A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-08 / 35-36. szám
Eibner Emil siketnéma, keze azonban aranyat ér. ö festi az aranyzsinórt a poharakra. Ondrej Randysnak ízlik az ebéd. SZÁK Most nyugdíjazás előtt áll s már 13 éves korában — még iskolaköteles korban — került ide. Fanyar mosollyal mesél el egy tragikomikus történetet. — Tudja, ellenőrzés érkezett a gyárba. Amint látja, kis ember vagyok, azért az üveges ládába, a törött üvegek közé duglak, nehogy kiderüljön, milyen fiatalokat dolgoztattak akkor az üzemben. Most is serénykednek fiatalok a kemence körül. Ezek azonban ipari tanulók. Három évig tanulnak a katalinhutai testvérüzem tanonciskolájában, s ha onnan kike rülnek, szakmunkások lesznek. Gyakorlatra ebbe az üzembe is beosztják őket. A fiatalabb nemzedéket képviseli Birőik Attila, aki nyolc éve dolgozik az üzemben. Érsekújvárból származik. — Hogy került az üzembe? — Kitanultam a szakmát, megnősültem és letelepedtem. Mert itt a kereset sem a legrosszabb. Kosorinová Elena harmadéves tanonc. Kedveli az üvegcsiszolást. hiréík Attila nyolc éve formálja a forró üvegmasszát. ÍSÍÉjiw — Mennyit keres havonta? — Kétezer koronát, tisztán. Az ,.Arany Zsuzsanna" atyja Ahogy a csiszolóterembe indulunk, a félig kész üvegáru halmazok között észreveszünk egy idősebb embert, amint nagy figyelemmel vizsgálgatja a csiszolásra váró üvegholmit. Stanfk Jozef már nyugdíjas, mégis mindennapos vendége az üzemnek, ű a legismertebb ember a gyárban, a híres, nagy sikert aratott. „Arany Zsuzsanna“ tervezője. Azt kevesen tudják, hol Is van a zlatnői üveggyár, de annál többen emlegetik és keresik a „Zlatá Zuzanát“. Staník Jozef elégedett ember. Nem csoda, hisz terveiért, munkájáért Munkaérdemrenddel tüntették ki. Serceg, visít a köszörű A zlatnói üveggyárban nemcsak az „Arany Zsuzsanna“ sorozathoz tartozó llkőrös, boros, pezsgős, sörös és egyéb poharak készülnek, hanem köszörült üvegárú, vagyis üvegkristály is. Az üvegtálak, virágvázák, hamutartók itt kapnak szebbnél szebb mintát. Az üvegcsiszolás az első pillantásra könnyű szakmának tűnik. Azonban rövid idejű szemlélődés alapján is könnyen megállapítható, mennyire fontos a csiszolók kézügyessége. Ügy tűnik, az üvegfúvásnak és köszörülésnek sok köze van a művészethez, mert mindkét munka feljett szépérzéket kíván. Az üzemben szép számban dolgoznak köszörűsök. Köztük már több a nő, csakúgy mint az osztályozőban és a csomagolóban. Mit ígér a jövő? A zlatnói üveggyárnak — fekvésénél fogva — nincs lehetősége a továbbfejlődésre. Ezért láttak hozzá a közeli Poltáron egy új, korszerű üzem építéséhez. A 123 millió korona beruházással épülő új üzem építkezési munkálatait 1966 ápriliséban kezdték el. Az üzemnek a tervek szerint 1970 második felében kell elkészülnie. Hergel mérnök elégedetlen a munkálatok ütemével. A lemaradást a szakemberhiány okozza. Kőművesek, ácsok bármikor munkát találnak a poltári építkezésen. Jó kosztot, szállást és rendes keresetet biztosítanak számukra. Az új üzemben 1322 munkás talál szép foglalkozást. Lányok, fiúk egyaránt jelentkezhetnek erre a szakmára. S ha ezt a munkát választanák, talán nem is csalódnának, csakúgy mint elődeik. Épül az új üveggyár Poltáron. Szaporodik az üvegfúvó mesterek száma, növekszik a remény valamennyi hazai és külföldi megrendelés kielégítésére. Azért a festő) szépségű völgyben elterülő zlatnói üzem munkásainak sem kell aggódniuk. Az új gyár létesítésével nem zárja be kapuit a régi, nagy hagyományokkal rendelkező zlatnői üveggyár. S ahol ilyen szorgos emberek dolgoznak, nincs ok aggodalomra. A zlatnói üveggyár biztosan megéri még másfél százados jubileumát. SZAMOS LÁSZLÓ
