A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-18 / 24. szám
mindig maradna annyi, hogy Tóklóig — 12 ezer kilométer — befedhetnénk vele az utat. A gyárnak ez Idő szerint 1700 dolgozója van, többségük nő. Nemzetiségi összetetétele körülbelül 50 százalékos arányban oszlik meg. Nyelvi és nemzetiségi nézeteltéréseik nincsenek. Az üzem három fő részlege: az előkészítő osztály, a szövődé és a klvarrő. Jómagam a gyár legújabb szövődéjébe jutok, melynek üzemrészleg vezetője, Bobál Rudolf huszonegy éves dolgozója az üzemnek és az Iparügyi Minisztérium kitüntetettje. Bobáf elvtárs dicséri az új jugoszláv gépeket. — C3ak éppen alkatrészeket nem kapunk hozzájuk — mondja. — önmagunkra szorítkozunk, ha valamelyik felmondja a szolgálatot. Némelykor bizony elég Időnként elrabolja a forrasztás. Ma végre Ígéretet kaptunk Jugoszláv elvtársainktól, hogy a legszükségesebb alkatrészeket megküldik a részünkre. Az épület vadonatúj. Negyvennyolc jugoszláv gyártmányú Plconal szövőgép nyert benne elhelyezést. A 48 gépet 12 szakképzett nő kezeli. A gépeken nagyobb részt teszllanyagokat gyártanak. A gyár két műszakban dolgozik. Egy műszak alatt 950 méter anyagot kellene gyártaniuk, de éppen a fent említett technikai okoknál fogva csak 800—850 méterig Jutnak. Atöbbl szövődében régi gépekkel dolgoznak. Látszólag azonban minden simán megy, sőt... Mégis,.. Amikor aznap elhagyom az üzemet, furcsa érzéseim támadnak. Mert... Beszéltem Bukovszky Istvánné szül. Zsidal Ilona 27 éves szövőnővel, valamint Sulek Erzsi fonönővel és társaival. Mindegyik, kivétel nélkül, annyira elégedett volt a gyárral, a körülményekkel, a Jövedelmével, a munkatársaival, hogy... Úgy látszik — gondolom — a losoncapátfalval Pofana a Föld egyik olyan zuga, ahol emberfeletti nyugalom árad, nincsenek nézeteltérések és problémák, tehát egészen rendkívüli atmoszférában élnek, de ahol az újságíró mégsem érzi jól magát, mert a szűkszavú csend és a kurta mosollyal telített fejbólogatások mindig is gyanúsak voltak egy kissé. Most, a demokratizálódás Idején sokszorosan ezt a benyomást kelti, még akkor is, ha a százéves jubileumi ünnepségek előtt állnak. A Pofanában a megújhodási folyamat nyomainak halvány árnyát sem lelem. Szinte fülsértő ez a csend. Készülő riportom fölé nyugodtan odaírhatnám címnek: — Hallgatni arany... A szöveg körülbelül Így hangzanék: — A hallgatás néha a kimondott szónál is bőbeszédűbb — ha csak nem erőltetnék ki magamból egy szokványos adatriportot. De hát ón nem azért jöttem. S abból, hogy csupa jót mondanak, még nem mindig születik csupa jó. A klvarró műhelyben 190 asszony dolgozik. Itt hozzák helyre azokat a hibákat, amelyeket a szövőgépek ejtenek a szöveten. Ezt a munkát aligha lehetne végezni esti fénynél, azért egy, azaz a reggeli műszakban dolgoznak. A sok asszony között akadnak olyanok Is, akik életük javarészét a gyárnak szentelték. S férfiasán állják a sarat. Ilyen közöttük Varga Emma, aki 29, és Lapin Mária, aki 18 évet töltött e falvak között. Az asszonyok között nagyobb szerencsével Járok, mint a többi részlegen. Meglepő érdekességeket mondanak: — A vezetőség oszlopos tagjai áttörhetetlen falat képeznek. — Vastáncként fonódnak egymásba. Hivatásuk megkívánná a szakképzettséget. A vezetők között azonban van cukrász, fazekas, suszter, horgász, vadász stb. Ez nagy hiba. Ennél már csak az nagyobb, hogy az említett összetartásnak a munkások Isszák meg a levét. Mert az „áttörhetetlen falaknak“ belső titkai vannak. — A munkásnak nincsen beleszólása a dolgok menetébe. Régi dolgozók, vagyunk, tisztán látunk, épp ezért egynémely jelenség megdöbbent — mondják az asszonyok. — Hajmeresztő bürokrácia uralkodik. Most ugyan már meghallgatnak bennünket, de semmiféle foganatja nincs. Formális az egész. — Például évek óta azon