, még II. Lajos király és felesége, Habsburg Mária is megfordultak falai között. Az Illésházyak nádorokat és országbírókat adtak az országnak. Az utolsó Illésházy elsőként támogatta Széchenyit a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása ügyében.
