A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-08 / 35-36. szám
»V» illiam Wyler, a világhírű amerikai filmrendező George Bradshaw ötletéből és Harry Kurnitz forgatókönyve alapján készítette a valóban amerikai ízű és humorü filmvígjátékot, mely az idei csehszlovákiai filmfesztiválon Is átütő sikert aratott. William Wyler filmrendezővel kapcsolatban —, aki Dellue francia rendezővel szinte egyidőben alkotásaiban olyan színtérrel dolgozott, melyeknek mélysége is volt — szakkörökben azt szokták mondani, hogy nincsen olyan forgatókönyv, melyből az amerikai filmgyártás terén egyéniséggé lett francia származású rendező ne tudna elragadóan jó filmet készíteni. Az az érzésem, hogy ezúttal is így volt. Alapjában véve egyszerű kis „storyból“ készített nagy filmet. Wyler ezúttal is, úgy mint minden alkotásában, szinte mérnöki pontossággal ügyelt a lélekrajzra, a téma társadalmi vonatkozásaira és a küiső hatásokra ezúttal sem törekedett. Wyler ugyanis minden filmjében nagyobb jelentőséget tulajdonít a lényegnek, mint a formának és müveiben közepes megoldásokkal csak ritkán találkozhatunk. A vígjáték főszerepeit Adrey Hepburn, Peter O’Toole, Ell Wallach, Hugh Griffith és Charles Boyer játsszák. Charles Bonnet, az elegáns, megnyerő modorú párizsi műgyűjtő kétarcú életét mutatja be a film. Bonnetról, a párizsi műgyűjtők körében is azt beszélik, hogy az ország legszebb és egyben legértékesebb képgyűjteményének tulajdonosa. Bonnet titokzatosan él, műkincseiről a társaságban nem szívesen beszél. Időközönként egy-egy művét nyilvános árverésen adja el. Többnyire ismeretlen impresszionista művészek alkotásait kínálja fel. A képeket — mivel Bonnet gyűjteményéből származtak — nagy érdeklődéssel veszik körül és értük a legnagyobb árakat fizetik.. Azt azonban senki sem sejti, hogy Párizs előkelőségének egyik kedvence zseniális képhamisító. Lánya, Nicole azonban tud a dolgokról és mindent elkövet, hogy apját lebeszélje a további képhamisításról. Bonnet azonban hallani sem akar erről. Nicole hiába magyarázgatta, hogy rossz előérzete van, nagy baj lehet az „üzletekből“, a könynyű élethez szokott Bonnet titokban tovább festi nagyszerű hamisítványait. Bemard de Solnay, a gazdag és Ismert képgyűjtő keresi fel Bonnetot. Mindenáron képet, mégpedig drága mesterművet akar vásárolni. A tapasztalt műgyűjtőben azonban a vásárlás közben gyanú ébred. Simon Dermottat, a „mesterdetektívet“ —, aki különösen a képhamisítók leleplezése terén őrt el nagyszerű eredményeket — bízza meg a nyomozással. A magándetektív éjszaka tör be Bonnet lakásában, hogy ott körülszaglásszon. Nicole tetten éri, de nem adja át a rendőrségnek, saját tervei keresztülviteléhez használja fel őt. Charles Bonnet ugyanis beleegyezett abba, hogy nyilvános kiállításon mutassák be a tulajdonában levő nagyon értékes szobrot: Cellini Vénuszát. Nicole azonban tudja, hogy a szobor szintén nagyszerűen sikerült hamisítvány, ami a kiállításkor szokásos biztosítás megkötésekor biztosan kiderül. Nem marad tehát más hátra, a szobrot el kell lopni, hogy a botrányt megakadályozza. A lopással Simon Lermottot, egyik ismerősét bízza meg. David Zeland amerikai kereskedőnek is az a terve, hogy a gyönyörű szobrot megvásárolja, — de pénz nélkül. Nicolettet akarja feleségül venni. Simon Dermott, a „mesterdetektív" azonban rábeszéli az amerikai milliomost arra, hogy a szobrot inkább egymillió dollárért vásárolja meg, s mondjon le arról a tervéről, hogy Nicolettet feleségül veszi. A dúzsgazdag kereskedő nehezen, de végül belemegy az ajánlatba, és egyetért azzal a feltétellel is, hogy a szoborral azonnal elutazik és azt soha senkinek sem mutatja meg. Kalandos körülmények között ellopják a szobrot... Dermott, végül a lány előtt leleplezi magát, megkéri Nicolett kezét, de csak úgy hajlandó feleségül venni, ha Bonnet abbahagyja a képhamisítást. FEDERMAYER ISTVÄN
