A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-09 / 23. szám
találkozások lóköz szivébe, Dunaszerdahelyre ős a környező falvakba. Megvallom őszintén, nem szeretem az Irodalmi esteket, sok esetben túl ünnepélyesek, túl formálisak. A vitába kevesen kapcsolódnak bele, a hosszú, kényszerű hallgatások néha azt az érzést keltik, hogy kampány-feladattá, papíron kimutatható tetté degradáljuk az íróolvasó találkozókat. A mostani irodalmi esték azonban eltértek a régebbi, begyepesedett felfogástól. Elsősorban bensősőge, ősdlntesége ragadott meg. A megszokott, obiigát kérdések mellett az Írástudók felelősségét is mérlegre tették, napjaink problémáira kerestek ős vártak választ. Változatos, élményt nyújtó volt számomra Is a Járásban eltöltött három nap. Dunaszerdahelyen a középiskolások a könyvek és az ifjúsági lapok elemzése, bírálata mellett Inkább a maguk problémáit feszegették: a magyar Ifjúsági szervezet és a klubok megalakításának lehetőségét. Tejfalun, jobbára felnőttekkel, késő éjszakába nyúlt a vita, az újságok uszító, torzsalkodást szító cikkeiről. Mi nem a mások rováséra akarjuk rendezni közös dolgainkat. Miért vonják kétségbe anyanyelvűnk jogosságát? Egyes Írások hangja, hol nyíltan, hol burkoltan 1945—47-es évek Jogfosztottságát juttatja az eszünkbe. A párt akcióprogramja és a Csemadok javaslata Is szóba került. A reménytkeltő Javaslatok megvalósítására várnak. Dióspatony, Felsőpatony, Lég. Az Iskolák tágas folyosói megtelnek kipirult arcú gyermekekkel. A tanterem kicsi volna, Itt mindenki elfér. Szavalatok, kérdések Írásban és szóban. Könyvekről, példányszámról, Iróbarátokról... mit szólok a mai divathoz, hogyan Ítélem meg a hosszúhajú fiatalokat, helyes-e a miniszoknya; a hivatásról, pályaválasztásról, nemzetiségi kérdésről. Nincs kényszeredett hallgatás, kínos szünet. Kifutunk a megszabott Időből és sietnünk kell hogy, mindenhová, ahol várnak, pontosan odaérjünk. Szép és feledhetetlen találkozások. Virágcsokrokkal megrakodva várom az állomási büfében a vonatot. Itt is vitatkoznak, beszélgetnek. El-elkapok egy mondatfoszlányt: — Én előttem csak az az Igazi ember, aki a rúgósiónak fel tudja emelni a lábát. Próbáld meg, ha tudod — szól egy rekedtes hang a szomszédjához. Van benne valami Igazság. A rúgósió a mi problémáinkhoz hasonlatos és sok igaz ember kellene, aki bátran tud nyúlni a dolgokhoz. OZSVALD ÁRPÁD Alig néhány napja ért véget a csehszlovákiai magyar könyv ünnepi hete. Ünnepinek kell neveznünk, mert úgy érezzük, hogy szellemi életünk fejlődése során egy új állomáshoz érkezett, amely az önálló csehszlovákiai magyar könyvkiadás megindulásának előestéjén egyben nemzetiségi irodalmunk nagyarányú kibontakozásának kezdetét Is Jelenti. ürömmel készültünk a Könyvhétre, s mindent megtettünk, hogy méltóképpen köszönthessük a csehszlovákiai magyar könyvet, melynek küldetése a mi viszonyaink között különösképpen megsokszorozódik, hiszen a magyar könyv nemcsak szórakoztat, tanít, Ismereteket közöl, nemcsak az édes anyanyelv ápolásának fontos eszköze, hanem nemzetiségi létünk ezerféle problémáit művészi formában megelevenítő, leghivatottabb tolmácsolója. Jóleső érzés volt készülődni az ünnepi könyvhétre, várni a találkozást nemzetiségi Irodalmunk képviselőivel. Ugyanakkor bizonyos aggályaink Is voltak a könyvhét sikerét Illetően, sőt a lehangoltság bizonyos állapotát idézte elő (nálam legalább Is), hogy erre az ünnepi találkozóra nem kerültek a könyvsátrakba olyan müvek, amelyeket olvasóközönségünk Jogosan igényel. Gondolok Itt Mács József Adósságtörlesztés című művére. Az Irodalmi Szemlében és a „Nő“-ben közölt részlet olvasása után tudjuk, hogy Mács könyve teljes egészében a csehszlovákiai magyarság életét tükrözi, szinte történelmi hűséggel, de ugyanakkor az Író megrázó erejű művészetével ábrázolja a Csehországba való deportálás minden embertelenségét, valamint az általános jogfosztottság sajnálatos tényét. Nagyon vártuk Csontos Vilmos Csendes lobogással című kötetét, valamint Rácz Olivérnek az Ifjúság számára Irt Rezedacirkusz című regényét. A most induló Magyar Könyvkiadó (Madách I. Könyvkiadó) a Jövőben bizonyára mindent megtesz annak érdekében, hogy a csehszlovákiai magyar könyv ünnepe méltóképpen tükrözze azt a szellemiséget, amelyet szolgálni hivatva lesz; hogy munkájának rugalmassága révén sajátos nemzetiségi irodalmunk minél mélyebben behatolhasson Itteni magyarságunk tudatába. Az előbb elmondott hiányosságok ellenére Is megelégedéssel könyvelhetjük el az ünnepi könyvhét sikerét, hiszen — legalább Is nálunk, Zsellzen — sok mindent pótolt az, hogy Mács József író és publicista, a diákok, valamint a tanárok részéről feltett kérdésekre alapos, kielégítő választ adott. Fejtegetéseivel, Irodalmunk további fejlődésének lehetőségeit elemezve, úgy gondolom, sikerült a hallgatóságban tudatosítania hazai Irodalmunk szükségszerűségének tényét, valamint azt, hogy ez az irodalom a demokratizálódási folyamatból — itt értsd a magyar nemzetiségi kérdés megoldásának szükséges voltát Is — olyan reális következtetéseket von majd le, amelyek kétségkívül új szellemmel töltik majd meg a születendő Írói alkotásokat. Az Irodalmi matinét ünnepélyessé, szinte meghitté tette az Iskola diákjai által előadott néhány szemelvény Mács, Csontos, Gál műveiből, valamint Gerő igazgató részletes Ismertetése a csehszlovákiai magyar Irodalom fejlődését Illetően. S ha már az előbb a csehszlovákiai magyar könyvkiadás újjászületését említettük, érdemesnek látszik a könyvesboltok kérdésével is foglalkoznunk. Szlovákiában kizárólag Pozsonyban és Kassán van Magyar Könyvesbolt, a többi városban, községben a Slovenská knlha árusítja a magyar Irodalmi termékeket is. Én úgy gondolom, Jó lenne, ha a Magyar Könyvkiadó a Jövőben fontolóra venné az önálló magyar könyvesboltok létesítésének gondolatát is, s esetleg az illetékes szervekkel (amennyiben gazdasági oldala Is van a dolognak) karöltve kieszközölné a magyar könyvárusltás önállósulását. Talán nemcsak a magam elképzelését próbálom körvonalazni, ha azt mondom, hogy pl. Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren, Gútén, Gálámén, Szencen, Érsekújvárott, Komáromban, Zsellzen, Párkányban, Ipolyságon, Losoncon, Füleken, Rozsnyón, Tornaiján, Szepslben, Nagykaposon és Klrályhelmecen lehetővé válna az önálló magyar könyvárusltás. Több ténnyel okolható a fenti követelés, s hogy csak egyet, kettőt említsek: pl. nálunk, a zsellzi könyvesboltban Is a könyvek alig egyötöde magyar, noha a lakosság számaránya fele-fele, sőt ha a környéket vesszük, a lakosság számaránya a magyar nemzetiségű dolgozók javára billen. A másik pedig, hogy nagyon sok félreértésnek, súrlódásnak vehetnénk elejét, s egyben a kölcsönös bizalom záloga lehetne — egyrészt — az önálló magyar könyvesboltok létezése. A CSKP akcióprogramja félreérthetetlenül kimondja: „ ... a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben.“ Nos, az előbb felvetett probléma Is a mi ügyünk, hiszen a magyar könyvesboltok létesítése is nemzetiségi kultúránk kiteljesedésének egyik bizonyítéka lehetne. TORÜK JENŐ Ünnep után
