A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-28 / 4. szám
„SZÉGYELEM MAGAM EZlR" • AVAGY HELYESÍRÁS, KORRIGÁLÁS, LEKTORÁLÁS - ÓH! Szégyellhetl is magát, aki így ír anyanyelvén! Fábry Zoltán idézi egy „versíró“ leveléből ezt a két mondatot: „Minthogy édesanyanyelvem helyesírásával csak a négy első évek alatt foglalkoztam az alapiskolán, elég rosszul megy. Szégyelem magam ezír, de azt hiszem semmi sincs elveszve.“ A levélíró legalább szégyelli magát. Nem alaptalanul. De százával vannak, akik még csak el sem pirulnak, bármily ordító helyesírási és nyelvi hibákat követnek el — napirenden. Egy ismeretlen szerző múlt év őszén készített röplapjának egyik bekezdése: „A Keletszlovenskói szüreti ünnepségek alkalmából amely meg lessz tartva 1967 szeptember 30-án és október 1-én Királyhelmecen a jcdnuta LSD az állami üzletek és eggyes mezőgazdasági üzemek megjelenésével nagyszabású vásár lessz megrendezve.“ A szöveg fogalmazója nem talált egész Királyhelmecen egyetlenegy írástudó embert, aki értelmessé formálta volna ezt a zagyvaságot, kiküszöbölte volna belőle a magyartalanságot és kijavította volna a helyesírási hibákat? Ugyanennek a rendezvénynek a központi plakátja szintén hemzseg a hibáktól. Vajon ki lehetett az a könnyelmű „felelős“, aki anélkül fogott ■ plakátszöveg összeállításához, hogy ismerné a tulajdonnevek helyesírási elvét, aki — a többi intézménynévről nem is beszélve — a Királyhelmeci Városi Nemzeti Bizottságot nyomtatott szövegben csak így tudja elképzelni: „Városi nemzeti bizottság Krár. Chlmecen“, s aki azt hiszi, hogy az „alegórikus szekerek gyülekezője a karnevális felvonulásra“ ékessé teszi a falragaszt. Bármennyire is szabad a vásár egy ilyen szüreti mulatság alkalmából, a nyelvhelyességből és helyesírásból nem szabad — vásárt csinálni! Néha az is elég volna, , ha másolni tudnánk helyesen. De ez sem megy mindig. A Népművelés c. folyóirat 10. száma így rontja el Szimonov közismert versének címét és első sorát: „Várj rám“, pedig minden ritmusértő fül dobhártyáján (Lányi Sarolta fordításában) így visszhangzik a sor: „Várj reám s én megjövök..." Királyhelmecen a vaskereskedés cégtáblájára a doináce potreby magyar megfelelőjeként ezt festették oda: házi árucikkek. Vajon ki adhatta ezt a fordítási tanácsot, amikor abban a boltban háztartási cikkeket árulnak? Vagy vegyük az 1968-as Népnaptárt. ízléses kiállítású, jól szerkesztett könyv. A szövegrésznek azonban több bibije van. A 78. oldalon őszi helyett őszi, a 117. oldalon az SZTA helyett a SZTA, a 186. oldalon így helyett igy, a 191. oldalon történetek helyett történetek olvasható stb. Ezek ugyan többnyire sajtóhibák, de szemet szúrnak. Találhatók azonban benne lektorálási hibák is. A kalendárium'egy helyen (a 190. oldalon) engem idéz, de rosszul. Én azt írtam: házikert, kijavították így: konyhakert. Én így írtam: a Bodrogköz szívében, nyomtatásban így olvasható: a Budrog szivében; a szállóigévé vált Arany jános-ldézetet így „korrigálták“: „Ember lenni mindig, minden körülmények között.“ Engedtessék meg hozzá egy kis kommentár. A házikert kifejezés valóban nem található sem az Értelmező Szótárban, sem a Helyesírási Tanácsadó Szótárban, sem az Oj Magyar Lexikonban. |Erről a házikert nem tehet!) Ez azonban nem jogosítja fel a lektort, hogy a házikrartet felcserélje a konyhakerttel. A kettő tudniillik nem ugyanaz A konyhakert címszót az Értelmező Szótár így magyarázza: „rendszerint a ház mellett levő kis kert, amelyben a háztartás ellátásához szükséges főzelékféléket és zöldséget termesztik.