A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-09 / 23. szám

Lelkét vesztett város? Ján Comaj a Kultúrny Zivotban megje­lent egyik írásában említi, hogy megörege­dett a mi lelkét vesztett városunk: LO­SONC. Halódik kulturális élete, eltűnt vi­dámsága, a diákok nyüzsgése a korzón, a labdarúgás dicsősége és sok-sok minden, ami széppé, kellemessé tette a város lakói­nak életét. S mi maradt mindebből? Mo­zi, egy pár piszkos kocsma, sok-sok ci­gánygyerek a fő utcán, pocsolyák bűze, sok elhanyagolt, hámló vakolatú ház egy­­egy zugában a városnak, írja városunkról többek közt a cikkíró. Ján Comaj nagyon jól ismerhette váro­sunkat, és jól ismeri ma is, és mert ismeri, nekikeseredve írja: „ ... ha valaki nagyon meg akarna büntetni, elég lenne, ha arra kényszerít, hogy Losoncon éljem tovább az életemet...“ Egy-egy város lelki, szel­lemi atmoszféráját sok-sok tényező hatá­rozza meg. Ugyanakkor vannak olyanok, amelyek kialakulását elősegítik. Ezek egyike a kulturális élet. Nézzük csak meg, milyen is volt Losonc kulturális élete az első Csehszlovák Köztársaság idején. A kisiparosok és kiskereskedők, valamint az akkor még létküzdelmüket vívó munká­sok, és vagy az egyik, vagy a másik osz­tállyal kéz a kézben együtt tevékenykedő haladó értelmiség kialakította kulturális életét. A polgárság kulturális életének legjelen­tősebb tényezői: Az Ipartársulat ugyan gazdasági érdek­­védelmi szerve, volt a kisiparosságnak, de mint ilyen, erősen befolyásolta a kisiparos­ság szellemi életének alakulását. Csak egy példával óhajtom ezt illusztrálni. Az Ipar­társulat volt az egyetlen közület, amelyik szükségét látta a múlt emlékeit, doku­mentumait házi múzeumban összegyűjte­ni és a jövő számára átmenteni. Sajnos, a már értékes anyaggal rendelkező kisipa­ros múzeum teljes egészében a második világháború áldozata lett. Az abban fel­halmozott anyag sorsa ismeretlen. Az Ipartársulat nyújtott otthont a Pol­gári Körnek, amelynek keretén belül mód­ja volt a különféle politikai pártokba szét­szórt kisiparosságnak bizonyos vonatko­zásban osztályuk egységes szellemét ki­formálni. Itt, a szórakozáson tűi, módjuk volt szellemileg művelődni, fejlődni, a ha­ladó gondolatokkal megismerkedni. Ezt szolgálta több ezer kötetes könyvtára, ön­tevékeny színjátszó csoportja, és jó szolgá­latot tettek a rendszeresen és tervszerűen, jeles előadók közreműködésével megtar­tott különféle tárgyú előadások, vitaestek. A Polgári Kör helyiségeiben kapott he­lyet a Losonci Magyar Dalagylet, amely ér-9 A Hét irodalmi melléklete 23. telmiségi és fizikai dolgozókból, kispolgá­rokból és ezek feleségeiből, lányaiból tevő­dött össze, és jelentős szerepet töltött be a város kulturális életében, a város szel­lemiségének kialakításában. A haladó gondolkodás és szellemiség fellegvára volt egy ideig az YMCA, ahol az intézmény részére kijelölt tevékenysé­gen túl, módjuk volt a belső és külső mun­katársaknak a haladó eszmék szolgálatá­ban kiváló előadók közreműködésével az ifjúság és a felnőttek szellemiségének egészséges kialakítását szolgálni. A veze­tők és munkatársaik, valamint az előadók között ilyen nevekkel találkozunk: Darkó István, Győry Dezső, Karinthy Frigyes, Kóbor Tamás, Dr. Marék Antal, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Simándy Pál, Tamási Áron stb. stb. A CSKP-nak és a vele szimpatizáló pár­­tonkívüli munkásságnak a Zöld fa vendég­lő erre a célra bérelt helyiségeiben volt az otthona. Ennek keretében rendezték meg a munkásság általános és szakmai művelt­ségét, politikai és eszmei fejlődését szol­gáló értékes előadásokat és vitaesteket, valamint a szórakozást szolgáló kultúrren­­dezvényeket. Itt tartotta próbáit és fellépéseit a szép eredményeket felmutató Egyetértés Mun­kásdalárda, és a Munkás Fúvószenekar. Mindkettőnek Hagelbauer György volt a karmestere. A munkásdalárda és a zenekar zenészei, illetve dalosai élénk és termékeny kapcso­latot tartottak fenn a Losonci Magyar Dal­egylet dalosaival, illetőleg a Márkus Já­nos vezette, főképpen értelmiségiekből reg­­rútálódó szimfonikus kamarazenekar ze­nészeivel. Zavartalan volt az ének- és ze­nekarok karnagyai közt is a kapcsolat. A Losoncon 1930. júniusában tartott első Országos Mágyar Dalosünnepélyen az Egyetértés Munkásdalárda is sikerrel sze­repelt. Az SZMKE (Szlovákiai Magyar Közmű­velődési Egyesület) félhivatalos kultúrszer­­ve volt az itt élő magyarságnak. Ennek keretében rendezték városunkban és vidé­ken a népművelési, különféle tárgykörö­ket felölelő előadásokat. Minden vasár­nap három-négy bérautó 10—12 előadóval indult a járás magyarlakta falvaiba, és tartott előadást a soron következő témá­ról. Az előadók sorában ott láttuk az isko­lák számos tanárát és tanítóját, orvosokat, ügyvédeket, képzőművészeket és más ér­telmiségi dolgozókat. A Szovjetbarátok Társasága gondosko­dott arról( hogy felkészült előadók útján megismertesse a város haladó gondolko­dású polgárait a világpolitikai kérdések­kel és ennek keretében a Szovjetunió sze­repével. Módot talált arra is, hogy képet adjon a Szovjetunióban minden vonatko­zásban történő fejlődésről. A közkönyvtárak is jelentős szerepet játszottak a város kulturális életében, a hagyományokat tisztelő haladó szellemi­ség kialakulásában: városi közkönyvtár (40.000 kötet), a gimnázium tanári könyv­tára (10 000 kötet) a Polgári Kör könyv­tára (több ezer kötet). Természetesen va­lamennyi iskola gazdag ifjúsági könyvtár­ral rendelkezett. Az egyes egyházközsé­geknek is volt kisebb-nagyobb könyvtára. A munkásság szakmai, társadalmi és esz­mei-politikai művelődését, olvasottságát a munkásotthon könyvtára biztosította. Ami­kor számbavesszük az akkor volt könyv­tárakat, meg kell emlékeznünk az YMCA mint a felnőtt protestáns ifjúság iskolán kívüli művelődését szolgáló intézmény, gazdag könyvtáráról is. A kereskedelmi alkalmazottak művelő­dését, szakmai fejlődését a Kereskedelmi Grémium székházában helyet kapott Ke­reskedelmi Alkalmazottak Egyesülete vé­gezte. A város lelkiségének kialakításában nem csekély szerepet játszottak a felnőtt fia­talok testnevelését kiválóan végző, való­ban amatőr sportegyesületek. A város minden rendű és rangú polgá­rának, dolgozójának nemes szórakozásá­ról nem esetenként és elvétve, hanem minden évben több hónapig tartó idényben nap mint nap kiváló színtársu­latok (Faragó Ödön kassai, Földes Sándor pozsonyi) gondoskodtak. Mind a gimnázium, mind a tanítóképző zene- és énekkara, önképzőköre évenként rendszeresen önálló rendezvények, mati­nék keretében adta tanúbizonyságát a kultúra terén lafejtett eredményes mun­kásságának. A felekezetek ifjúsági, férfi és nőegyle­teinek kulturális tevékenysége, szellemi­séget formáló hatása is jelentékeny volt. De a különféle beállítottságú magyar és szlovák helybeli hetilapok hatása is meg­mutatkozott. A dolgok természetéből és az akkori vi­szonyok adottságaiból következett, hogy az öntevékeny kulturális munkát végzők rendezvényeit a város mindenkori veze­tői, tisztségviselői rendszeresen látogatták, sőt közülük nem egy ezek valamelyikében aktív szerepet is vállalt. Mondhatnám azt is, hogy tisztségüknek kötelező, de egyben piegtisztelő velejárója volt a város lakos­ságával fenntartani a gyümölcsöző és nél­­különzhetetlen kapcsolatot és termékeny együttműködést. Bizony, tarka, színes volt városunk kul­turális élete. S ebből a tarkaságból fejlőd­tek városunk szellemiségének, lelkiségé­nek jellemzői: demokratikus gondolkodás, humanizmus, nemzetiségi vonalon türelem, az ifjúság társadalmi nevelése és nem utolsó sorban városunk maradéktalan és önzetlen szeretete, érdekeinek szolgálata és védelme. Az egykori kulturális tényezők felada­tait a pártszervezetek irányításával a nép­front, illetve az ezek kötelékébe tartozó kulturális szervek vették át. A magyar dol­gozók körében a haladó hagyományok ápolása, eszmei-politikai nevelése, általá­nos és szakmai műveltségének fokozása, ha esetenként közvetett formában is, ön­tevékeny szórakoztatva-nevelő kultúrcso­­portok szervezése, és különféle rendez­vények útján való aktivizálása, valamint ezek látogatottságának biztosítása 1949 óta a Csemadok feladata. A Csemadok losonci helyi szervezetén belül népes vegyeskar, öntevékeny éne­kes és prózai színjátszócsoport, táncegyüt­tes, sakkor alakult, szerveződött az elő­adók testületé, a taglétszám állandóan emelkedett, a különféle rendezvények tö­meges látogatottságnak örvendtek, egy­­egy színielőadást sorozatban, telt'ház előtt játszottak, a népnevelő előadások láto­gatottak voltak, az énekkar a besztercebá­nyai dalverse.vyen is sikerrel szerepelt A Csemadok székházában mozgalmas volt az élet. A helyi szervezet és tagsága a kö­rülmények adta lehetőségek határain be­lül, sőt azon tül is, igyekezett a népfront (Folytatás a 12. oldalon/

Next

/
Oldalképek
Tartalom