A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-15 / 37. szám
hogy egyedül ők képesek itt biz-1 tosítani a rendetl — mondja az or-' vos búcsúzés közben. Egyedül vagyunk ebben az elát-f kozott kastélyban — azaz ebben azt összelövöldözütt szállodában.. .1 Furcsa és nyomasztó érzés ez...t Egyedül vagyunk Itt, egészen egyedül, a szálloda személyzete hazament ős ránk zárta az ajtót... Vajon holnap mire ébredünk?... És mit álmodunk? NEM KAKAS ÉBRESZT, HANEM VARJÚ: KAR-KAR... 1 Társam még lustálkodik, én hajnali városnézésre Indulok. Borús reggel van, járom a városka utcáit, meghallgatom a Drázusz-patak csoborgását. Vajon ugyanazt csobogja, mint ezer évvel ezjfelött? ... Ugyanúgy csobog, mint augusztus 21 előtt?... KI tudja? | A patakparton merengő két pad hallgat és az öreg házak sem vallanak ... A falakon, a Járdán és az úttesten ugyanazok a feliratok, mint Pozsonyban. Az Idegen csapatok ellen hangoló fellratoEIF már lemosták, vagy bemeszelték ... A városka álmos utcáira lassan kijönnek az emberek és sietnek a péküzletbe, a tejcsarnokba ... Kevesen vannak, mert ma vasárnap van ... Egyébként minden olyan, mintha semmi sem történt volna. A parkban szép piros rózsák ... Olyan pirosak, mint a vér... A moziban a Fekete tulipánt Játszszék, a Csemadok épületén Is fekete zászlót lenget a szél. Egy tagtársukat gyászolják ... Az utcákon egyre több az ember, Egy öreg párttaggal beszélgetek: — Ami Itt történt, azt az éretlen suhancoknak és a polgárságnak köszönhetjük!... Ahelyett, hogy fellobogózták volna a várost és terített asztallal fogadták volna az Idegen katonákat, provokálták ókét... Ezért folyott vér, ezért vanfiak anyagi károk!... Nekünk öreg kommunistáknak ez a véleményünk ... Egy hivatalnokkal találkozom: — Mióta bejöttek az Idegen csapatok, nincs semmiféle torzsalkodás a szlovákok és a magyarok között. Most nagyon is egységesek vagyunk, reméljük, hogy ezután is így lesz!... Nem tehetünk mást, i mint alaposan munkához látunk U 1 és türelmesen kivárjuk az Idegen csapatok kivonulását hazánkból... I Most egy tanárt szólítok meg: — Az elégtelen tájékoztatás folytán nagyon érdekes helyzet alakult ki nálunk: Dubóeket éltetik, de egyesek helyénvalónak tartják az Idegen csapatok bejövetelét Is... Hiszen csak tegnap kaptunk először újságot... Mit mond egy öreg munkás? — Kár ebből olyan nagy dolgot csinálni. 1944-ben a németek le akarták szerelni a gyárunkat és ezért aztán tüntetett a munkásság. Németekhez pártolt lovas kozákok rontottak a tüntetőkre ... Azokhoz képest ezek az Idegen katonák csak kezes bárányok... És a németek is elmentek, pedig azt hitték, hogy örök időkre befészkelték ide magukat... Dolgozni kell és nem hangoskodni, ha segíteni akarunk Dubóek elvtársnak. — A történtek óta az Itteni magyarok nem hallgatják a magyar rádiót és nem nézik a pesti tévé műsorát sem! mondja egy csinos fiatalasszony. Egy öreg Csemadok tagot, Bogdán Zoltánt kérdezzük most meg, hogy mi a véleménye a Jelenlegi helyzetről: — Nagyon bízom Dubóek elvtársban. Képes tovább vezetni az országot azon ez úton, amit Januárban megkezdtünk. Én tudom, hogy képes rá, még az áldatlan helyzet .ellenére Is... Mert_mügütte áll |az egész ország, és nem csak a szájával, hanem tettekkel is, a munkájával is ... Egy bevásárlásból hazaigyekvő asszonnyal beszélgetünk: — Helikopterek szállítják Kassáról az élelmet Ide az idegen csapatoknak ... Az itteni gyerekek a helikopter körül bámészkodtak, mire a katonák beültettek az egyikbe vagy 10—15 srácot. Föl Is szálltak... Képzelheti az anyák kétségbeesését. Azt beszélték, hogy elrabolták a gyerekeiket... Azután megjöttek a gyerekek ős egy másik csoport szállt be a helikopterbe, ekkor a szülök megnyugodtak ... — ön szerint, mit kell tennünk, hogy az Idegen csapatok mielőbb elhagyják országunk területét? — tesszük fel neki a kérdést. — Dolgozni, mintha ml sem történt volna. Dolgozni, mint azelőtt, hogy a szomszéd országokbfln_lés* Isák, nálunk szó seih “Tehet elleniforradalomról. Varjú Jenő, a Csemadok dolgozója és a népi milícia parancsnoka : — A rozsnyói Járásnak több mint kilencven százaléka támogatja Dubőekőkat. Nálunk a milícia mindvégig fenntartotta a rendet, így nem is került sor a lefegyverzésére. Nagyon helytelennek tartom, hogy a fiatalok provokálták az Idegen csapatokat és csaknem minden katonai kocsi ablakát beverték ... Dubőekéknak csak egyféleképpen segíthetünk, ha megőrizzük nyugalmunkat és dolgozunk, még Jobban, még többet, még becsületesebben és nagyobb összefogással, mint augusztus 21 előtt. A lakosság lassan már megnyugszik, és erre a nyugalomra van szükség. Szöllös Sándor, a Csemadok titkára: — Szerintem Dubóek és Svoboda a lehető legbölcsebben cselekedtek, ahogyan az adott körülmények között cselekedhettek. Megtettek értünk minden tőlük telhetőt, most rajtunk a sor, hogy bebizonyítsuk, nemcsak beszélni tudunk, hogy ez a nagy összefogás nemcsak ideiglenes... Az a fontos, hogy az élet már újra megindult. Az egyik üzletben halottam: — Nagyon félek attól, ami ezután következik. Sok-sok embert felelősségre fognak vonni, sok becsületes embert... Tessék nézni, ott a városparancsnokl Valóban, most megy át a téren és a feliratokat böngészi. Egyedül van, fegyvertelen, nyugodtan sétálgat a rozsnyóiak között. Mi sem .Igazolhatja inkább, hogy a helyzet konszolidálódott, az idegen csapa[ tok elhagyhatják az országot... Egyébként a parancsnok nyugalma imponáló. Í Reméljük, bízzunk abban, hogy hamarosan tovább haladhatunk azon az úton, amelyet pártunk és kormányunk Jelölt ki számunkra ez év januárjában ... Bíznunk kell, mert bizalom és hit nélkül nagyon nehéz az élet... Többet aligha tudhatnánk meg Rozsnyón, meg az Idő is sürget bennünket. Megtudjuk, hogy a vonat éppen elment és Rimaszombatra már csak estére érhetnénk be. Taxival akarjuk utólérnl a vonatot, de taxi nincs! Autóstoppal próbálkozunk ... Meg is áll egy ócska tragacs, a sofőrje megígéri, hogy elvisz bennünket Tornaijáig... Olyan lassan döcögünk, hogy nem bízom a vonat utólérésében... Az úton gyönyörködünk a szép tájban. Tehéncsorda ballag át az úton és nem vesz róla tudomást, hogy sietős az utunk. Ezek az állatok nyugodtak, lassúak és béketürőek, mint egyes emberek vagy egész népek ... Kissé távolabb az idegen katonák tábora ... És mégis Időben beértünk Tornaijára. A vonaton már van Időnk bőven. S hogy az idő ne teljen hiába, a vonaton utazókkal is elbeszélgettünk. Bátran mondhatom, hogy ugyanazt hallottuk, amit az egész országban hallhat az ember, amit Rozsnyón is hallottunk: — Dubóekkel és Svobodával va-j gyünk!... — Békét és nyugalmat akarunk! ... — Rendes munkáért adjanak' rendes fizetést!... — Az Idegen csapatok menjenek ÍJ haza!... — Újra megkezdődik a harc a húsosfazékért és a nemzetiségek között? — Nehogy most a bosszúállás Feleden egy órát vesztegel a vonatunk. Bemegyünk a faluba és beszélgetünk az emberekkel. Mondanom sem kell, hogy egyre csak magamat Ismételném, ha ezekről a beszélgetésekről beszámolnék. Az ország most valóban egységes! TALÁLKOZTUNK este a dub- Cek téren... Igen, csakhogy ez már Rlmazsombatban van. Az utcákon Itt is rengeteg a felirat, de sokat már bemeszeltek közülük. Az utcák tele vannak sétálókkal. A most átkeresztelt Dubóek téren (valamikor Tompa térnek nevezeték) magyarokkal beszélgetünk. Megtudjuk, hogy a. fiatalság Itt Is heveskedett, de már nyugalom van és az Idegen katonai egységek a városon kívül tartózkodnak. — Ezután milyen politikai Irányzat érvényesül majd? — kérdezgetik sokan, de maguk adják meg a feleletet Is: — A dubóekl irányzat, hiszen elfogadta az egész ország. Ezt mondják, így beszélnek az emberek. A felizgatott kedélyek már lassan lecsillapulnak, a munka minden vonalon megindult, az Iskolaév is megkezdődött... Az élet megy tovább, mert élnünk kell, bármit Is rejteget a jövő! A zólyomi gyors száguld velünk haza, Pozsony felé ... Névtelen állomások maradnak el mögöttünk, de a gyárak kéménye okádja a füstöt, az ablakok világosak... Ez pedig azt jelenti, hogy a mun- j ka megindult, az idegen ísipaíök elhagyhatják az országot. Ez a ml érdekünk és ez az ő érdekük isi NLE Prandl Sándor felvétulfi BEKE ESmiGALOM! 21
