A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-20 / 42. szám
Nagy József: Fej, (tollrajz) így akarjuk Forrongó, vajúdó napokat élünk. S ami reményt keltő, hogy január szelleme egyre inkább áthatja közéletünket, nyíltabb a szó, egyenesebb, céltudatosabb a beszéd, lapjaink nagy többsége meggyőzően bizonyítja, hogy pontosan értelmezi a felelősséget, a moszkvai megállapodásból eredő kötelezettségeket, tisztában van a társadalomban betöltött fontos posztjával, komolyan és lelkiismeretesen teljesíti hivatását. Január szelleme különösen augusztus huszonegyediké után gyorsította fel a cselekvés ütemét, most már nem csupán elképzelésekkel, tervekkel, a jóra és a jobbra törekvés szándékával telnek meg a lapok hasábjai; alakulnak, tisztázódnak, körvanalazódnak a dolgok, Csehszlovákia népei megismerkedhetnek a föderációs és a nemzetiségi alkotmánytörvény-tervezetekkel, kifejthetik véleményüket, módosító, kiegészítő javaslatokat tehetnek ... A csehszlovákiai magyarság szinte egyöntetűen vette ki részét a megújhódási folyamatból, világosan és egyértelműen fejezte ki a Csemadok KB márciusi állásfoglalásában, hogy élni akar jogával, és nem csupán a munkát és a megélhetést biztosító jogával, hanem mindennel, amely nemzeti kultúrája gazdagításához szükséges. A szabad és kötöttségektől mentes publicisztika majd minden jogos sérelmünket felvetette, s a megoldást, illetve az orvoslást egyre feszültebb figyelemmel várjuk. Űrömmel tölt el bennünket, hogy nem leszünk kirekesztettek, alkotmányon kívül helyezettek, s még nagyobb lenne az örömünk, ha a biztosítékokat is rögzítené szocialista alkotmányunk. A nemzetiségi alkotmánytörvény-tervezet végleges megszövegezése a Szlovák Nemzeti Tanácsra vár, s bizony örömünkbe üröm vegyülne, ha törvényesen biztosított intézményeink, politikai és kulturális szerveink semmilyen jogkörrel nem rendelkeznének. Ha csupán javaslat-gyártó, bürokratizmusra hajlamos hivatalok lennének. A megújhodási folyamat sok mindenre figyelmeztetett, arról azonban nagyon keveset beszéltünk, hogyan töltjük ki azt az űrt, amely a felszabadulás utáni jogfosztott esztendőkben szellemi frontunkban keletkezett. A^ írószövetség magyar szekciója beszél ugyan Magyar Tudományos Intézetről, de csak az utóbbi időben, Gustáv Húsúknak, a Csemadok KB ülésén elmondott beszéde után kezd komolyan alakulni ez a nagyon fontos dolog. S ha már alakul, ha a megvalósulás stádiumába érkezik, tegyünk említést arról, amiről sokszor beszéltünk már, hogy annak idején, a teljes egzisztenciális kilátástalanság miatt értelmiségünk színe-jaVa elköltözött az országból, hazát cserélt, s itt maradt hatszázezer magyar, mint test, lüktető agy, értelmiség nélkül, újra kellett kezdenünk mindent, téglát téglára raknunk, s ez egyáltalán nem volt könnyű... A Hét társadalompolitikai melléklete 42. 9 Felelős szerkesztő: Mács József Az akkor keletkezett űr még ma is érezteti hatását, a magyar szellemi fronttal még ma sincs minden rendben, az utóbbi évek számunkra hátrányos nemzetiségi politikája megfosztott bennünket azoktól a fórumoktól, amelyek műhelyei lehettek volna a magyar szellemi front kialakulásának és izmosodásának. Ma sincs folyóiratunk a tudományos dolgozók számára: a magyar történésznek, filozófusnak, szociológusnak, néprajzkutatónak, művészettörténésznek, színház- és filmkritikusnak, zeneértőnek stb. ma sincs fóruma, lapja, amely helyet adna igényes, vagy igényességre törekvő cikkeknek, írásoknak. És ez mindenképpen hátrányunkra van, mert mint ahogy újra hajtó irodalmunkat is a lapok hozták létre, azok sürgették indulását, fejlődését és szárbaszökkenését, úgy a tudományos, az elemző cikkeknek is fórumot kell teremtenünk, hogy nocsak a közlés lehetősége álljon fenn, hanem a buzdítás, a toborzás és a tömörítés is. Azt akarjuk, hogy mindazoknak, akik a csehszlovákiai magyar társadalom szerkezetének tanulmányozására fordítják idejüket, legyen is hol publikálniuk. Azt akarjuk, hogy ez a fórum érzékenyen reagáljon