“ Hogyan tölthetem ezek szerint az időt a gyümölcsfák és szőlökordonok között, ha a konyhakertben csak főzelékfélét és zöldséget termesztenek? (Az említett nyilatkozatban ugyanis azt írtam, hogy a szabad időmet legszívesebben házikertemben a gyümölcsfák és a szőlőkordonok között töltöm.) A gyümölcs és szőlő helye ugyanis szerintem a házikertben van, mert házikertek voltak és lösznek, még ha a szótárakból ki is felejtették! És én is házikerttel rendelkezem, annak ellené re, hogy a szótáraimban nem szerepel. És Mohácsy Mátyás is „A házikert gyümölcsöse“ címet adta mindentudó könyvének, s benne ilyen fejezetcímek olvashatók: A házikert gyümölcsösének talaja; A házikerti szőlőművelés stb. Csepregi Pálnak a szőlő metszéséről szóló könyvében is így olvashatjuk: Művelési és metszési eljárások a házikertekben. Nem szeretnék komisz lenni vagy kioktató hangot megütni, de ugyancsak tompítanom kell az indulataimat, amikor valaki még Arany Jánosba is belejavít. Ha már nem volt a lektor kezeügyében Arany-kötet, a Magyar Nyelv Értelmező Szótára feltehetően rendelkezésére áll. Ennek ÍV. kötetében, a 409. oldalon ugyanis az irodalmi példák között ott szerepel az idézett két sor is, így: „Legnagyobb cél pedig itt e földi létben Ember lenni mindég, minden körülményben.“ Tehát nem minden körülmények között! „Sorsunkért igazában csak magunk felelünk. Minden nyelvnek olyan a sorsa, amilyet megérdemel“ — állapítja meg Fábry Zoltán. A mi nyelvünk már ezt a sorsot érdemelné? Korai volna! TOLVAJ BERTALAN TÓTH ELEMÉR VERSEI jól jegyezd meg ezt a napot Tisztára fürödtem legjobb ruhámmal fehér inggel piros nyakkendővel ékesítettem magamat Köröttem harangok kongnak s a nap fehéren izzik Jövök Nem tud róla senki (s talán csak a tükröm a lépcsőház sejti) Jövök a mosoly egyre mélyebb gyökeret ereszt számon szívemben határozott kézzel veri fel sátrát az öröm s a bizonyosság - ez az a nap ez a mai ez a harangkongásos napsütéses Tisztára fürödtem legjobb ruhámmal fehér inggel piros nyakkendővel ékesítettem magamat Igy találkozunk a szeszélyeink fölött átkúszó hídon együtt lépünk be az öt tigrissel és öt lakattal őrzött kapun arra a rég óhajtott térre ahol az idő fáján sárga körteként két galamb ül — Ogy, a mezőre? — A hang támadott és fenyegetett. — Dehogy is mégy, hanem felelsz — azonnal! Mit akarsz? Az ifjú lelkében nagy átalakulás ment végbe. Az előbb még szégyent érzett és készséget, hogy kiengesztelje az apját bármi módon. Most azonban egy szempillantás alatt megváltozott minden, és úgy érezte, hogy vissza kell vágnia azért, ami ezekben az utolsó napokban nyugtalanul és titokzatosan a vérében buzogott. Hirtelen sarkon fordult, és emelt fővel, büszkén és határozottan válaszolt: — Feleségül akarom venni! Az öreg arca gúnyos kifejezést öltött, de fia szemébe nézve kétség fogta el s nem tudta, hogy mit tegyen. — Feleségül? — ordította és előrehajolt, mintha az imént rosszul' hallott volna. — Feleségül! — hangzott az ajtóból az előbbinél is határozottabb felelet. És Olavi most úgy érezte, hogy bosszút kell - állnia elszenvedett megalázásáért, hogy vissza kell vágnia önmagáért, és azért a leányért jól kipróbált, beretvaéles fegyverével. — És én feleségül is veszem! — hallatszott, mint a zárjába tolt kulcsnak a nyikorgása. — Kölyök! — bődült fel az öreg, mint a halálra sebzett vadállat. Az ajtóhoz rohant, mint fergeteges szél, felkapta a seprűt, galléron ragadta a fiát és térdre nyomta úgy, hogy a padló is megreccsent. Egy pillanat műve volt az egész. — Kölyök! — üvöltötte még egyszer, — a seprű a levegőbe emelkedett. De lehanyatlott még abban a piilanatbafi, akárcsak kettévágták volna, az öreg a szoba közepéről a sarokba- repült s a falhoz koppant, mint egy elhajított labda. Mintha mennykő csapott volna le. Az apát szörnyű érzés fogta el és úgy érezte magát, mint a tönkrement földesúr a zsellérei között. Nem tudott többé a „kölyöknek“ parancsolni • sem apai tekintélyével, sem pedig testi erejé- T
