A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-08 / 35-36. szám
Bihari anno 1968 Borongás, de mégis kellemes időben került sor az évi Bihari emlékünnepély megrendezésére. Nem volt nagy és díszes felvonulás, nem volt ünnepi szónoklat. Csak csendes ünneplés, csendes megemlékezés volt. Emlékezés egy muzsikusra, aki a szárazfát hónaalá csapva Csallóközből, Nemesabonyból indult el hosszú és göröngyös életútjára. Elindult szíveket hódítani, muzsikájával az életet szépíteni, szolgálni a magyar nemzeti muzsika megújhódását, nemzeti jellegének kikristályosodását. 1964 nyarán, halála százéves évfordulója alkalmából szülőfalvának iskolája falára táblát tett az emlékezés. Azóta a hálás utókor évente egyszer idejön hódolni, az emléke előtt fejet hajtani. Most augusztus 11-én is összejöttünk vagy nyolcszázan. A Csemadok dunaszerdahelyí Járási Bizottsága, a község lelkes vezetőivel karöltve igazi ünneppé formálta ezt a napot. Még az égiekkel is sikerült megegyezniük. A már hetek óta tartó esőzés e napon pihenőt tartott. így a közönség kellemesen borongós időben élvezhette az ünnepély műsorát. Akik eljöttek, nem bánták meg. Bőséggel kijutott a jóból. A Csallóközi Népi Együttes újból igazolta magát. Műsorszámai igazi élményt jelentettek. Felnőtt az együttes, táncai, zenéje igazi előadóművészeket igényelnek. A kompozíciók mértéktartók, kidolgozásuk tiszta, és kellemes az együttes egyes részlegei közötti összhang. Náluk a zenekar nem a „kíséret“ szerepét tölti be, hanem szerves része az együttesnek az egyes kompozícióknak. A zene, tánc és ének együttesen alkotják a kompozíciót. Dícsérően kell szólnunk a Gömöri esték című táncukról. Jogosan nyerte el Gombaszögön az Év legjobb koreográfiája díjat. Alkotói, Ág Tibor és Quittner János, tökéletesen vissza tudták adni a gömöri ember lelkének szépségeit. A mű beérett, és látása annak is újból és újból él ményt jelent, aki már nem először nézi végig. A műsor második felét magyarországi vendég művészek — magyar nóta, operett és népdal énekesek — nyújtották. A rendező ügyességét dicséri a két mfisorrész szétválasztása, így a hivatásos művészek — idősebb és ifjabb Puskás Sándor, Vörös Sári és Elek Éva — önálló műsora kerek egészet tudott nyújtani. Az egyes művészeket a közönség többször is vlszszatapsolta, de az énekesek sem fukarkodtak. A ráadásnak se szeri se száma nem volt. Banyák István és népi zenekara adta a kíséretet. Ifjabb Puskás zongorajátékával felerősítve a kíséret minden igényt kielégíthetett. A zongora különösen a kevésbé közismert dalok kíséreténél jelentett sokat, mert általa magabiztosabbá vált az előadó művész és a népi zenekar is. Jó, dicséretet érdemlő rendezvény volt. Köszönet érte a névtelen rendezőknek, a sátrakban fáradhatatlanul dolgozó felszolgálóknak, a szereplő együtteseknek, szólistáknak és vendégművészeknek egyaránt. Mi, akik ott voltunk és végig éltük a délutánt, kellemesen fogunk rá visszagondolni. Borongós időben került sor az ünnepélyre, de a rendezők, a szereplők lelkesedése még a felhőket is meghátrálásra kényszerltette. Az akarat, egymás megértése képes az élet bármely területén felgyülemlett „borongós“ problémákat megoldani. Még azokat a lét és nem lét problémákat is, melyek a — művészi erejében oly nagyra nőtt — Csallóközi Népi Együttes zenekara felett tornyosultak. TAKÁCS ANDRÁS A Gömöri esték szólistái. Az Ünnepség színhelye és közönsége. Quittner János a* együttes koreográfusa — mini szőlótáncos. A Csallóközi Népi Együttes zenekara. Vezető prl más: Banyák István.
