A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-22 / 38. szám
krónika SZEPTEMBER Megváltozott körülmények 93__ 30 évvel ezelőtt rendelte el a csehszlovák kormány a 1 mozgósítást, mint választ a hitleri Németország fenyegető magatartására. 9C__ 60 évvel ezelőtt szllletett Eugen Suchoft szlovák zeneszerző, nemzeti művész, kétszeres állami díjas. a Jemeni forradalom és a köztársaság kikiáltásának évfordulója, Jemen államünnepe. 80 évvel ezelőtt született Thomas Stearns Eliot Nobel-dljas angol költő (elhunyt 1965. I. 4-én). 70 évvel ezelőtt született George Gershwin amerikai zeneszerző (elhunyt 1937. VH. 11-én), 9p_ 165 évvel ezelőtt született Prosper Merlmée francia Íré (elhunyt 1870. IX. 23-án). 80 évvel ezelőtt született Bértfay Gyula nyitrar.szobrészművész. 29— 450 évvel ezelőtt született Jacopo Robust! Tintoretto olasz festő (elhunyt 1594. V. 31-én). "\ A, Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap Főszerkesztő: MAJOR ÁGOSTON Főszerkesztő-helyettesek: MACS JÓZSEF, OZSVALD ÁRPÁD Szerkesztők: NAGY LÁSZLÓ NAGY LAJOS ORDÚDY KATALIN SfMKO TIBOR TARJÁNI ANDOR Grafikai elrendezés: CSÁDER LÁSZLÓ Fényképész: PSANDL SÁNDOR Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. Postaflék C 396. Telefon 533-04. Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesltő. Külföldre szélé előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná ezpedicla tlaöe, Bratislava, Gottwaldovo nám. 4B/VI1. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési dl) negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39,— Kés, egész évre 78,— Kés. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Ahogy az már itt lenni szokott, a csehszlovákiai magyarságot valahogy most is bonyolultabban, „áttételesebben“ érintik az események, mint az ország nagyobb nemzeteit. Hogy a sorsdöntő augusztusi napokban az itt élő magyarság zöme egy frontba tömörült Csehszlovákia többi népeivel, az immár történelmi tény, de mindnyájan nagyon jól tudjuk azt is, mennyire aggódtunk a tavaszi és a nyári hónapokban nemzetiségi Jövőnk miatt. Nos, ha most valóban a fejlődésnek egy békésebb szakasza következik, vajon mit várhatunk tőle ml, csehszlovákiai magyarok? Vajon meg tudjuk-e értetni más nemzetiségű polgártársainkkal, hogy nemcsak a külső veszély esetén vagyunk hajlandók egy síkot alkotni velük, hanem hogy a veszélytelenebb, nyugodtabb Időkben is egyenértékű társként akarunk mellettük állni, az építőmunkában éppúgy, mint a kitermelt Javak élvezésében? Ilyen gondolatokkal kerestem föl Szlovákia Kommunista Pártja ú] központi bizottságának két magyar tagját, s megkértem őket, nyilatkozzanak spontánul, milyenek az első benyomásaik és mik a Jövőre — s a mi csehszlovákiai magyar Jövőnkre — vonatkozó elképzeléseik új funkciójukban. Mag Gyula, a Csemadok tőketerebesi Járási bizottságának elnöke abban a faluban iskolaigazgató, amely falunak a nevével az ágcsernyői tárgyalások idején nemegyszer találkoztunk: Bély ugyanis alig két kilométerre esik esernyőtől, s a tárgyalások napjaiban az újságírók és egyéb kíváncsiskodók általában csak Bélyig juthattak el. — A rendkívüli pártkongresszus rendkívüli időkben zajlott le — mondja Mag Gyula. — Rányomta bélyegét a kritikus, tragikusan nehéz helyzet, amelyben éltünk. A kongresszuson sem idő, sem lehetőség nem volt arra, hogy mindent a legrészletesebben, a legtárgyilagosabban, a legigazságosabban megtárgyaljunk és eldöntsünk. A leglényegesebb kérdés a konszolidáció mikéntjének a kérdése volt. A moszkvai tárgyalások eredményeképpen a kongresszus az első lépést a konszolidáció felé meg is tette. Feladatunk — nemcsak nekünk, magyar kommunistáknak, hanem az ország valamennyi állampolgárának a fel adata — most az, hogy az ország életének a normalizálása