kesergünk, hogy nem győzzük a munkát. Éjjelünket nappallá, szabad szombatjainkat, vasárnapjainkat, karácsonyainkat, hétköznapokká tesszük, mégsem elég. Igaz, megfizetnek érte, s ml vállaljuk Is, mert gyermekeink vannak, de... — Hogyha a szövődében emelnék a létszámot, kevesebb hiba kerülne a szövetbe. Ehelyett Itt, a klvarróban akarják a létszámot emelni, ami több oknál fogva elfogadhatatlan. Az egyik: ez az egyetlen helyiség áll rendelkezésünkre. Itt viszont egy műszakban több asszony nem fér el. A délutáni műszak azért nem jöhet számításba, mert a ml munkánknál még a nappali fény is nagyon Igénybe veszi a szemet. Esti fénynél meg is vakulhatnánk. — Továbbá: az üzemi konyha ne csak az adminisztrációt szolgálja, de bennünket is. Ml délben nem hagyhatjuk el munkahelyünket. Műszak után viszont hideg ételt kapunk. — Gondoskodjon az üzem hideg-meleg tízórairól a büffében. Szükségünk van rá. — Nincs öltözőnk. — Az adminisztrációban egymás hegyén hátán sorakoznak az irodagépek. Sokat nem használnak közülük. Ezt a pénzt másba fektethetnék bele. Például az üzem mellett olyan üzlethelyiséget nyithatnának, ahol húst, tejet, kenyeret vásárolhatnánk. Mire a városba jutunk műszak után, vajmi kevés jut részünkre a fent említett áruból. Ügy tudjuk, az üzem százéves jubileuma alkalmából bronz, ezüst és aranyérmet osztanak ki mintegy ezer dolgozó között. Előre Is Jó szívvel köszönjük. Minden éremnél nagyobb megtiszteltetésben részesítenének azonban bennünket, asszonyokat, ha beválasztanának közülünk néhányat az üzemi tanácsba, hogy a jövőben módunk legyen véleményt nyilvánítani és hogy a vezetőség komolyan vegye létezésünket, valamint beleszólásunkat. Női üzem vagyunk, régóta ott állunk a poszton, szeretjük a gyárat, mindent megteszünk érte. Egész életünket feláldoztuk. Kérjük, értünk is áldozzanak valamit, — Az öregek adják át a helyüket a fiainknak, akik szakképzettséggel nem tudnak elhelyezkedni. Kout Jaroslav, a fejlesztési főosztály vezetője és újítója, huszonnégy éve az üzem alkalmazottja. Most van szabadalmi intézés alatt a kártolt, — rugalmas — elasztikus szövetek gyártása, ami az ő találmánya. Kout elvtárs elmondja, hogy amikor az üzembe került, tizenöt éven át belső újítások nélkül folyt a gyártás. Egyetlen céljuk a piac ellátása volt. Közben ugyan megszületett az új gyár gondolata, amelynek terve sok más könnyűipari vállalattal együtt nem került bele a könnyűipari beruházás keretébe. Az utóbbi öt-hat év alatt azonban lényeges technikai változáson ment keresztül az üzem. Saját financiális lehetőségeikhez mérten fokozatosan fejlesztik tovább a gyárat. Ha minden jól megy, tíz éven belül elvégzik a rekonstrukciót. Trebles János technikus a gyár legidősebb alkalmazottja. Negyvennyolc éve szolgál hűségesen. Ebben az esztendőben tölti be a hetvenedik életévét, ű lesz az első, akinek mellére tűzik „hűségéért" az aranyérmet, utána nyugalomba vonul. Már az anyatejja! szívta magába a textilanyag világának levegőjét. Llberecen izerezte szakképesítését, nagyszerű áttekintéssel rendelkezik, mégis csupán egyetlen mondatban nyilatkozik: — Az én nézetem szerint nálunk nagyon laza a fegyelem, Kout elvtárs a gyár jövőjét szintén a szilárdabb fegyelemben látja, s itt megegyezik a két szakember véleménye. Különben Trebles Jánoshoz Intézett összes kérdésemre egyetlen választ kapok. — En csak egy egyszerű, szürke ember vagyok, tessék talán másokat megkérdezni. Pedig ahogy megtudom, hosszú éveken át vezérigazgatója volt a losoncapátfalal Polanának s nem kis népszerűségnek örvendett. MOYZKS ILONA 1. Fonódé. 2. Sulek Erzsi fonólány. 3. Zsldal Hona az aranyérem várományosa, 27 éva szövőnő. • 4. Trebles János, tsshatkas negyvennyolc éve dolgozik az Hsamban, 8. Bobéi Rudolf a gyár áj szOvődóJénak üzemrészleg-vezetője.
