A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-06 / 40. szám
A szakszervezetek és a magyarság 9 A január előtti dogmatizmus legfőbb jellemvonása a párt- és állami irányítás helytelen egybeolvasztása volt. A párt vezető szerepének önkényes értelmezése folytan a pártszervek nemcsak az állami és gazdasági szervek feladatait vették át, hanem magukhoz ragadták a társadalmi szervezetek tényleges hatáskörét is. Ez volt a helyzet legjelentősebb társadalmi szervezetben: a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban is, melynek létjogosultságát a dolgozók emiatt gyakran kétségbe vonták; számtalanszor hallottuk azt a kijelentést, hogy a szakszervezet működése teljesen formális, igazi tartalom- és hatáskörnélküii. Azon célkitűzések közötj, melyeket pártvezetőségünk a szocializmus építésében elburjánzott deformációk kiküszöbölésére január óta kidolgozott, a szakszervezet eredeti hatáskörének helyreállítása is jelentős nelyet foglal el. A CSKP akcióprogramja ebben a vonatkozásban többek Között a következő kijelentéseket, javaslatokat tartalmazza: „A párt nem akarja és nem is fogja a társadalmi szervezeteket helyettesíteni, hanem ellenkezőleg arra kell ügyelnie, hogy felújuljon és kibontakozzék ezek kezdeményezése és politikai felelőssége társadalmunk egységéért.“ — „a szocialista gazdaságban is szükség van arra, hogy a munkások, a aolgozók szervezetten védelmezzék emberi, szociális és egyéb érdekeiket, s így partnerként szerepeljenek a gazdasági vezetés valamennyi kérdésének megoldásában. Ezen az alapon a szakszervezetek jobban megszervezhetnék a munkásokat és alkalmazottakat a szocialista építés problémáinak megoldására, és jobban tejleszthetnék az ebből eredő nevelő funkciójukat is. A szakszervezetek kommunistái ezekből áz elvekből kiindulva fogják kezdeményezni, hogy a szakszervezet, mint önálló demokratikus alakulat a párt akcióprogramja alapján maga elemezze eddigi helyzetét, belső életét, a központi és szövetségi szervek szerepét és tevékenységét, és saját politikai vonalat dolgozzon ki a kérdések megoldásara.“ Az utóbbi napokban már fontos tepések történnek arra nézve, hogy az akcióprogram által sugallt hatásköri önállóság, „saját politikai vonal" a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmon belül realizálódjon és ezzel a szakszervezetek tekintélye és vonzóereje a tömegek előtt helyreálljon. A magyar dolgozók örömmel üdvözlik ezt a megújhodási törekvést, és remélik, hogy a szakszervezeti hatáskör keretein beiül az ó specifikus problémáik is előtérbe kerülnek, támogatásra találnak. Milyen specifikus problémákról van szó? Mindenek előtt egy Olyanról, amelyet itteni magyar viszonylatban általánosnak lehet mondani: az a terület — Délszlovakia — amelyen nemzetiségünk zöme él, gazdaságilag aránytalanul elmaradt, elhanyagolt. Ez az elmaradottság, negatív nívokülönoség éles ellentmonuásban van a szocialista demokrácia azon eszményével is, melyet köztársaságunk népe januárban maga elé tűzött és amelynek megvalósítására a párt akcióprogramot dolgozott ki. Annak az egyenjogúságnak a realizálása, amelyet az akcióprogram a mi számunkra is, kilátásba helyezett, nemcsak politikai, államjogi és, kultúrális kérdést jelent, hanem gazdaságit is. . Gazdasági egyenjogúságunk biztosítása térén — ami sürgős állami feladat — a szakszervezetek is nagyon sokat tehetnek. Ezért van szükség arra, nogy a legfontosabb szakszervezeti szervekben — a központi orgánumként működő Szlovák Szakszervezeti Tanácsban (SORj és az ipari és szellemi jellegű foglalkozási ágakat felölelő Szakszervezeti Szövetségekben jzvázy) — a magyar kisebbség intézményesen, magyar osztály tormájában is képviselve legyen, és így az érdekeiért a gazdasági élet minden területén közvetlenül síkra szállhasson. Abban a javaslat-tervezetben, melyet a szakszervezetek és a magyarság kapcsolatának viszonylatában a munkabizottságunk kidolgozott (lásd a Hót előző számátlj, egy magyar összetételű szövetség — a Magyar Iskolai és Tudományos Dolgozok Szlovákiai Szakszervezeti Szövetsége — is szerepel. Ennek a speciális szövetségnek a létesítését könnyű megindokolni: teljesen homogén magyar munkaterületről és az anyanyelvű tanításra és a nemzeti kultúrára koncentrálódó mnnkaieladatról van sző. Ezeket a nyomós érveket, illetve a speciális szövetség indokoltságát a javaslat-tervezet már kielégítő mértékben kifejtette, ezért erre itt most részletesebben nem térek ki. A javaslat-tervezetben és a cikkemben felvetett egész problémakörrel kapcsolatban viszont meg két megjegyzést teszek: Az az esetleges kifogás, hogy a magyar osztályoknál! a felső szervekben való létesítése és egy specifikus magyar szövetség létrehozása megbontaná a szakszervezetek szigorúan hagyományos és kétségoevonhatatlanul helyes alapelvét, nem állja meg a helyét. A magyar dolgozók, tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom felépítése és tevékenysége nem nemzeti, hanem osztály alapokon nyugszik, és ereje a nemzetköziségben van. Ezt az alapvető elvet nem akarják megsérteni, és álmukban sem gondolnak olyasmire, hogy a nemzetiségek számára kUlön szakszervezetek jöjjenek létre. A felső szervekben azok szerves részeként létrehozandó magyar illetve nemzetiségi! osztályok éppen a nemzetköziség elvének érvényesülését hivatottak biztosítani azáltal, hogy a kisebbségi népcsoportoknak országos szempontból sokszor elhanyagolt specifikus problémáit szem előtt tartják. Második megjegyzésként azt kívánom hangsúlyozni, hogy az itt felvetett problémát nem elszigetelten, hanem az igényjpgosultságunk egészével való összefüggésben kell nézni. Tudatában kell lennünk annak, hogy a nemzetiségi jogok tényleges érvényesülésének egyik legfőbb biztosítéka az aránylagos képviselet, melyet a társadalom politi kai struktúrájának minden területén — így a társadalmi szervezetek ben is — be keli tartani. A társadalmi szervezetekben (CS1SZ, Nőszö vétség, Parasztszövetség stb.) az aránylagos képviseletet a lehetőségek szerint a nemzetiségi osztály vagy szekció szintjén és a specifikus ügyekben való önrendelkezés biztosítottságának alapján kell megvalósí tani. TURCZEL LAJOS Szakszervezetek Központi Tanácsa (UKOJ (a szakszervezetek központi föderativ szerve) (belső organizúltságában két alapvető szempont érvényesül, az országos tagság szakmai összetételének megfelelő szociális aspektus és az etnikai tagoltság. Az utóbbinak megfelelően van „Nemzetiségek Osztálya" is, amely legfelsőbb szinten képviselné a nemzetiségeket a szakszervezetben.) I I Szlovák Szakszervezeti Tanács (SOR) (A Szlovák Szocia síd Szövetségi Köztársaság legfelsőbb szakszervezeti orgánuma, felépítésében a szociális és az etnikai struktúra szempontja érvényesül, s ennek megfelelően van önálló magyar osztálya, amely a különböző szakszervezeti szövetségek magyar nemzetiségű tagjainak érdekeit hivatott képviselni a Szlovák Szocialista Köztársaság viszonylatában. A Szlovák Szakszervezeti fa nács Magyar Osztálya kompetenciájából fakadóan jóváhagyása nélkül semmilyen olyan döntés nem hozható, amely a magyar dolgozókat — .-»zakszervezeti tagokat közvetlenül érinti; sajátos nemzetiségi vonatkozású kérdésekben az alapszabályzat és program keretein belül önállóan hozhat döntést^* Ossz szlovákiai jellegű általános érvényű problémák megtárgyalásában és megítélésében egyenrangú partnere az SZSZT Szlovák Osztályának.) Cseh Szakszervezeti Tanács (cseh vonatkozásban nem tartjuk Itt szüksé gesnek tovább vezetni a sémát I I Építkezési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsé ge Szlovák Osztály Magyar Osztály A szekciók stb. stb. Szlovák Osztály Magyar Osztály A szekciók szakszervezeti szövetségek Állami Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetsé ge Szlovák Osztály Magyar Osztály A szekciók A Szlovák Iskolai és Tudományos Dolgozók Szlovákiai Szakszervezeti Szövetsége A szekciók Nehézipari Dolgozók Szakszervezeti Szöv. Szlovák Osztály Magyar Osztály A szekciók A Magyar Iskolai és Tudományos Dolgozók Szlovákiai Szakszervezeti Szövetsége A szekciók A Hét társadalompolitikai melléklete 40. Felelős szerkesztő: Mács József
