A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-09 / 23. szám

„A Balatonnál ax a ixfip, hogy ai ábránd 6a költészet, történelem 6a hagyományok földje, édea-bfla mesék gyűjteménye, különös ma­gyar emberek öal féaake, btlaake­­aég a möltböl 6a ragyogd remény­­aég a jövendőre“. Hadd álljon Itt kezdetnek Eötvös Károly e néhány szava. ,Igaz, könyveket lehetne te­­leírni, ha mindazt, amit 0 tömören leír, olzonyltanl akarnánk, de bi­zonyítás helyett higgyük el, hogy minden szava igaz, mert szivünk mélyén valamennyien Így érezzük. Ezt költők, Írók — magyarok 6b nem magyarok — egész sora bi­zonyltja, mert ha a Tiszára Igaz, hogy „KI a Tisza vizét Issza, vá­gyik annak szive vissza“, úgy ezerszerte Igaz ez a Balatonra. Szépségét tán ezren Is megfestet­ték. De bármily művészi, bármily nagy érték egy-egy ilyen kép, a valóság sokkal csodálatosabb. Mert a valóság nemcsak szemünkben tükröződik vissza, a Balaton part Ján minden ldegvégzódésünk kü­­lön-külün és együttesen érzi a csodálatnak és a nagyszerűségnek tökéletes harmóniáját. Hívjuk se­gítségül Jókait, aki hosszú évti­zedekig járt Ida, hadd bizonyítson ő is érveink mellett: „Jártam as Alföld széles sík­ságán, álltam a székely havasok csúcsain, de mtndegytknél jobban megragadott a Balaton-vldék. Csak az az agy fáj, hogy nem tudom olyan szépen leírni, mint amilyen nek látom.“ No ez Igaz, nemcsak Jókainál, hanem minden művész számára Igaz. Állok a parton és egy pesti be szélgetést Idézek: Szlovákiai Is­merősök panaszkodnak rossz utó­inkra. Ahogy most jöttömben vlsz­­szagondolok e beszélgetésre, szin­te mindenütt útépítést látok. Lesz­nek hát utak, nem kell szégyen­keznünk, európai szintű útjaink lesznek, méghozzá egyrészük egy­két héten belül átadásra kerül. Mások 'szállodagondokről pa­naszkodnak. Füreden most kez­dett üzemelni az Annabella, 390 kétágyas szobával, óriási étterem­mel. Da építkezések egész sora ágaskodik a magasba. Balatonfüre­­den és másutt. Keszthelyen pél­dául, épül a Hotel Keszthely. Ez nem Idényszálló lesz, aki akar, té­len Is gyönyörködhet a Balaton szépségeiben, és egy olyan város­ban, amely szépségével, sajátos le­vegőjével szinte utolérhetetlen él­ményt nyújt. Állok a parton és közben a ki­fogásokat cáfolgatom, a kifogáso­kat, melyek néhány esztendővel ezelőtt Igazak voltak, de ma már szinte egyik sem állja meg a he­Levél haza, valahova Csehszlová­kiába A tihanyi híres apátsági templom Csehszlovák kempingezők a Balaton partián Készül a sátor lyét. Nyolc éve áll például a fü­redi nagy. kemping tábor. Az el­múlt esztendőben közel hatezer csehszlovák vendég volt csak eb­ben a táborban. Egy-két név azok közül, akik már „hazajönnek" a Balatonhoz. Dr. Jozef Melegei, Erik Doleő, Dr. Gelo, Dr. Karol AdameC, de folytathatnám a névsort. Po­zsonyiak, s minden évben a Bala­tonnál töltik a szabadságukat. Ta­nút a Balaton vidék fejlődésének. Kár, hogy nem tudom tanúnak hív­ni szóban Is őket, mert bármennyi­re Is sziporkázik a nap, s táncol a fén^ az enyhén hullámzó vízen, bármennyire Is előre szaladt a nyár, a vendégek még éppen csak szállingóznak. A füredi strandon, ahol tízezrek szoktak lubickolni, most csak néhány százan vannak, de már fürödnek. Visszacsengik a hegyek a jól Ismert, mégis új kacagásokat. Mert aki Igazán ka­cagni akar, annak a Balatonhoz kell Jönnie. Ez az a hely, ahol egy kicsit el lehet hessegetnl a gon­dokat, átalakulni, olyanná lenni, mint a gondtalanul csapongó vl­­zlmadár. Gondolatban a tavalyi nyár nyo­mait keresem: zslbongás, hatal­mas, színes forgalom, kacagás, bé­ke, nyugalom. Szavak ezek, nem tudják visszaadni azokat a színes képeket, amelyek csak a Balaton­nál találhatók. Az ember Is más d vízparton, felelőtlenebb és egy­ben íelelösebb. Felelőtlenebb, mert engedi visszalopakodni a gyermek­kort, felelősebb, mert tudja, hogy d szomszéd, a mellette üdülő nyu­galma legalább Is annyira fontos, mint az övé. Különös dolog talán a viz ha tása: a rendszerezés milyen mész­­sze van az embertől. így születik ez a riport kicsit rendszertelenül. Tudom azt, ha Itt a mólón állok és a vizet nézem, mögöttem nem Is oly messze, a Bakonyban, ott van Veszprém. Nem látok belőle semmit, ha arra fordulok, csak gondolatban végigjárom. Igen, a vári Mindenki ott pihen meg. Ter­mészetes a csehszlovákiai utazó­nak nem különös ez. A műemlékek ott épen maradtak, de Magyaror­szágon allg-allg van épen maradt műemlék, egy Ilyen együttes pe­dig nagy-nagy ritkaság. Egy domb­tetőn koronaként, mintha ékkö­vekből lenne kirakva, ott a vár Még az Is, aki sok-sok műemléket lát, megcsodálja, fis a várkút, amelynek legendája ma Is vonz. Azt mondják, aki egyszer bele­néz a víztükörbe, meglátja a jö vőjét. De csak akkor szabad ezt megtenni, ha ott a választott fiú vagy a választott lány az oldalun­kon, mert a kútból régen kiapadt

Next

/
Oldalképek
Tartalom