A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-07 / 14. szám
Kraiznahorka határában áll Gömör egyik nevezetes műemléke, a Franciska-Mauzóleum. (venként több tízezer turista - közöttük sok külföldi - tekinti meg ezt a műemléket. Sajnos az idő vasfoga annyira kikezdte az épületet, hogy ma már sürgői javításra van szükség. A tetőszerkezet össztomlással fenyeget, de több olyan munkálatra is szükség van, melynek halogatása még nagyobb kárt okozhat. A műemlék gondozása, valamint a mauzóleumból származó bevétel a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság hatáskörébe tartozik. Ajánlatos lenne, ha a JNB a bevételek egy részét a műemlék megjavítására fordítaná. A műemlék megmentése érdekében sürgős intézkedésre van szükség, annál is inkább, mert közeledik az idegenforgalmi időszak, és nem lehet közömbös az illetékeseknek, hogy a műemlék milyen állapotban várja a látogatókat. (£. Gy.) Mi (esz «I mauzóleum sorsé Gazdag József énekel, kísért a „The Sonny Boys zenekar Krista felvétele Ipariskolai táncdaife&zttwl A kassal Magyar Tannyelvű Gépészeti Ipariskolában nemrég került megrendezésre az I. Ipariskolai Slágerfesztlvál. A fesztiválon Iskolánk legjobb táncdalénekesel léptek fel. A versenyt Gazdag józsef nyerte meg, aki Dobos—Szenes: „A boldogságtól ordítani tudnék" rlmű számát énekelte. A második helyet Szabó Agnes szerezte meg, aki Majláth—Fülöp: „Nem várok holnapig“ című számát adta élű, sikerrel. A harmadik helyen Szabó Mária végzett, aki Fényes—Szenes: „Mindenkinek van egy álma" című dalát énekelte. A Blágerfesztlváloh nemcsak Ipariskolások, de gimnazisták is részt vettek. Az est fénypontja Árvái János volt, aki Sztevanovlty—Schök: „Gyémánt és arany" című számát énekelte, s elnyerte a közönség különdfját. Egyébként ő nyerte meg Szepslben az Cj Ifjúság táncdalfesztlváljának járási döntőjét. Igen örvendetes az a tény, hogy iskolánkban 6 zenekar Is működik. Kiemelkedik közülük a „The Sonny Boys", melynek vezetője Dusza Károly. Kitűnőén kísérték az első helyezett Gazdag Józsefet. Szép teljesítményt nyújtott a II. D fiatal zenekara, amelynek kíséretével énekelt az első helyezett Szabó Agnes. A fesztivál zavartalan megrendezésében nagy része volt a II. B osztálynak, amely Nárfás Károly tanár elvtárs segítségével, Igen szép munkát végzett. Reméljük, hogy a továbbiakban minden évben sor kerül a fesztiválra. DUSZA ISTVÁN Öregek találkozója Kedves rendezvénynek lehettek részesei Bodrogszerdehely legidősebb polgárai. A helyi kilencéves alapiskola, a HNB polgári ügyek bizottságával, valamint a NűszBvétséggel fis a Vöröskereszttel karöltve megrendeztfik a falu legidősebb polgárainak találkozóját. A rendezvényen megajándékozták a falu 88, nyolcvan-kilenoven éves polgárát. A helyi kilencéves alapiskola növendékei értékes műsorral szórakoztatták az ünnepeiteket. Reméljük, hogy e bodrogszerdahelyl HNB polgári ügyek bizottsága, valamint a többi tömegszervezetek Is számos hasonló rendezvénnyel hallatnak magukról a közeljövőben. NAGY jOZSEF Botos István, a helyi kilencéves alapiskola Igazgatója köszönti az ünnepeiteket A helyi kilencéves alapiskola műsorából a tánccsoport Csupros-táncát látjuk Micsoda falu CSÉCS? Hideg februári délelőttön, szitáló esőben rakott le a csécsi országúton a kassal JNB mikrobusza. Ha már Kassán jártam, szerettem volna a járás magyarlakta falvainak valamelyik képviselőjelöltjével elbeszélgetni. A JNB-n Csájl István szövetkezeti elnököt ajánlották, öt kerestem, mikor az utamba akadó falusiaktól a szövetkezet irodája után érdeklődtem. Szerencsém volt. Az elnököt ott találtam. Beszélgetésünk során kiderült, hogy jelenleg Is képviselő, 1964-ben választották meg először. Feltehető, hogy nemcsak a járás, de a falubeliek bizalmát is bírja, hiszen a szövetkezet virágzik. Most beszámolhatnék a tervekről, amelyek a Csájl István képviselőségének következő négy évében várnak megvalósításra, a termelést racionalizáló újításokról, arról, amit a nagyobb búzatermés érdekében akarnak tenni, hogy ezzel Is kevesebb behozatalra szoruljunk, ha.. Ha beszélgetésünk végefelé tel nem tettem volna egy-két sablonos, magától adódó kérdést a CSEMADOK működésével és a magyar iskolák helyzetével kapcsolatban. Ekkor aztán toliam akarva-nem akafva egészen más Irányt vett. CSEMADOK helyi szervezet ugyan létezik Csúcsén, s ezen jobban csodálkozom, mintha nem lenne, mert viszont magyar Iskola nincs. Márpedig ahol magyarok laknak, ott a magyar Iskola annyira természetes, mint az emberi arcon a szempár. Egy pillanatig arra gondoltam, talán nem jól értettek a járáson, mikor magyarlakta falu képviselőjelöltje után érdeklődtem. De hiszen Csájl Istvánnal Is magyarul beszéltem, s az útbaigazító falusiak is magyarul szóltak hozzáml Márpedig szlovák falu lakossága nem beszél egyöntetűen magyarul. Kérdésemre, hogy miként állt' elő ez a lehetetlen helyzet, a szövetkezeti elnök mosolyogva, talán a mentegetőzés leheletnyi árnyalatával, adott magyarázatot: „Mikor magyar Iskola felállításáról tárgyaltunk, csak négy szülő jelenkezett, aki magyarba akarta járatni a gyerekét". Micsoda falu Csécs? Hogy gondolkoznak ott az emberek? Nem bíznak abban, hogy gyermekeik magyar Iskolai végzettséggel Is érvényesülhetnek? A CSEMADOK KB legutóbbi ülésén Pathó Károly, a Szabad Földműves főszerkesztője mondotta: „... az Ilyen szülők között sok funkcionárius, iskolaigazgató és magyar tanító Is akad. Ezek egyébként pártunk nemzetiségi politikájának helyességét és a nemzeti kérdés igazságos megoldását hirdetik. Ezzel a cselekedetükkel... lényegében azt a látszatot keltik, mintha nem hinnének a magyar dolgozók egyenjogúságának gyakorlati érvényesülésében. Nem kell filozófusnak lenni ahhoz, hogy az ember megállapítsa az ellentmondást a szavak és tettek között“. K jsöbb megtudtam, hogy annak Idején talán kevés kivételtől eltekintve az egész falu reszlováklzált. Ez az erőszakos Intézkedés, tudnivaló, már régen érvényét vesztette. Ml tartja tehát vissza a felsőbb közigazgatási szervek által Is magyar ajkúnak minősített falut, hogy jogait érvényesítse? Kielégíti a csécsieket a sok jól berendezett lakás, a sok személyautó, jól végzett munkájuknak más kézzel fogható eredménye? Szívből sikert kívánunk a gazdagabb búzaterméshez, de ne feledkezzenek meg a csécsiek arröl, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Ezen talán a CSEMADOK helyi csoportja és a vezetőség Is elgondolkodhatnék. Csécsről beszélek, mert ott Jártam. De sajnos éppúgy említhetném Makrancot és más közeli falvakat. Közép- és Nyugat-Szlovákiában is találnék hasonlókat. Bocsássanak mej nekem a csécsiek, hogy nem arról Írtam, amiről magam is szerettem volna, nem eredményeikkel foglalkoztam, hanem a nyelvük és kultúrájuk lránt tanúsított megdöbbentő közönyre mtrtattam rá, amely mellett nem lehet szó nélkül elhaladni s amire a saját érdekükben maguknak is rá kell ébredniük. ORDÖDIY KATALIN 17 hé«
