A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-08 / 35-36. szám
Konzervatív döntés Sokan és sokszor idézték már a közmondást amely még abból az időből származik, amikor a római pápa nyilatkozatával valamely hitbeli kérdést csalatkozhatatlanul eldönthetett (és el is döntött); Roma locuta — causa finita! (Róma szólt — az ügy lezáródott). Alig néhány hete még a Vatikán hallgatása volt a fő probléma a születésszabályozás új módszterei és a római katolikus egyház magatartásának kérdésében. Az évek óta hallgató pápa most ú) enciklikájában minden típusú fogamzásgátlás — tehát a „pasztilla“ használata ellen Is szót emelt. Ismeretes, hogy még 1963 tavaszán XXIII. János pápa létesített egy hattagú különleges bizottságot (3 teológus, 3 laikus), azzal a céllal: tanulmányozzák, hogyan kellene újra megvizsgálni a katolikus egyház erkölcsi törvényeit a házasságot illetően. (E bizottság először 1963 októberében ült öszsze.) 1964 januárjában VI. Pál pápa tizenkettőre növelte a bizottság tagjainak számát. Ugyanaz év októberében a zsinat harmadik ülészakán rendkívül élénk vita alakult ki a születésszabályozás kérdéséről. Suenens belga bíboros különös nyomatékkai óvta a zsinati atyákat attól, nehogy e kérdésből „egv új Galílei-pert“ csináljanak, s hangsúlyozta: „Feladatunk az, hogy a doktrínát a változott helyzetnek megfelelően alkalmazzuk“. A pápa pontosan ebben a pillanatban elvette a zsinattól, bizonyos fogamzásgátló szerek „erköcsösségéről“ való döntés jogát A többséggel szemben National Catholic Reporter című amerikai és a The Toblet című angol folyóiratok nyilvánvaló indiszkréció folytán közzétették a szigorú titkossággal őrzött Jelentés szövegét. Július utolsó hetében a mindig jól tájékozott Hans Bauer a Frankfurter Rundschau vatikáni tudósítójának közlése nyomán vált ismertté, hogy nem várható kedvező pápai döntés a fogamzásgátló tabletták kérdésében. Ezek után közölte az Osservatore Romano július 29—30-i száma „az emberiség szaporodásának helyes rendjéről“ szóló pápai körlevelet, enciklikát a világ összes katolikusaihoz és a „jóakaraté emberekhez“. a közvetlen, akár állandó, akár időleges sterilizáció — mind a férfinál, mind a nőnél.“ (15. pont.j „Ugyanígy tiltott minden olyan cselekedet, amely azt tűzi ki céljául, hogy a házassági aktusnak akár a kezdetén, akár a végén, akár az aktus természetes következményének fejlődésében, lehetetlenné tegye a nemzést.“ (16. pont.) Nyugati visszhangok Az enciklika első visszhangjai arra mutatnak, hogy sem a papokat, sem a híveket. Igen figyelemre méltó a tőkés világ egyik vezető konzervatív napilapjának, a azon fog fáradozni más püspöktársaival, hogy a pontosabb megértéshez segítséget tudjon nyújtani a papoknak és a híveknek. Ugyancsak elégedetlenséget tükröz az International Herald Tribu,ne tudósítása szerint 87 egyesült államokbeli teológus véleménye, amelyet Curran főtisztelendő fejezett ki: „Ez az enciklika — nem tévedhetetlen tanítás.“ Kétségtelen, hogy az első visszhangok után lojális és megértő nyilatkozatok is hangzottak el, de lelkendezést sehol sem tapasztalni, csak — érthetően — az Osservatore Romano főszerkesztőjénél. Azt lehet mondani, hogy az enciklika visszhangja legalábbis vegyes érzelmeket keltett — bár a megdöbbenés mindig csendesebb, mint a lelkendezés. Széleskörűen felvetődött például a probléma: mit szólnak a dél-amerikai püspökök és papok, akik a népesség számának növekedésével nem a fokozódó jólét, hanem a fokozódó nyomor problémáitól szorítva a katolikus országokban már-már a társadalmi reform oldalára állnak? Vagy mit szól a louvainí katolikus egyetem és maga Suenens bíboros, aki tíz évvel ezelőtt felvilágosult szellemben kezdeményezte ^ a születésszabályozás körül 1965 tavaszán VI. Pál újból megerősítette a pápai bizottságot azzal, hogy orvosok, szociológusok, teológusok és katolikus házasfelek köréből felemelte a létszámát, és kérte, hogy a bizottság gyorsítsa meg munkáját. „Az egyháztól — mondotta — egyértelmű állásfoglalást vár a világ.