A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-13 / 41. szám

70 6'M ÍH t' k a la n d Egy éjszaka a németek által megszállt Lengyelország területén őrt föl­det egy angol felségjelű Dakota. De nem repülőtéren, hanem egy réten hmi csupán néhány kilométerre volt kát nagy német katonai egységtől! A repülőgépbe berakták a V-2 rakétának minden alkatrészét és ennek a veszélyes fegyvernek teljes leírását... Hogy honnét került ez a len­gyel szabadságharcosok birtokába? Hát egyszerűen elrabolták, vagy zsákmányolták. Ahogyan tetszik. Az angol gép startolása a második vi­lágháború azon epizódjai közé tartozott, mely százezrek életéről dönt­hetett abban az Időben. A szövetségesek megszerezték Hitler csodafegy­verét, melynek segítségével még egy utolsó csapást akart mérni Európa meggyötört testére. A rakéta elrablásának és Angolországba vitelének történetét nagyon Jól Ismerik Lengyelországban, mert tévé-filmet készítettek róla, nálunk azonban alig valaki tudja ennek a veszélyes vállalkozásnak a történe­tét. Jan Cedzyflski, Lengyelország új-zélandi nagykövete nemrégiben tudta meg, hogy azon a bizonyos éjszakán az új-zélandi légierő egyik pilótája, dr. S. G. Culliford (ma a Wellington! Victoria Egyetem prorek­­tora), hajtotta végre ezt a vakmerő hadltettet. A The Evening Post című új-zélandi napilap munkatársai azonnal felkeresték dr. Cullífordot és nemsokára nyilvánosságra is hozták a lengyelországi kaland részletes lefolyásának hiteles történetét. George Culliford hadnagy a második világháború idején tagja volt a RAF egy különleges csoportjának, mely bari! táinaszpopntjáról állandó kapcsolatot tartott fenn a megszállt dél-európai államok ellenálló moz­­gamatval. Lengyelország mér kívül esett a Douglas DC-3 Jelzésű (né­piesen csak Dakota) repülőgépek hatósugarán. Tehát ez a vállalkozás mindenféleképpen kivételesnek számítható. — Az éjszakák akkoriban nagyon rövidek voltak —, kezdte az egy­kori pilóta —, ezért a tervet nem lehetett sötétben végrehajtani. Tehát fényes nappal startoltunk. Támadás esetén egy hatalmas, kitűnően fel­­fegyverzett légierőd, egy Liberátor szárnya alá kellett húzódnunk, aho­gyan a csibe bújik a kotlós szárnya alá. Ez a légierőd kísért bennünket egy darabig. Csak akkor fordult vissza, amikor már besötétedett. Gé­pünk ekkor körülbelül százötven mérföldes (240 km) óránkénti sebes­séggel repült át Jugoszlávia és Magyarország fölött, ahol néhány nap­pal azelőtt az éjszakai vadászok két Halifaxot „szedtek le“. A Kárpátok gerince fölött azután akadt tennivalója a navigátorunk­nak. Ködös éjszaka volt, semmiféle navigációs Jelzés. Teljesen vakon repültünk, amikor a navigátorom megszólalt: — Oké, meg lehet gyújtani a Jelzőlámpákat. A szó legszorosabb értelmében közvetlenül gépünk alatt láttuk meg a már előre megbeszélt fényjeleket. Éppen egy kis rőt fölött voltunk, melyet a titokzatos akció színteréül kijelöltek. — Culliford hadnagy jól emlékszik, hogy a rétnek L alakja volt. Ilyesmit nem felejt el az ember. — Felázott, sáros rét volt — mondta a riporternek dr. Culliford —, négy napja állandóan esett az eső. Először aránylag magasan repültem el a rét fölött, mivel nem Jelölték ki, hol szállhatok le. A lengyel ellen­állók — lehettek talán százan is — körülállták a legelőt és a kezük­ben zsebkendővel tompított fényű elemlámpákkal mutatták, hol szánhatok le. Másodszor is megkerültük a rétet és azután szerencsésen földet értünk. A Dakotából kiraktuk azokat a dolgokat, amiket a lengyel ellenállók részére hoztunk, s utána azonnal raktuk is be a német rakéta alkatré­szeit, technikai leírását és beszálltak azok az emberek is, akik segít­hettek a szörnyű fegyver titkának megfejtésében. — Már indulni akartam — folytatta dr. Culliford —, de a gép még csak meg sem mozdult. Mindent megpróbáltam, de eredménytelenül. Kiugráltunk a gépből, hogy megnézzük, mi is történt tulajdonképperi. A kerekek teljesen belesüppedtek a sárba. A lengyelek megtettek minden tőlük 'telhetőt, hogy a kerekeket ki­szabadítsák a sárból, lapáttal, deszkadarabokkal próbálkoztak, de még a puszta kezükkel is. Volt közöttük egy öreg nénike is az unokájával. Végre sikerült kiszabadítani a kerekeket a sár fogságából, ezzel azon­ban még nem szűntek meg a gondjaink. De talán jobb lesz, ha kissé gyorsítom a történet elmondását. — Gépünk startolt, ám abban a pillanatban, amikor már a levegőbe kellett volna emelkednünk, még Jobban belesüppedtünk a lágy talajba. Próbáltam a gépet visszajuttatni arra a helyre, ahol először leszálltam. Újra és újra startoltam, de a gép csak nem mozdult. Végre azután mégiscsak megemberelte magát a Dakotánk, é3 ott, ahol a szántás kez­dődött, levegőbe emelkedtünk. De nagyon alacsonyan repültünk és Jó időbe telt, amíg a kellő magasságba vihettem a gépet. Még szerencse, hogy az sík vidék volt, mert hegyek között alighanem tragikusan vég­ződött volna a vállalkozásunk. Végre tehát a levegőben voltunk -r­­csakhogy a lépcsőn valami elromlott és nem tudtuk felhúzni, ami gé­pünk óránklnti sebességét harminc mérfölddel csökkentette. S ez nagy veszélyt Jelentett Magyarország és Jugoszlávia fölött. Azután mégiscsak sikerült a lépcsőt megjavítanunk és most már teljes sebességgel re­pültünk célunk felé, körülbelül 2500 méter magasságban Magyarország fölött. Azért ilyen alacsonyan, hogy a német radarok ne vehessenek észre bennünket. Lassan már világosodott, Jól láttuk, mj történik alat­tunk a földön. Két német vadászgép repült el a közelünkben, de nem vettek rólunk tudomást. Amikor a jugoszláv partvidékre’ értünk, már fényes nappal volt. Dakotánk teljes sebességgel repült és így azután nemsokára szerencsésen leszálltunk Brindisi repülőterén. Ott kissé megpihentünk, azután repültünk tovább Angolországba, gépünkben volt a második világháború legértékesebb hadlzsákmánya. Bélyegsarok Mint minden évben, ezúttal is kiad a csehszlovák posta egy „UNESCO" sorozatot, amely a XX. század egyes művészeit és íróit mutatja be a bélyegeken. Bemutatjuk e sorozat három ér­tékét, amelyek Piccasót, a ja­pán Yokoyamát és a világ leg­nagyobb komikusát, Ch. Chap­lint ábrázolják. A sorozat no­vember elején jelenik meg. A többi újdonságokból a követ­kezőket említjük meg: Ajman: űrhajózás, tíz érték. Ausztria: Angelica Kaujjmann-kiállítás, 2. Sch. Brazília: 150 éves nem zeti múzeum, 20 cent. Chile: földreform, bélyegpár, Daho­mey: Martin Luther King, há­rom érték. Dominika: meteroló gíat világnap, három érték. Fujetra: hajók, kilenc érték. Gibraltár: Egészségügyi Vilún­­szervezet, bélyegpár. Mauritius: Madarak, hat érték. Nagy Bri­tannia: festmények, négy érték. Spanyolország: Valenciai bé lyegktállítás, 25 cent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom