A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-04 / 31. szám

Líránk gazdagodása \ i.

Kiadónk idén egy hosszú esztendők óta vajúdó problémát oldott meg dicséretesen, amikor ízléses kiállítású, új füzetes kiadványaival lehetővé tette, hogy több induló, fiatal költőnk műve nagyobb késedelem nélkül megjelenhessen. így mutatkozhatott be végre Meditáció esőben című első önálló kötetével a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájában 1958- ban jelentkezett Gyüre Lajos, s kevéssel utána Bárczi Istvánnak jelenhetett meg Tükör előtt című első kötete.

Könyvterjesztő vállalatt a Slovenská Knlha címére: Gyüre Lajos és Bárczi István bemutatkozó köteteinek példányszáma rendkívül alacsony. A tavasszal rendezett könyvhét idején egy Nyitra vidéki faluban tanúja voltam, hogy Bárczi verseskötetének magunkkal hozott ötven példányát percek alatt elkapkodták a diákok, s így a többi faluba üres kézzel kellett mennünk. Amennyiben hasonló — szerényebb keretek között Is könnyen megrendezhető — író-olvasó találkozókra sűrűbben kerülne sor, az olcsó füzetes kiadványoknál nem volna túlzás az 1000—1500-as példányszám. )

1.

Gyüre Lajos indulása idején azok közé a költőink közé tartozott, akik mindent kimondanak, nem elégednek meg a rámutatással és sejtetéssel, de szigorú tényközléssel szinte szájbarágóan fejezik ki véleményüket a világról, a társadalomról és környezetükről. Egy évtizeddel ezelőtt, elmúlt ugyan már a lak kozásnak és a lelkendezésnek, a szölamszerüségnek és a szociográfiát súroló realizmusnak kényszere, de Gyüre — mint sok más társa — még nem jutott el a szubjektív líráig, amelyben a költő belső világának indulatait, tektónikus lélekmozgását figyeli és rezgésjeleit szimbólumokkal, metaforikus utalásokkal fejezi ki, s világképében az érzékelt valóság látomásokkal keverődik. Fiatal költőink akkori irányzatossága, szókimondó nyers világossága — köztük Gyiiréé is — ritkán jelentett mélységet, s így nem is ajándékozhattak meg káprázatokkal, maradandó varázsú képekkel és gondolatokkal.

Az önhibáján kívül tíz esztendős szünet után végre önálló kötettel jelentkező Győrétől — eddigi munkássága Ismeretében — nem várhattuk, hogy publicisztikai ízű költészete egyetlen nagy fordulattal bensőségesebbé, érzelemben gazdagabbá váljon vagy a gondolat sík •ján hozza meg azt az árnyalatbeli többet és újat, amely a próbálkozót igazi költővé avatja. A gyűjtemény, amely harmadában egy évtizeddel ezelőtt keletkezett verseket is tartalmaz, mégis bizonyos örvendetes előrehaladást jelez, s ezt jól esik regisztrálni. Bár legjobb új verseiben is kísért még a közelmúltnak szótára — balladás életképeiben több lett a szín, a sajátos íz; őszi és téli tájképei is jobban megragadnak. Érzelmi palettáján hatásosabb és melegebb színeket tud kikeverni; Kislányomnak című verse már nemcsak a szó, a metafora tudóját, hanem az érzésben elmélyültebb költőt is dicséri, aki már ki tudja fejezni a csend, a nóta, a hajnali álom, a délutáni séta — a vers meleg káprázatát, emberi varázsát.

A félelem napjäi ciklus verseiben igen erőteljesen a három esztendővel ezelőtti csallóközi . árvíz-veszedelem élményeit fogja marokra, s itt a tényközlésből eredeti képek, költői sorok születnek;

Mindent víz takar: múltat s a lövőt.

Az öreg nénike,

ki még sohase látott helikoptert, t mikor az almaidról

a kezére hurkolt kötélen a lebegő gépbe emelték, elfelejtette a miatyánkot.

A kötet címadó verse ugyanilyen biztató. A költő úgy érzi, hogy „hússá, házzá, kiporolt szőnyeggé I válnak a versek, ritmusok, / s többre nem telnek, mint 6 loholäsra I a könnyen guruló koronák után".

Nem hibátlan ez a vers sem, vannak suta sorai is, de érzékletes szép képei megragad nak; biztató olvasni, hogy „a koravén időben mint szivárványt / várjuk egymás arcán a mo solyt, / a félmondatok végét, / szavak simuló altját, / a beismerést, hogy hangosan kimondjuk, / amit régóta úgyis tudunk: t minden hibámmal és hibáddal / együtt szeretjük egymást“.

És szép az a gondolat is, hogy egy házasságban a hétköznapok terhe: a próba.

Ezek az új versek új ígéretet jelentenek. Győrén a sor, hogy ezt az új ígéretét beváltsa és bebizonyítsa: a jövőben költőink, jó költőink között kell őt számon tartanunk.

2.

jól esik Bárczi Istvánnal megismerkedni, mert férfias — olykor még kamaszos — egészséges életérzését a kornak semmiféle baja, átka és szorongattatása nem tudja megtörni. A falu világából, ifjúkorából, az „udvar négyszögéből“ hozott őszinte érzéseit a város, a katonáskodás élményei, a tágabb világ felfedezése nem homályosítják el; hetvenkedést nem ismerő magabízó hittel, de csikorgó foggal is próbál eligazodni a világ ellentmondásaiban, amely tébolyba kergette eszményét, József Attilát.

Fiatal költő —- mindössze huszonnégy esztendős —, de már biztos, teherbíró pilléreken nyugszik mondanivalója; a Tükör előtt című bevezető verse és a kötet zárókölteménye közt nagy és merész az ív, ám a pillérek nem engedik összeroppanni. Tudja már, hogy aki verset ír, annak perelni, vallani kell, de tudja már azt is, hogy a költőt a „kimondhatatlan zöld mérge“ rontja lázadásra. Csak költő vallhatja — mert átszenvedi —, milyen kín a nyelvtörő szógörcsöket feloldani és sokszor nem marad erő arra, amit ki kell mondani.

És tudja, hogy a költők is lázadók, akik:

Századonként újból születnek, csendesen, mint a forradalmak.

Egy reggelre nekifeszülnek kimondani, amit akarnak.

Észre se veszik, s belehalnak.

(Téboly.)

Kötete első ciklusának verseiben az otthoni környezet, a szülői ház világával ismerkedünk meg, bár ezekben a bemutatkozó sorokban helyenként óhatatlanul érződnek még az elődök, köztük talán.a legjellegzetesebben a fiatal Juhász Ferenc. Nem elmarasztalóan említem ezt; képgazdag nyelvezetében van sajátos szín és erő, becsülést érdemlő erős felelősségtudattal ír, alighanem birkózva a gondolattal s a kifejezéssel is. jó jel ez, biztosítéka annak, hogy líránk gazdagodását jelentő bemutatkpzását nem követi stagnálás vagy lemaradás, amit más, hasonlóan nagy lendülettel és tehetséggel

induló fiatal költőink esetében sajnálatosan tapasztalnunk kellett.

Ebben a ciklusban a küszködő apja és anyja mellett — nagyapjára emlékezik olyan sorokkal, amelyekből nem nehéz megállapítani, hogy tisztában van a költőnek anyagot, élményt és gondolatot sűrítő szerepével.

Egy sors világát élte, szalmakazlakig ért fel, gondok komor bikáit terelte villanyéllel.

Ha Krisztus tenyere bunkós ökölbe rándult, gyorsan megbilincselték, világgá így kirándult.

(Nagyapám)

A Szegénység ciklus Memento s bánat kilenc versének erős tartópillérei húsz egynéhány év élményeit fogják össze szilárdan. „Amikor én születtem, t az ember sárban csúszott, / és kiköpte a vért“ — így intonál emlékeiben a menetelő katona, és az atomhalál víziója vet rá sötét árnyékot:

Csírázik az atommag.

Piros tölcsérdudvák virítanak.

Steril sugár szárít majd könnyeket, ha az ég szakad.

A meghátrálő reménytelenségből azonban fiatal hite talpra ugratja. Félelmeit — vers» pesszlmisztikus alaphangját — feloldja közönyt és untságot nem ismerő emberféltése, amely őszinte és bizakodó, s nincs egy hamis félhangja:

A hitet féltem, mit cseppenként oltott belénk a nyár, a özan észt, utakat, csillagot, az új verset, az erdő illatát, az embert féltem, mert ember vagyok, mert láttam az embert vad csaták véres színterén hitért zokogni, nekem ágyúszó rögtönzött dajkadalt, és bölcső helyett bunker ringatott.

(Memento és bánat)

Ismétlem: Bárczi István verseit jól esik olvasni. Tanúja voltam, hogy 13—15 esztendős diákok, ha nem is értették meg minden sorát, felgyúló szemmel, lelkesen hallgatták, akár a tanítóik, akik érezhették, hogy a költő birkózása és útkeresése feloldja az ő félelmüket és szorongásukat is.

Nem kis dolog, hogy Bárczi ilyen fiatalon felismerte a költői hivatás célját:

Fegyverkezz, hisz annyi munka lesz még, s illő lenne, ha te is megtanulnád az érzést, amely szívben nő, nem ajkon, az emberét, ki sorban sújt oda földnek, víznek, égnek, hogy hasadjon jövőt tartó fundamentuma.

(Krumplibogár)

Szólni kellene még a Van Goghot idéző napraforgók pernyeszürke sárga színéről, a kép „kökény“ hátteréről, és általában egész költészete érzékletes, üde színeiről, amelyek világítóan tisztává teszik a birkózás forróságától terhes gondolatait. De talán ennyi is elég: költő jelentkezett teljes fegyverzettel! Figyeljünk rá szeretettel és féltő gonddal is, ahogy ő félti az embert.

EGRI VIKTOR