A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-22 / 38. szám

krónika SZEPTEMBER Megváltozott körülmények 93__ 30 évvel ezelőtt rendelte el a csehszlovák kormány a 1 mozgósítást, mint választ a hitleri Németország fenye­gető magatartására. 9C__ 60 évvel ezelőtt szllletett Eugen Suchoft szlovák ze­neszerző, nemzeti művész, kétszeres állami díjas. a Jemeni forradalom és a köztársaság kikiáltásának évfordulója, Jemen állam­ünnepe. 80 évvel ezelőtt született Thomas Stearns Eliot No­­bel-dljas angol költő (el­hunyt 1965. I. 4-én). 70 évvel ezelőtt született George Gershwin amerikai zeneszerző (elhunyt 1937. VH. 11-én), 9p_ 165 évvel ezelőtt született Prosper Merlmée francia Íré (elhunyt 1870. IX. 23-án). 80 évvel ezelőtt született Bértfay Gyula nyitrar.szob­­részművész. 29— 450 évvel ezelőtt született Jacopo Robust! Tintoretto olasz festő (elhunyt 1594. V. 31-én). "\ A, Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap Főszerkesztő: MAJOR ÁGOSTON Főszerkesztő-helyettesek: MACS JÓZSEF, OZSVALD ÁRPÁD Szerkesztők: NAGY LÁSZLÓ NAGY LAJOS ORDÚDY KATALIN SfMKO TIBOR TARJÁNI ANDOR Grafikai elrendezés: CSÁDER LÁSZLÓ Fényképész: PSANDL SÁNDOR Szerkesztőség: Bratislava, Jesen­ského 9. Postaflék C 396. Tele­fon 533-04. Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesltő. Külföldre szélé előfizetéseket el­intéz: PNS — Ostredná ezpedicla tlaöe, Bratislava, Gottwaldovo nám. 4B/VI1. Nyomja a PRAVDA nyomdaválla­lat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési dl) negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39,— Kés, egész év­re 78,— Kés. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Ahogy az már itt lenni szokott, a csehszlovákiai magyarságot valahogy most is bonyolultabban, „át­tételesebben“ érintik az események, mint az ország nagyobb nemzeteit. Hogy a sorsdöntő augusztusi na­pokban az itt élő magyarság zöme egy frontba tömö­rült Csehszlovákia többi népeivel, az immár törté­nelmi tény, de mindnyájan nagyon jól tudjuk azt is, mennyire aggódtunk a tavaszi és a nyári hónapokban nemzetiségi Jövőnk miatt. Nos, ha most valóban a fejlődésnek egy békésebb szakasza következik, vajon mit várhatunk tőle ml, csehszlovákiai magyarok? Vajon meg tudjuk-e értetni más nemzetiségű polgár­társainkkal, hogy nemcsak a külső veszély esetén vagyunk hajlandók egy síkot alkotni velük, hanem hogy a veszélytelenebb, nyugodtabb Időkben is egyen­értékű társként akarunk mellettük állni, az építő­munkában éppúgy, mint a kitermelt Javak élvezésé­ben? Ilyen gondolatokkal kerestem föl Szlovákia Kom­munista Pártja ú] központi bizottságának két magyar tagját, s megkértem őket, nyilatkozzanak spontánul, milyenek az első benyomásaik és mik a Jövőre — s a mi csehszlovákiai magyar Jövőnkre — vonatkozó elképzeléseik új funkciójukban. Mag Gyula, a Csemadok tőketerebesi Járási bizott­ságának elnöke abban a faluban iskolaigazgató, amely falunak a nevével az ágcsernyői tárgyalások idején nemegyszer találkoztunk: Bély ugyanis alig két kilométerre esik esernyőtől, s a tárgyalások nap­jaiban az újságírók és egyéb kíváncsiskodók általá­ban csak Bélyig juthattak el. — A rendkívüli pártkongresszus rendkívüli idők­ben zajlott le — mondja Mag Gyula. — Rányomta bé­lyegét a kritikus, tragikusan nehéz helyzet, amely­ben éltünk. A kongresszuson sem idő, sem lehetőség nem volt arra, hogy mindent a legrészletesebben, a legtárgyilagosabban, a legigazságosabban megtár­gyaljunk és eldöntsünk. A leglényegesebb kérdés a konszolidáció mikéntjének a kérdése volt. A moszk­vai tárgyalások eredményeképpen a kongresszus az első lépést a konszolidáció felé meg is tette. Felada­tunk — nemcsak nekünk, magyar kommunistáknak, hanem az ország valamennyi állampolgárának a fel adata — most az, hogy az ország életének a nor­malizálása érdekében tudásunkhoz mérten mindent elkövessünk. A rendkívüli helyzettel magyarázható, hogy a kongresszus a föderáció problémáit nem vitatta meg, s hogy figyelme a magyarok részarányos képviseletének az igényére sem terjedt ki. Tudom, hogy a párt központi bizottsága munkájában való részvétel mindig nagy felelősséget Jelent, nagy elkö­telezettséget, s hogy ez a munka sok időt vesz igény­be. Azt is tudom, hogy ebben a központi bizottság­ban én a csehszlovákiai magyar kommunistákat kép­viselem. A párt az utóbbi Időben összeforrott a nép­pel, s a párt céljai elsősorban a CSKP akcióprogram­jában azonosulnak a nép elképzeléseivel. ígérem, mindent elkövetek, hogy a Csehszlovákiában élő magyarok nemzetiségi problémáit a szó szoros ér­telmében vett igazi lenini nemzetiségi politika elvei­nek a betartásával, Igazságosan, mindannyiunk meg­elégedésére és boldogulására sikerüljön megolda­nunk. Többi polgártársainkkal egyformán vesszük ki részünket a kötelességekből, a munkából, egyfor­mán vállaljuk a szocializmus építésének terhét, egy­formán helytállunk az élet minden szakaszán, éppen ezért elvárjuk, hogy a jogaink is legyenek egyen­­lőek. Hogy ez megvalósuljon, én a magam részéről erőmhöz, tudásomhoz képest mindent megteszek. Varga Béla ugyancsak iskolaigazgató, Köbölkúton, az érsekújvári járásban. Azonkívül, hogy beválasz­tották a párt új központi bizottságába, a Csemadok Központi Bizottságának is tagja. O így nyilatkozik: — Hiányolom, hogy képviseleti szerveinkben a magyarok aránya nem felel meg az egész lakosság arányszámának. Husák elvtárs a Csemadok KB leg­utóbbi ülésén kijelentette, hogy ezt a kérdést még meg kell oldani. Ennek a kijelentésnek csak örülni tudok. Amint vettem észre, a párt központi bizott­ságának föderációs különbizottsága, amelynek több közismert politikuson kívül (Falfan, Klokoő stb.J magam is tagja vagyok, jó hozzáállással közelit a nemzetiségi problémákhoz. Hogy most Husák elvtárs is így vélekedett, ebben én már adva látom a föl­tételeit annak, hogy a Csemadok március óta han­goztatott elképzeléseit sikerül lépésről-lépésre való­ra váltanunk. Ahogy Husák elvtárs is mondta, nagyon fontos, hogy ennek érdekében vidéken kellő köz­hangulatot teremtsünk, mert hisz minden párt- és egyéb határozatot vidéken — a járásokban, váro­sokban, falvakon telítenek meg élettel, s a legjobb határozatok is elsikkadnak, ha véghezvitelüket mél­tatlan, a határozatokkal szembeszegülő emberekre bízzák. Nézetem szerint az elmúlt nyolc hónap folya­mán ez a legutóbbi Husák-nyilatkozat volt a legreá­lisabb. Végre el kell jutnunk odáig, hogy ne arról beszéljünk, ami ezer év alatt rossz volt köztünk és a szlovákok között, hanem hogy építsük tovább mind­azt, ami a két nemzet kapcsolatában jónak nevezhe­tő. Hogy a magyarság ezt a kapcsolatfejlesztést őszintén gondolja, azt augusztus húszadika után is bebizonyította. Persze akkori magatartásunkat nem ürügyként akarjuk fölhasználni, hisz az augusztusi helytállás a demokratikus társadalomnak természetes velejárója. Nem azért álltunk ki a demokrácia vé­delmében, hogy ezt most kihasználhassuk. Tudnunk kell, hogy úgy, ahogy az augusztusi napokban helyt­álltunk, az elkövetkező hetek, hónapok, évek min­dennapi munkájában is helyt kell állnunk, hogy ezzel is dokumentáljuk: nem számítás vagy pillanat­nyi föllángolás irányított bennünket a legválságosabb helyzetben. S hogy demokráciánk ne veszítse el em­beri arculatát, ne Ítéljünk el valakit csak azért, mert „akkor“ talán passzívabban viselkedett mint mi, mert nem látott elég élesen, hanem igyekezzünk problé­máinkat közösen megoldani. A magyarok és a szlová­kok viszonyát pedig igyekezzünk abban a szellemben kialakítani, amely szellemben Husák elvtárs nyilat­kozott. MIKÖTS I. ROBERT Prandl Sándor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom