A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-20 / 42. szám

Mindenütt jó? J6ka lakúi közül kb. 700 ember dolgozik a községen kívül, „In­gáznak“ ahogy Pesten mondanák, falujuk és Pozsony, Illetve Szene Galánta stb. között. Valamikor a falu tipikusan kisparaszti, zsellér jellegű volt. A zsellérből, klspa­­rasztből mára munkás lett. — Nem csak a környéken, ha elmegy Prá­gába, Mostra vagy Ü3travába, min­denfelé talál Jókai embert — mon­dotta Takács Mihály HNB titkára. Kertészkedés Tőle tudom azt Is, hogy a köz­ség legaktívabb szervezete a kls­­kertész-szövetségv mely a gyü­mölcs- és zöldségtermesztőket tö­möríti. Hetvenkilenc agilis tagja van, gyümölcsklállltásuk volt már, tanulmányt kirándulásokat szervez­nek, főképp Magyarország zöldség- és gyümölcstermesztő vidékeire, szakelőadásokat rendeznek stb. A kirándulást — ott-tartőzkodásom­­kor Is készültek Magyarországra — a szövetkezettel közösen szervezik. A legjobb víz Állítólag Jókán nagyon Jó, egész­séges a víz, szakemberek szerint legjobb a nyugat-szlovákiai kerü­letben. Ezen egy kicsit csodálko­zom, hiszen valamikor a község ' ; Sem vára, sem városháza Mindig gyanakszom egy kicsit ezekre a nagy falvakra, vajon fal­­vak-e még csakugyan, vagy rosz­­szul fejlődött városkák. Ez a gya­núm nyilván azon alapszik, hogy mifelénk — az Ipoly vidékén — már az ezer lélekszámot elérő falu Is nagyközségnek számít. Holott még Jóka sem tartozik az Igazán nagy falvak közé a maga 4250 lakójával. Városnak tneg már csak azért sem város, mivel ahhoz külön kinevezés kellene a legma­gasabb helyről. Különben sem vára, sem városháza, sőt, még községháza sincs. A helyi nemzeti bizottság így a kilenc évig épült művelődési otthonban húzza meg magát, ami egyáltalán nem lelke­sítő dolog, ámbár el kell Ismer­nünk, hogy az említett községi szerv sem működhet a szabad ég alatt. Hogy a kulturális munkát a fentemlttett tény mennyire befo­lyásolja, hlrtelenében nem tudtam megállapítani. De feltételezhető, hogy nincs rá kedvező hatással, hiszen az épület kisebb helyiségei Jobbára irodai célokra foglaltat­tak la „Szeretnénk már innen el­költözni, mert kritizálnak bennün­ket“, mondotta a község egyik ve­zetője, amiből az következik, hogy ő Is helyesen látja a helyzetet. S fenti mondata nemcsak afféle jámbor óhaj, hiszen a HNB új, négyszázhatvan ezer korona költ­ségvetéssel épülő Irodaháza a Jö­vő évben elkészül. Utána a kul­­turházat is átadhatják teljesen és véglegesen rendeltetésének. Könyvet I A másfélmillió korona értékű művelődési otthonban egyelőre nem folyik rendszeres kulturális munka. A Csemadok színjátszói, a komáromi színház és legújabban a Gárdonyi Géza Ifjúsági Klub r tagjai veszik Igénybe olykor-oly­kor. A Művelődési Otthon vezetője elég gyengén dolgozik, de alkal­masabb embert, annak ellenére, hogy van itt valami harmincnyolc tanító, nem találni — illetve ta­lálnának, de senki sem vállalja. A könyvtárban a lakosok szá­mához képest Igen kevés a könyv, mindössze 2300 kötet. S ami még meglepőbb, sokkal kevesebb a ma­gyar, mint a szlovák könyv, holott a község lakóinak hetvenhat szá­zaléka magyar nemzetiségű. Ezzel az aránytalansággal magyarázható az Is, hogy a könyvtárnak csak 50—65 állandó olvasója van. Pedig a könyvet itt Is szeretik, Jókait, Mikszáthot, Mórlczot, Tersánszkyt rongyosra olvassák. A leghűsége­sebb olvasók közé tartoznak pl. a cigányok. Iskolát I Az iskola helyzete nem a leg­■arts jobb. A magyar kilencéves egy öreg épületbe van zsúfolva és tan­termek hiányában felváltva kall tanítani. Az új 22 tantermes (szlo­vák és magyar) Iskola építését már régen megkezdhették volna, de nem akadt építő vállalat, amely vállalja. Végül a trnavai építők nagynehezen vállalták és Ígéretet tettek, hogy még az idén ősszel vagy legkésőbb a Jövő tavaszon elkezdik az építkezést. Az iskolával kapcsolatos másik fontos kérdés a tanítók lakáshiá­nya. A HNB titkára elmondotta, liogy a harmincnyolc tanítóból né­­évente heten-nyolcan hagyják itt a falut, mivel lakást nem tud­nak nekik biztosítani. A tanítók közül mindkét iskolában sok a be­járó. Ez sem a tanításnak, sem a kulturális népnevelő munkának nem használ. A házasság a legszentebb iga A híres angol (rá, Áldotta Huxley harminchat Avval eselfitt megírta, hogy nemiűkira elavul a háxalfág Intézménye és akkor mér majd csak a szak­emberek tudják megmagyarázni a férj és a feleség fogalmát! S ennek ellenére a Német Szövetségi KBztfirsaságban végzett felmérések valami egészen mázt Igazolnak. Jelenleg sokkal nagyobb azok száma, aki nősülni vagy férjhez menni akar­nak, mint eddig bármikor. Száz felnétt kézül mindössze Bt nőtlen vagy ha­jadon (1900-ban még husSOnflt), s a felnőttek húsz százaléka másodszor U szerencsét próbál, ha az első házasság balul ütött ki. Bebizonyosodott, bogy csupán a férfiak négy és a nők két százaléka tartja a bázasságkOtést elavultnak. A rengeteg megkérdezett fiatal hetven százaléké azt mondta, hogy boldog családi életet akar élni. Helmut Keubar lélekbúvár azt állítja, hogy a mai emberek a házasságtól várják azt, amit azelőtt az élettől vártak — a szerencsét és a boldogságot. S ebbe a boldogságba nem is akárhogyan akarnak belépni, amit Igazol az is hogy Münchenben egy nap alatt hat menyasszony esküdött örök hűséget hosszú fehér ruhában, öt rövid fehér ruhában, tizenegy világos kosztümben vagy ruhában és ogy sötétkék kosztümben. Ott állítólag augusztusban van a legtöbb házasságkötés, 25—30 naponta. A kiskorú menyasszonyok száma hétszer több, mint harminc évvel ezelőtt. A házasságkötő férfiak átlagos életkora huszonhat, a nőké pedig huszonhárom év. A fiatalasszonyok hatvan százalékának van hozománya, ötven százaléka megy nászúira és ogyharmada tervezi a nászutat. Tehát Huxley úr igen nagyot tévedett, amint ezt a felsorolt adatok is iga­zolják. Mert a statisztika hasonló adatokat közölhetne más államokból is. A nők sokkal Jobban szeretik a családi otthon melegét és a férjecskét, mint az egyletesdlt. Walther Hollander szociológus állítása szerint, a férfiak azért nősülnek olyan korán, mert azt hiszik, hogy a legszebb nőket „elhalásszák“ előlük

Next

/
Oldalképek
Tartalom