A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-06 / 40. szám
Az őszi levegő a leiharapott gyümölcsök Izével, illatával van tele ... A déli napsütésben szinte izzanak a kertek, az anyává érett Iákon telthuső gyümölcsök labdája lebeg... A városka fölött arany szőlőtőkék bronz gyümölcse integet felém kedveskedve... Itt-ott egy-egy rőt levél hull, tarkái!, lefordul... Borzamatú, must illatú, asszony ízű ősz van... A nyár őszbealkuló üzenetét viszik szerteszét szárnyukon a fecskék, s az őszi sárga-barna-bibor díszletek előtt telkemre zuhanva hallgat, izeket esőz az illat... Itt járt Petőfi Sándor is, itt Királyhelmecen, valamikor száxhuszunegy esztendővel ezelőtt... De akkor nyár volt, pompás, sziromajkú, szoknyaselyemzizzenésfi nyár... Akkor ö a szabadságról és a szerelemről dalolhatott, és én most csak a szerelemről és az őszről, illetve Királyhelmecről. Mert az erdőn lábujjhegyen lopakodik át a köd és — ujját szájára téve — hallgatásra int, lába alatt szúróssá válik a fű és a fák leveléről mintha könny peregne... Fel a fejjelt... Nem szomorkodni jöttem Királyhelmecre, hanem riportot frnil NAGY LÁSZLÓ ENDRE Äz utcákon nyüzsgő élet, teli referélő asszonyok, akik arról beszélnek, hogy mennyi pénz kell a konyhára ... Férfiak, akik az esős Időjárást okolják, romlik a szőlő, korábban kell leszüretelnl... Sajnos meg kell majd cukrozni a mustotl... És gyerekek zslva jognak, most jönnek az iskolából, tervezik, mit csinálnak délután — a tanuláson kívül. 1A helyzet Itt már konszolidálódott? Nem, nem Is volt rá szükség, mert Ide be sem jöttek az idegen csapatok. Csak a falakon lévő feliratok, lemeszelt sávok árulkodnak ... Meg az ablakokban a sok Dubőek és Svoboda kép. Egy falon a következő feliratot olvasom, kisiskolás helyesírással Ítrta valaki, de a jő szándék nem hiányzott az Illetőből: „Harcra kész Dubcsekért!“ A felirat alatt három csöppség játszik egy kis autóval. Ha megértenék a szöveget, a maguk módján ők is segítenének. Mint ahogyan a szüleik bizonyára megtesznek minden tőlük telhetőt. Az utcán alig hallok szlovák szót, pedig a gyerekek jelentős része szlovők tannyelvű Iskolába jár, amint ezt később megtudom. Mt lehet ennek az oka? Nem magyarázom, talán a túlságba vitt óvatosság, talán az Idézőjelbe tett előrelátás, talán valami egészen más, amit nem Írok le, mert sokan megsértődnének. Valami baj van itt a kréta körüli Sok felnőtt emberrel beszélek, Ízes magyarságuk a legvérmesebb reményekre jogosít fel, s aztán — derült égből a villámcsapás — kiderül, hogy az igazolványukba szlovák- nemzetiségűnek vannak beírva. Amikor megkérdem tőlük, hogy miért, szaporán bizonygatják, hogy ők azért Jő magyarok... Hogy nem tudok egyetlen olyan magyar nótát sem, amit ők ne ismerné- I nek ... Tehát a magyarságuk egészen a magyar nótáig terjed? Szomorú ez, ahogyan a magyar nóta is az! Ki nem teszi itt meg a magáét? Talán a Csemadok, vagy a magyar tanítóság? De mit Is tehet Itt a Csemadok? Hiszen maga Is hontalan. Nemrég lakoltatták ki az előző helyéről és a mostani Irodájából is szedheti már a sátorfáját, mert a házat eladták valakinek. Miért is nem vehet magának a Csemadok egy épületet? Nem valami kastélyra vagy modern felhőkarcolóra gondolok, hanem csak valami egészen kicsi, szerény családi házra. De talán még ez Is túl szerénytelen kívánság. Itt Királyhelmecen bizonyára az! Hiszen az úttörő-ház Is Inkább Istálló, mint „ház“. Kívülről Is nagyon gyászos benyomást kelt a szemlélőben, de ha bemegy, akkor azután egészen elszontyolodik az ember: vacak padló, hulló vakolát, hajlott tető- és mennyezetgerendák. Az illetékesek talán arra várnak, hogy szép csendesen összedőljön? ... De mit mondanak majd akkor, ha éppen lesz valaki odabent?... Kit tesznek érte felelőssé? — Majd ha Királyhelmec újra járási székhely lesz! — mondja Tolvaj Bertalan, a kilencéves Iskola igazgatója. — Miért? Talán csak a járási székhelyeknek jár rendes úttörőház? — Ha járási székhely leszünk, több pénzt kapunk. S azt Ígérték, hogy ez a területi átszervezés a közeljövőben megvalósul. Addig várnunk kell türelmesen. Az Itteni kórházat Is akkor kezdtük építeni, amikor még járási székhely voltunk, s azután már nem hagyhatták félbe az építkezést!... Járom a keskeny, rosszul kövezett utcákat... Elsétálok az új házak között és látom ott a sok szemetet, a szemétládákon doboló, sötétbőrű lurkókat, akik egyáltalán nem kímélik a hangszálaikat, de a felnőttek Idegeit sem. — Miért nem szólnak rájuk? — kérdezek meg néhány lakót. — Dehogy szólok! Ügy leteremtenének, hogy még csak Jobban felidegesíteném magam. A szüleik nem törődnek velük, a város vezetősége Is tehetetlen. Így aztán csak tűrünkl Az a hibás, aki ezekbe az új házakba tette őket. Hát Igen, a cigánykérdés Királyhelmecen is probléma, és az is lesz még egy ideig! Az új kórházhoz vezető utcán csak emeletes házakat, családi házakat szabad építeni!... Valóban Így Is van, de milyenek ezek a családi házak? Szlvszomorítőan egyforma skatulyák!... Hát erre kellenek az építészmérnökök? ... Hol van Itt a fantázia, a szépérzék és nem utolsó sorban a tudási Ugyanennyi anyagbői és ugyanenynyl költséggel szemgyönyörködtető családi villákat is építhettek volna. Ennyire nem szabad egyenruhásitanl a modern utcát! És aztán a kultúrház? Tény, hogy ez kifogástalan és vadonatúj. Erre ugyanis annyira vigyáznak, mint a szemük fényére; Mintha ezer év múlva Is ilyen makulátlan épségben akarnák átadni késel utódainknak ... Erre az épület-mimózára a város vezető-
