A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-30 / 26. szám
Egyenlő feltételeket GONDOLATOK A MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ II. CIKLUSÚ ISKOLÁK FEJLESZTÉSÉRŐL CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJÁNAK AKCIÓPROGRAMJA „A MŰVELTSÉG MINŐSÉGE ISKOLARENDSZERÜNK CÉLJA“ CÍMŰ RÉSZÉNEK „E" PONTJA KIMONDJA, HOGY „KÖVETKEZETESEN BIZTOSÍTANI KELL VALAMENNYI NEMZETISÉG IFJÚSÁG RÉSZÉRÉ AZ EGYFORMA TANULMÁNYI ÉS ELHELYEZKEDÉSI FELTÉTELEK KIALAKÍTÁSÁT. VÉGET KELL VETNI A NEMZETISÉGI ISKOLAUGY PROBLÉMAI MEGOLDÁSÁVAL SZEMBENI KO- ZOMBOSSÉGNEK ÉS MEG KELL TEREMTENI A JOGI ÉS INTÉZMÉNYES FELTÉTELEKET AHHOZ, HOGY A NEMZETISÉGEK ÁLLAST FOGLALHASSANAK A NEMZETISÉGI ISKOLAUGY SPECIFIKUS KÉRDÉSEIBEN." ILYEN SPECIFIKUS KÉRDÉS A MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ II. CIKLUSŰ ISKOLÁK FEJ. LESZTÉSÉNEK PROBLÉMÁJA IS. AZ ALTALANOS KÖZÉPISKOLÁK, (GIMNÁZIUMOK), SZAKKÖZÉPISKOLÁK, (TECHNIKUMOD) TANONCISKOLÁK ÉS SZAKMAI ISKOLÁK FEJLESZTÉSÉTŐL IS FÜGG, HOGY SIKERÜL-E „EGYFORMA TANULMÁNYI ÉS ELHELYEZKEDÉSI FELTÉTELEK KIALAKÍTÁSÁT" BIZTOSÍTANUNK. Általános középiskolák A magyar tannyelvű általános középiskolák 1950-ben kezdték meg tevékenységüket, (akkor mint gimnáziumok). Az elmúlt 18 év alatt mind mennyiségi, mind minőségi fejlődés tekintetében jelentős eredményeket értek el. 1950-ben mindössze 3, jelenleg 22 magyar tannyelvű általános középiskolánk van. Véleményünk szerint a jövőben sem lesz szükség arra, hogy növeljük az e típusú iskolák számát, mivel jelenlegi hálózatunk lehetőséget nyújt arra, hogy a tényleges szükségletnek megfelelő számú osztályok nyitása mellett biztosíthassuk a gimnáziumi érettségivel rendelkező magyar nemzetiségű lakosok számának növelését és a szlovákiai, illetve országos átlag elérését. A SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatalának távlati tervei szerint az 1965/66 évi 43-ról 1969/70-ben 47-re emelkedik a magyar tannyelvű általános középiskolák 1. évfolyamainak száma. Ez azonban nem nyújt lehetőséget arra, hogy az általános középiskolai érettségivel rendelkező magyar nemzetiségű lakosok száma gyorsabban növekedjék az országos átlagnál. Erre pedig szükség lenne azért, mert az 1961-es népszámlálás adatai sze(int az általános középiskolai érettségivel rendelkezők országos viszonylatban a 14 éven felüli, lakosság 2,8 százalékát, a szlovák nemzetiségűek 2,1 százalékát, a magyar nemzetiségű lakosságnak pedig csupán 1,6 százalékát tették ki. A statisztikailag kimutatott 1,2 százalékos lemaradás fokozatos csökkentését, valamint a magyar nemzetiségű főiskolai és egyetemi hallgatók számának elengedhetetlenül szükséges növelését csakis úgy biztosíthatjuk, ha 1969/70-re 52-re, az ezt követő években pedig 55-re növeljük az általános középiskolák I. évfolyamának számát.* Ez lehetővé tenné, hogy az 1966. évi 4027 tanulóhoz képest, 1972/73-ra több mint 5000-re emeljük a magyar tannyelvű általános középiskolák tanulóinak számát. Ha pedig a jelenlegi általános középiskolák a tervek szerint négy éves gimnáziumokká alakulnak át, akkor ezeket a típusú magyar tannyelvű iskolákat több mint 6500 tanuló látogathatná. Szlovákia lakosságának hivatalosan 85,3 százaléka szlovák, 12,4 százaléka pedig magyar nemzetiségű. Ugyanakkor viszont 1966-ban az általános középiskolák összes tanulóinak 87,9 százaléka szlovák tanítási nyelvű, 10,6 százaléka pedig magyar tanítási nyelvű általános középiskolában folytatta tanulmányait. E különbségek is szükségessé teszik, hogy növekedjék a magyar tanítási nyelvű általános középiskolák tanulóinak száma. A legrövidebb időn belül meg kell oldani a közös igazgatóság alatt álló általános középiskolák problémáját, A tapasztalatok ugyanis azt igazolják, hogy mind a szlovák, mind a magyar tanítási nyelvű iskola tevékenységét gátolja az iskolák összevonása, éppen ezért figyelembe kell venni a szlovák, illetve magyar pedagógusok részéről egyaránt megnyilvánuló igényeket, amelyek pedagógiai, politikai és egyéb nyomós érvek alapján kérik a közös igazgatású iskolák szétválasztását önálló szlovák és önálló magyar tanításnyelvű általános középiskolákra. Véleményünk szerint a legtöbb ilyen iskolában már ma megvannak a szétválasztáshoz szükséges feltételek. Ezek közé az iskolák közé sorolhatjuk például az érsekújvári, a párkányi, a rimaszombati, a rozsnyói és a nagykaposi és részben a lévai és a nyitrai iskolákat. De a jövőben mindenütt másutt is megoldható az önállósítás, amihez biztosítani kell, anyagi, személyzeti és politikai feltételeit. A magyar tanításnyelvű általános középiskolákban feltétlenül javítani kell az irányítás színvonalát. Tapasztalataink szerint a decentralizálás e téren is károsan befolyásolta és befolyásolja általános középiskolánk fejlődését. Az egyetlen helyes és járható út, hogy ha ezeket az iskolákat nem a kerületi nemzeti bizottság oktatásügyi szakosztályai fogják irányítani, hanem a Nemzetiségi Minisztérium, illetve Szlovákiai Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztálya. Szakközépiskolák 1966-ig csupán a magyar tannyelvű mezőgazdasági technikumok fejlesztése biztosította megfelelő mértékben és arányban a magyar nemzetiségű fiatalok szakközépiskolai továbbképzését, illetve szakmai képzését. De hiányoztak a magyar gépipari, építőipari, közgazdasági, egészségügyi és pedagógiai szakközépiskolák. Ezt igazolja, hogy 1964-ben a kilencéves alapiskolát végzett szlovák nemzetiségű tanulók 52 százalékát, a magyar nemzetiségüeknek viszont csupán 39 százalékát tudtuk elhelyezni szakközépiskolákban. Az így keletkezett 13 százalékos különbség következtében évente a magyar tanításnyelvű általános iskola 9. osztályát befejező tanulók esetében több mint 600 számára nem tudtunk helyet biztosítani a szakközépiskolákban. A szakközépiskolai végzettséggel rendelkező magyar nemzetiségű lakosok számának növelését, mégpedig gyorsabb ütemben történő növelését feltétlen szükségessé teszi az is, hogy a szakközépiskolai érettségivel rendelkező magyar nemzetiségű lakosok százalékaránya lényegesen alacsonyabb az országos, illetve a szlovákiai átlagnál. Az 1961-es népszámlálás adatai szerint a 3—4 éves szakközépiskolai végzettséggel rendelkező lakosság az ország 14 éven felüli lakosainak 5,6 százalékát, a szlovák nemzetiségű lakosság 4,2 százalékát, a magyar nemzetiségű lakosságnak viszont csak 2,2 százalékát tette ki. Ennek következtében a magyar nemzetiségű lakosság műszaki és egyéb szakmai képzettség tekintetében is lényegesen elmaradt az országos színvonaltól. Az objektív tények ismeretében kezdett hozzá 1966 elején, az Oktatásügyi Bizottság, az SZNT mellett működő Nemzetiségi albizottság (Szubkomisszió) a magyar és az ukrán tannyelvű szakközépiskolák fejlesztését célzó távlati terv kidolgozásához. Az Albizottság javaslata alapján az SZNT Oktatásügyi Bizottsága jóváhagyta a magyar és ukrán tannyelvű szakközépiskolák 1970-ig történő fejlesztésének tervét, amelynek megvalósításához már 1966 szeptember 1-én hozzáláttunk. Bár az SZNT Oktatásügyi Bizottsága teljes egészében nem hagyta jóvá a Nemzetiségi Albizottság javaslatait, ennek ellenére a jóváhagyott távlati fejlesztési terv is a magyar tannyelvű szakközépiskolák lényeges fejlesztését irányozza elő. Ezt igazolja az is, hogy amíg az 1965/66-os tanévben 22 első évfolyamú osztály nyílt a magyar tanításnyelvű szakközépiskolákban, addig a terv 1969/70-ben 34 osztály megnyi- ’ tását irányozza elő. Rendkívül pozitívan értékeljük, hogy mintegy másfél évvel a hazánkban jelenleg végbemenő megújhodási és demokratizálódási folyamat előtt, a Nemzetiségi Albizottság, a magyar és az ukrán ta- j nításnyelvű szakközépiskolák lényeges fejlesztését irányozta elő. Szükséges- i nek tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy az SZNT Oktatásügyi Bizottsága > által jóváhagyott fejlesztési terv minden pozitív vonósa sem elégíti ki a csehszlovákiai magyarság e téren mutatkozó reális igényeit, mert nem biztosítja azt, hogy az országos és szlovákiai arányoknak megfelelő számú magyar nemzetiségű szakközépiskolai végzettséggel rendelkező szakembert adhassunk népgazdaságunknak. Ezért helyesnek és feltétlen szükségesnek tartjuk a magyar tanításnyelvű szakközépiskolák hálózatának, oz említett tervben jóváhagyottnál lényegesen nagyobb mértékű fejlesztését. Az 1961-es népszámlálás adatai szerint a szlovák nemzetiségű lakosság 12,2 százaléka, a magyar nemzetiségű lakosságnak pedig a 11,8 százaléka az építőiparban dolgozik. Ugyanakkor viszont csupán egy építőipari szakközépiskolában Losoncon - vannak magyar osztályok, s az elmúlt években egy, ebben az évben pedig két osztály nyílt meg az első -évfolyamban. Az arányoknak megfelelően feltétlen szükséges, hogy a losonci Építőipari Technikumban évente 3 magyar tannyelvű osztály nyíljon az első évfolyamban. Az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatala tervei szerint az 1969/70 tanévben a szlovák tanításnyelvű egészségügyi szakközépiskolákban 56 osztály nyílik meg az első évfolyamban, ugyanakkor a magyar tanításnyelvű osztályok száma csupán 2 lesz. Figyelembe véve a dél-szlovákiai egészségügyi intézmények jelenlegi viszonylagos fejletlenségét és jövőbeli távlati fejlesz(FOLYTATÁS A 10. OLDALON) A Hét ifluiaiffli msHéM 26.