“ Ugyanekkor aláhúzta, hogy az egyház nem hanyagolja el a kérdés gazdasági és társadalmi szempontjainak figyelembevételét. Egy év múlva a pápa újból kiszélesítette a bizottságot: 6 bíborossal és 9 püspökkel. Elnökévé Ottaviani bíborost tette, aki arról volt közismert, hogy e kérdésben is a legmerevebb a véleménye. Alelnökké viszont Döpfner és Heenan bíborosokat nevezte ki, akik jóval haladóbb felfogást képviseltek. 1966 nyarán Döpfner ismertette a bizottság jelentését — amelyet a teológiai albizottság többsége elfogadott — a pápával, a kisebbségi véleménnyel együtt, amelynek aláírói között szerepelt Ottaviani is. A pápa Castelgondolfóba viszszavonulva hosszasan tanulmányozta mindkét véleményt és új munkacsoportot bízott meg a kérdés kidolgozásával, hangsúlyozva, hogy ő maga még nem döntött véglegesen. Múlt év áprilisában azután a The Humanae Vitae A Humanae Vitae (Emberi éle tek) kezdetű hatezer szavas enciklika három fejezetre oszlik és összesen 31 pontból áll. (Nem érdektelen, hogy a hozzácsatolt 41 hivatkozási helyen XII. Piusra kilencszer, XXIII. Jánosra ötször, önmagára pedig háromszor hivatkozik VI. Pál, de az idézett egyházi tekintélyek között megtalálható IX. és XI. Pius éppúgy, mint XIII. Leó, sőt Máté apostol éppúgy, mint Aquinói (szent) Tamás. A szent Jakab apostol ünnepén, július 25-én, VI. Pál pápaságának hatodik évében kiadott enciklikában a pápa hangsúlyozza a házassági aktus kettős jelentőségét: az egyesülést és a nemzést, amelyet elválaszthatatlannak tart egymástól, és az ember saját kezdeményezéséből ezt nem szakíthatja meg A pápa a következő határozott tilalmakat szabja: „Abszolút módon kizárandó mint a születésszabályozás megen gedett útja, a már megkezdett nemzési folyamat közvetlen megszakítása és mindenekfölött a közvetlenül kívánt magzatelhajtás, még egészségügyi okokból is.“ (14. pont.) „Hasonló módon kizárandó — amint az egyházi tanító hivatal már többször kinyilatkoztatta — Neue Zürcher Zeitung vezércikkének főcíme: „A pápa problematikus döntése“. A lap belső cikkében eredeti római tudósítását ezzel a címmel közli: „Pál pápa konzervatív döntése“, A cikk alcíme: „A szakbizottság többségi véleménye ellen“ és „Ellenszegülő lelkipásztorok“. A párizsi Le Monde Vatikánvárosból keltezett vezércikkének főcíme: „A Humanae Vitae encíklikában Pál pápa elítéli a fogamzásgátlás minden mesterséges módszerét és az orvosi magzatelhajtást is“. Jellemző, hogy ez a lap több cikkben is foglalkozik a kérdéssel. E cikkek címei: „Egy ítélet“ (vezércikk), „XXIII. Jánostól VI. Pálig: a tanakodás öt éve“ Ezenkívül: „Természetes módszerek, kockázatos technikák“ címmel orvosi cikket is közöl. A Neue Zürcher Zeitung az anglikán egyház tartózkodásáról ír, de beszámol a svájci lelkészek kiábrándultságáról is. Közli Döpfner müncheni bíborosnak, a német püspökkari konferencia elnökének nyilatkozatát, akinek véleménye szerint a születésszabályozásról szóló pápai enciklika „az egyházközségeket és a lelkipásztorokat nem könnyű feladat elé állította“. Döpfner a továbbiakban állást foglalt amellett, hogy a szöveg alapos tanulmányozása után ezen az egyetemen Ferin orvosprofesszor segítségével és közreműködésével a katolikus jegyesek iskoláját? Vagy mit segített ezzel a kereszténységnek, hiszen más keresztény egyházak e kérdésben sokkal liberálisabbak? Centralista vonások Az enciklika megerősíteni látszik azok véleményét, akik VI. Pál pápa egyéniségében a centralista vonást tartják jellemzőnek. Kétségtelen, hogy a pápa hasznos és haladó javaslatokat is tett politikai téren. Nem vitathatók kezdeményezései a béke érdekében, bizonyos együttműködési készsége haladó politikai erőkkel. Egyházi vonalon azonban — a jelek szerint nem XIII. János, hanem inkább XII. Pius hatása látszik érvényesülni. Nyilvánvaló, a pápát is aggasztotta a döntés elhúzódása. Nagyon kérdéses viszont, hogy jól választotta-e meg a nyilvánosságra hozatal időpontját éppen a latin-amerikai eucharisztikus kongresszus előtt. Ez sok szempontból éppen a legszilárdabban katolikus országok egyházi vezetőit állította a legsúlyosabb lelkiismereti probléma elé. Dr. K. KAROLY 14