érdekében tudásunkhoz mérten mindent elkövessünk. A rendkívüli helyzettel magyarázható, hogy a kongresszus a föderáció problémáit nem vitatta meg, s hogy figyelme a magyarok részarányos képviseletének az igényére sem terjedt ki. Tudom, hogy a párt központi bizottsága munkájában való részvétel mindig nagy felelősséget Jelent, nagy elkötelezettséget, s hogy ez a munka sok időt vesz igénybe. Azt is tudom, hogy ebben a központi bizottságban én a csehszlovákiai magyar kommunistákat képviselem. A párt az utóbbi Időben összeforrott a néppel, s a párt céljai elsősorban a CSKP akcióprogramjában azonosulnak a nép elképzeléseivel. ígérem, mindent elkövetek, hogy a Csehszlovákiában élő magyarok nemzetiségi problémáit a szó szoros értelmében vett igazi lenini nemzetiségi politika elveinek a betartásával, Igazságosan, mindannyiunk megelégedésére és boldogulására sikerüljön megoldanunk. Többi polgártársainkkal egyformán vesszük ki részünket a kötelességekből, a munkából, egyformán vállaljuk a szocializmus építésének terhét, egyformán helytállunk az élet minden szakaszán, éppen ezért elvárjuk, hogy a jogaink is legyenek egyenlőek. Hogy ez megvalósuljon, én a magam részéről erőmhöz, tudásomhoz képest mindent megteszek. Varga Béla ugyancsak iskolaigazgató, Köbölkúton, az érsekújvári járásban. Azonkívül, hogy beválasztották a párt új központi bizottságába, a Csemadok Központi Bizottságának is tagja. O így nyilatkozik: — Hiányolom, hogy képviseleti szerveinkben a magyarok aránya nem felel meg az egész lakosság arányszámának. Husák elvtárs a Csemadok KB legutóbbi ülésén kijelentette, hogy ezt a kérdést még meg kell oldani. Ennek a kijelentésnek csak örülni tudok. Amint vettem észre, a párt központi bizottságának föderációs különbizottsága, amelynek több közismert politikuson kívül (Falfan, Klokoő stb.J magam is tagja vagyok, jó hozzáállással közelit a nemzetiségi problémákhoz. Hogy most Husák elvtárs is így vélekedett, ebben én már adva látom a föltételeit annak, hogy a Csemadok március óta hangoztatott elképzeléseit sikerül lépésről-lépésre valóra váltanunk. Ahogy Husák elvtárs is mondta, nagyon fontos, hogy ennek érdekében vidéken kellő közhangulatot teremtsünk, mert hisz minden párt- és egyéb határozatot vidéken — a járásokban, városokban, falvakon telítenek meg élettel, s a legjobb határozatok is elsikkadnak, ha véghezvitelüket méltatlan, a határozatokkal szembeszegülő emberekre bízzák. Nézetem szerint az elmúlt nyolc hónap folyamán ez a legutóbbi Husák-nyilatkozat volt a legreálisabb. Végre el kell jutnunk odáig, hogy ne arról beszéljünk, ami ezer év alatt rossz volt köztünk és a szlovákok között, hanem hogy építsük tovább mindazt, ami a két nemzet kapcsolatában jónak nevezhető. Hogy a magyarság ezt a kapcsolatfejlesztést őszintén gondolja, azt augusztus húszadika után is bebizonyította. Persze akkori magatartásunkat nem ürügyként akarjuk fölhasználni, hisz az augusztusi helytállás a demokratikus társadalomnak természetes velejárója. Nem azért álltunk ki a demokrácia védelmében, hogy ezt most kihasználhassuk. Tudnunk kell, hogy úgy, ahogy az augusztusi napokban helytálltunk, az elkövetkező hetek, hónapok, évek mindennapi munkájában is helyt kell állnunk, hogy ezzel is dokumentáljuk: nem számítás vagy pillanatnyi föllángolás irányított bennünket a legválságosabb helyzetben. S hogy demokráciánk ne veszítse el emberi arculatát, ne Ítéljünk el valakit csak azért, mert „akkor“ talán passzívabban viselkedett mint mi, mert nem látott elég élesen, hanem igyekezzünk problémáinkat közösen megoldani. A magyarok és a szlovákok viszonyát pedig igyekezzünk abban a szellemben kialakítani, amely szellemben Husák elvtárs nyilatkozott. MIKÖTS I. ROBERT Prandl Sándor felvétele