mindenre, ami az életünkben új, gyarapodásunkat eredményezi. A megújhodási folyamat az élet igen pontos tükrének bizonyul: csalhatatlanul mutatja, mire van szükségünk, milyen szervezetekre és szövetségekre, amelyek egész csehszlovákiai valóságunkat behálózzák. A Csemadok országos elnöksége éppen ezért döntött úgy, hogy a Fórum teljesen önálló mellékletként éli életét a Hétben, mint társadalompolitikai melléklet. És hogy ne okozzon csalódást az olvasóknak, előre jelezzük, hogy ez az önálló melléklet nem szenzációt hajltászó igyekezetével, nem Is limonádé ízű dolgokkal, olcsóságokkal, bulvársággal akarja olvasótáborát megteremteni, hanem éppen fordítva: komolyságával, a csehszlovákiai magyar valóság szinte minden területére kiterjedő figyelmével, az e valóságból fakadó problémák tüzetes elemzésével, a hibákat orvosolni akaró igyekezetével! Reflektornak is ^evezhetnénk a mellékletet alakuló profilja szerint, amelynek fénycsóváját mindenre ráirányítjuk, ami életünket széppé teszi és beárnyékolja. Eddig csupán harmadvirágzásnak induló irodalmunknak volt éltető lángja, most azonban arra van szükség, hogy erősen és egyre erőteljesebben tündököljön csehszlovákiai magyar valóságunk egén a szellem napvilága. Fábry Zoltán mondotta, vagy irta valahol, hogy ha irodalmunk lesz, magyarság-tudatunk, illetve magyarságunk is lesz. Az okos és bölcs megállapítást azzal toldhatjuk meg, hogy ha szellemi frontunk, gondolat-ébresztő frontunk, és a mindennapi valóságra, jelenségre, problémára választ és feleletet kereső frontunk lesz, akkor teljesebb és sokrétűbb, vagy ha úgy tetszik, színesebb és magabiztosabb lesz az életünk. Január szelleme döbentett rá minket, hogy kinőttük gyermekcipőnket. Mint nemzetiség felnőttünk, megizmosodtunk, és szinte egyöntetűen kifejeztük élniakarásunkat, a megmaradni és gyarapodni akarás vágyát. Most tehát arról van szó, hogy ott erősítsünk, ahol leggyengébbek a falak. Aktivizálnunk kell számban ugyan kevés, de tenniakarásban igen buzgó értelmiségünket! Januárig azt hittük, hogy sorainkban csupán a tanítóság és az újságírók jelentik az értelmiséget. Nos, hamar kiderült, hogy nem térképeztük fel komolyan valóságunkat: az újságok hasábjain jogászok, közgazdászok, orvosok, mérnökök és történészek szólaltak meg, egyszóval olyan értelmiségiek, akik eddig régebbi káderhibák következtében mellőzve voltak, akikről januárig azt hittük, hogy nincsenek, vagy ha el is ismertük, hogy voltak, azzal igyekeztünk távoltartani őket, hogy úgyis elzárkóznak, passzivitásba vonultak, nem érdekli őket a magyar közélet, nem érdekli őket a Csemadok. Még véletlenül sem próbáltuk megfejteni a távolmaradás okát, elzárkózásuk lényegét, még véletlenül sem mertünk a legilletékesebbek előtt rámutatni a magyar értelmiségieket foglalkoztató intézmények nagy hiányára. Hiányoztak és még mindig hiányoznak ezek a fórumok, hiányoztak és még mindig hiányoznak azok a további magyar lapok, amelyek szellemi frontunk alakítói, formálói és gyarapítói lehetnének. A Fórum önnáló mellékletként indítása hézagot kíván pótolni, űrt próbál kitölteni, legfőképpen pedig bizonyítani akar. Azt akarja hétről-hétre bizonyítani, hogy van már érett és felelősséget viselni tudó értelmiségünk, éspedig nemcsak az írók, az újságírók és nagyszerűen helytálló tanítóságunk soraiban, hanem rajtuk kívül is. A más területekről érkező hangok igen örvendetesek és biztatóak, megújúló hittel és bizakodással töltenek el, kétségtelenül azt mutatják, hogy van értelme nemzetiségi életünkben a szónak, a gondolatnak, az önmegtartó igyekezetnek! A Fórum most már valóban azt az életet fogja élni, amit a neve szerint joggal el is lehet várni: fóruma lesz mindazoknak, akik hasznos gondolataikkal és elképzeléseikkel építeni akarják közös művünket! A csehszlovákiai magyar valóság tükre lesz: hétről hétre az olvasó szeme elé tartja ezt a tükröt egy-egy cikk, értekezés vagy tanulmány kapcsán: nézzen bele és ismerjen magára, íme, ilyenek vagyunk... MÄCS JŐZSEF I
