A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-18 / 33. szám

szflkól­losodós anya egy valcert kezdett játszani, mire a gyerek torró arcát és két nyitott tenyerét a zongora iájára nyomva feszülten figyelt. Egyszer­re csak csukott szemmel, kitárt karokkal átszellemülten táncolni kezdett. Persze, a mozdulatok még darabosak voltak, de a gyerek meg­érezte a ritmust. A gyerek anyja felhívta az isko­lát, mire azt a felvilágosítást kap­ta, hogy igenis, táncolni tanítjuk landóan szigorú megfigyelés alatt tartotta, hogy egész életükben kö­zös háztartásban, normális házas­életet éllenek. Ha kísérletet tettek a nem kívánt frigy felbontására, szigorú büntetést szabott kt rájuk. XIV. Lajos francia királynak hasonló passziója volt, bár neme­sebb formában nyilvánult meg. Egyszer egy nagy kerít ünnepsé­gen a spanyol táncosok egy cso­portjára lett figyelmes, akik szo­katlanul alacsony növésű emberek voltak. Az ünnepély után azonnal megkérdezte udvari orvosát, hogy ezeknek a kisnövésü embereknek a pároztatásával nem lehetne-e kitenyésztent egy törpe emberfaj­tát. Az orvos lehetségesnek tar­totta, hogy ilyesmi sikerülhet. A király nem volt rest, kiválasztott a csoportból három férfit és három nőt és nagy pénzösszegekkel rá­bírta őket az összeházasodásra. Az esküvő után nem messze Párizstól, a királyi birtokon telepítette őket le, ahol gondtalanul élhettek, a kt rály pedig figyelemmel kísérhette az eredményt. Nagy volt azonban a gyerekeket, amint látja, már az első kísérletnek átütő sikere volt. — Egy montreáli fiatal tánctanár­nő, aki középfülgyulladás követ­keztében hosszabb ideig nem hal­lott, valahogy megértette a gyere­kek egész tragikumát. Az intézet igazgatójának engedélyével teljes balettdresszben, tüllruhában, arany­cipővel, megjelent a gyerekeknél és foglalkozni kezdett velük. — „Eleinte persze nehezen ment a dolog, de amikor a gyerekek fel­csalódása, mikor látta, hogy a tör pék gyermekei jóval magasabbra nőnek, mint szüleik. XIV. Lajosnak erős érzéke volt a szépség megnyilvánulást formái iránt is. Válogatott \szép férfiakat és nőket házasított össze, vidéki birtokokat adományozott nekik, ahol más gondjuk sem volt a szép utódok létrehozásán kívül. Ttssan­­dier feljegyzése szerint 365 ilyen tökéletesen szép emberpárt támo­gatott, akiknek gyermekeik között valóban sok rendkívüli szépségű akadt. I. Frigyes Vilmos hadseregének tisztjelre és katonáira specializál­ta magát. Ezredében valóságos óriások szolgáltak. Házasodásukra csak akkor adott engedélyt, ha a választott ara is hasonlóan dél­ceg termettel rendelkezett. Utazá­sát alkalmával ha megpillantott valahol egy hatalmas növésű leány­zót, Potsdamba vitette és feleségül adta ezrede valamelyik daliájához. Napóleon is foglalkozott házas­ságközvetítéssel. Ha környezetében egymáshoz illő embereket talált fogták, hogy mit akarok, megérez­ték a zene ritmusát, nem tudtam könnyezés nélkül nézni boldog ar­cukat. Szívvel-lélekkel táncolnak. Én egész órán át alig beszélek, elég egy elismerő tekintet, egy ked­ves mosoly, ez önbizalmat ad ne­kik. Nem kell itt sok 3ZÓ, a fényké­pek beszélnek. így találni boldog gyerekeket egy olyan házban, ahol az ember boldogtalanságot várna.“ Téglás Gyula családfa mindjárt feltette a kérdést: „Mond­ja kedves X, nem volna kedve össze­házasodni Y kisasszonnyal? Mit szól az ajánlathoz?“ A férfiak többsége engedett a császári felszólítás gyengéd erő­szakának, sőt, büszke volt rá, hogy uralkodójának örömet szerezhet. Ilyenkor a császár megszólította a kiszemelt hölgyet: „X generális képviseletében jövök, hogy megkér­jem számára az ön kezét." Ha a hölgy Igent mondott, az eljegy­zést azonnal ki ts hirdették. S ha már Itt tartunk, ne feled­kezzünk meg egy rossz emlékű új­kori házasságszerzőről sem, Hitler Adolfról. A III. birodalom urának az volt a mániája, hogy kitenyész­ti a tiszta és tökéletes germán fajt a magas termetű, szőke, kék szemű emberítpust, amely szellemi adott­ságaiban minden más nemzet gyer­mekeinél felsőbbrendű lesz. Ismeretesek kísérletet, amelyek külön erre a célra felállított állami otthonokban folytak, és ismeretes a csőd ts, amely ezeket a kísérle­teket követte. Egy szó mint száz, amióta világ a világ, a természet, az emberi ér­zelmek és meggondolások bizo­nyultak eddig, ha nem ts tökéletes, de még mindig a legjobb házasság­­szerzőnek. O. K Divat lett a szakáll. Sőt több mint divat, az a gyanúm, hogy a demokratizálódási folyamat egyik lényeges jegye. Városunk bölcs és megdöbbentő átalakulás tanúja le­het, utcáin egyre több Fidel Cast ro, Dosztojevszkij, Tolsztoj és egy sereg Jézus Krisztus futkos; s e sorok írója látott már számtalan identifikálhatatlan, viszont annál tekintélyesebb személyiséget is. E sorok íróját mindez mély áhí­tattal tölti el, úgy járja szeretett városunk kies utcáit, mintha a Pan­­theonban vagy éppenséggel az Olümpuszon járna, körülötte min­denfelé farmernadrágba öltözött szakállas halhatatlanok. Körül kell nézni kedves olvasó, hát nem bol­dogító a tudat, hogy olyan korban élünk, midőn a halhatatlanság kar­nyújtásnyira van tőlünk. Sőt még annyira sem, hiszen elég ha egy ideig nem borotválkozunk. Mennyi magasztos pillanat! Az ember bekapcsolja a tévét s íme mit lát, Marx Károly táncdalokat énekel, Engels pingpongozik. Kibal­lag a strandra a boldogságtól el­áll a lélegzete: a vízből Galileo Ga­lilei hullámos szakálla emelkedik ki, a pázsiton Arisztotelész heveré­­szlk s a szomorúfűz árnyékában három Messiás igyekszik megvál­tani egy bikinis szőke szüzet. S íme rá kell döbbennünk, a bölcs tétel, hogy az embert környe­zete formálja, fordítva is érvényes, sőt, talán már csak fordítva igaz: az ember formálja környezetét. Ez abból is nyilvánvaló, hogy lassan de biztosan szakállt eresztenek, halhatatlanná válnak mindenfajta megoldatlan problémáink. Csupán néhány példa a sok kö­zül: a Duna-hldat (az öreget) már hónapok óta javítják. A munkála­tok körülbelül ott tartanak, ahol az elején, városunk szakállas és szakállatlan polgárai gyalog közle­kedhetnek át a Dunán, most már alighanem az Idők végeztéig. Az új híd, tudvalévő, már meg születése előtt rőfös szakállt nö­vesztett, hiánya torzonborz embrió­ként kerül át a halhatatlanságba. É3 így sorolhatnám tovább: la­kásépítés, útépítés, vendéglátás, közbiztonság, Duna-erőmfl, közle­kedés, utazási kultúra stb. csupa megoldatlan, szakállas, elszőrö södött probléma. Egyszóval: lesz itt összhang, lesz bizony. Éljen a harmóniai Szakállasodjunk! berek „hobby"-ja ZS. NAGY LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom