A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-21 / 3. szám
Kissé fáradtnak látszott és nem lelkesedett, amikor közöltem vele szándékomat. Reggeltől a filmgyár kamerái előtt mozgott, majd az utazás ... — Mit forgattak? — kérdezősködöm, pedig még alig iültünk le. — Egy új beat filmét — mondja, de nem tudja folytatni, jön a pincér ... Zavarba jövök. Illik-e beszélgetni evés közben, vagy sem? Állítólag nem egészséges... Az ember lenyel egy csomó levegőt. Szertartásosan fog hozzá az evéshez. Néma vagyok, mint a hal. Gondolkodom, emlékezem. Evekkel ezelőtt, a Kl-mlt-tud vetélkedőjén tűnt fel egy másik kislány társaságában, s a Gézengúzzal egycsapásra megnyerték a zsűri és a közönség rakonszewét. Még egyszer jól megnézem. Eszembe jutnak tévé-beli szereplései s egy dal .„Rohan az idő“. Igen, az idő, a könyörtelen vonat" könyörtelenül repítette a stker felé Konc Zsuzsát, a fiatal énekesnőt. Még sem gondolom, hogy meg szeretné állítani. Hiszen azóta nemcsak fizikailag, hanem művészetében ts felnőtt lett ...A virsli fogy, s véle fogy az idő, amit kialkudtam. Nem ülhetek itt némán, mert oda a riport. De vajon tlltk-e evés körben ...? Hamarosan ezt is tisztázzuk. Manapság olyan elfoglaltak az emberek, hogy tulajdonképpen csak evés közben érnek rá néhány szót váltani egymással. Megegyezünk abban, hogy ma már evés közben is illik... (Kő esett le a szívemről!) A Kl-mit-tuddal kezdem, mert ott dőlt el... — Ott még nem dőlt el semmi — torkol le nyomban. Csak később ... — S társnője? Nem énekel? — Nemi Tanul. Bár jól odafigyeltem, nem tudtam megállapítani, mi csendül ki hangjából? Sajnálkozás? Esetleg más? Gyorsan beszédtárgyat cserélek. Arról csevegünk, mekkora népszerűségnek örvend nemcsak Magyarországon, hanem nálunk is. A rajongó autogramkérők egy-egy előadás után megrohamozzák és majd szét szedik... Néhányszor már járt nálunk, városaink közül főleg Karlovy Vary és Bratislava nyerték meg tetszését, őszintén bevallja, a csehszlovákiai táncdalénekesek ködül keveset ismer alaposabban. Karel Gottot kitűnő énekesnek tartja. Eddigi külföldi szerepléseiből a szovjetunlóbeli a legemlékezetesebb. A téli Moszkvában készített revüfilmet már bemutatta a budapesti televízió. — Milyen benyomással távozott Moszkvából? Megborzong... — Nagyon hideg voltI S még valami... Ott-tartózkodásom alkalmával véletlenül megtudtam, hogy Karel Gott vendégszereplésre készül. Elhatároztam, hogy meghallgatom. Este hétkor beültem az előadásra, mely a moszkvaiak temperamentuma miatt tizenegyig elhúzódott. Az est fénypontját, Karel Gottot a végére tartogatták. Amikor végre kijött, rettenetesen csalódtam. Csak három dzsessz számot énekeltI — hangosan nevet, vele nevetek én ts. Gottot mindenki szívesen hallgatná estétől reggelig. Majd az új beat filmről faggatom, melynek ő az egyik nőt főszereplője. — Címe :„Ezek a fiatalok“. Már elkészült és csakhamar bemutatják. Forgatókönyvírói Abody Béla és Banovích Tamás. Az utóbbi egy személyben rendezője is. A filmben elhangzó tizenkét beat számból ötöt én énekelek. — Mi az oka annak, hogy eddig főleg mint lassú és szentimentális dalok előadójaként ismer\ik és tartjuk számon? Készségesen bocsájtkozik magyarázatba. A szakemberek azt állítják róla, hogy a tragikus hangszín fekszik néki a legjobban. Nos, az új filmben énekel egy gyors ritmusú beat dalt és szívből reméli, hogy sikerül bebizonyítania: ezt is éppen olyan jól énekli, mint az előbbieket. A jövőben ts szívesen énekelne hasonlókat. — Kedvenc dala? — Mindig a legújabb azok közül, melyeket éneklek. Jelenleg a Paprikajancsi. Sandi Shaw díjat nyert vele az Euróvízió táncdalfesztiválján Bécsben. Magyar változatát éppen most énekeltem lemezre. Biztosan nagy siker lesz, ebben nem kételkedem. További tervei tránt érdeklődöm. Jogásznak készül, még két kemény esztendővel néz szembe az egyetemen. — S utána? Arra még nem gondolt', hogy csak énekeljen, semmt egyebet ne csináljon, csak énekeljen? Talán nem lehet belőle megélni? — Ha az ember akármit és akárhol, válogatás nélkül elénekel, akkor meglehet. Ha nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem. Én ritkán lépek fel. Legszívesebben a három kedvencem mel: Ar Atlantisz, az Illés, és a Metró együttessel. Egy pár virslt elfogyott, a fél pár kihűlt, megmaradt. Szándékosan lassan fogyasztotta, hogy legyen elég időm a kérdezősködésre. — Vigyáz a vonalaira? — Nincs rá szükségem! Annyit eszem, amenynyt lólestk. Karcsú jelenség. Igazán nincs szüksége fogyókúrára. Hosszú haját jellegzetes mozdulattal igazgatja. Arcában van valami madonnaszerű. Miniszoknyát visel. Magamban elnevezem mtntszoknyás madonnának. — Ml a véleménye a miniszoknyáról? — Nagyon praktikus, kevés anyag kell hozzá. S az sem igaz, hogy formás lábak kellenek hozzá. Szerintem untig elég, ha annak, aki hordja egyenes lábszárai vannak. De azért a molett nőknek valóban nem előnyös. Most arról faggatom, megjelent-e már a láthatáron az a bizonyos „gézengúz Ptstike“, akit meg kellene szelídíteni?-— Terveimben egyelőre (legalább két évig) nem szerepel a szelídítés (azaz férjhezmenetel). — Mi a véleménye a férfiakról?-r- ők is emberek. — Es mi a véleménye az olyan riporterről, aki sokat kérdezősködik? — JUdvarias hallgatás.) — Kedvenc színe? — A kék-fehér összeállítás. De külön külön Is nagyon kedvelem mindkettőt. — Kedvenc madara? Meghökken. Segélytkérően néz körül. De sehol senki, akt hlrtelenében kimentené és szolgálna egy madárral. — Olyan nincs — böki ki vé'i'll. — Kedvenc étele? — Csirke. Sült csirke. Borral leöntve. — No lám, mégis megleltük a kedvenc szárnyast! Az újságírók közül ki tette fel önnek mindmáig a legbutább kérdést? — (Jellegzetes hajtgazítás, kínos mosoly, majd teljes elkeseredés.) — Milyen érzés keríti hatalmába, ha még sokáig folytatom a kérdezősködést? — Hogy „sírni kell!" ARDAMICA FERENC A fr ■■■Biora reggel ugyan borús volt az ég, és a mező fölött dermesztő pára terjedt, de a ködőt csakhamar elűzték a nap sugarai. A felhők Is szertefoszlottak, s a hideg szél szabadon nyargalászta be a vidéket: bukfencet hányt a szántóföldek hullámos hantjain. Házigalambok seregei röpdöstek zajtalanul: hol az egyik, hol a másik dűlőn csipegették ki a maradék magot. Tarka tollú fácán sétált végig olykor a kukoricatarlón, hányaveti, peckes léptekkel, gigerli módjára lengetve hosszú frakkját. Aan ha netán egy-egy téli ködmönbe bújt tapsifüles ugrott föl előtte, büszke tlpegése legott futássá vált: pillanatok alatt belevetette .magát a mezsgye füvébe, vagy eltűnt a közeid remiz, lapály, árok bozótja között. Aztán emberek jöttek csapatostul — egész emberfelleg. Csataláneba rendeződtek a földeken, messze elnyúló, élő száncá sorakoztak. Ember ember mellett haladt előre. Csaknem mindegyikük botot szorongatott. Akinél nem volt bot, annak a válláról valami hosszúkás, csillogó tárgy lógott alá. Puska, Egyikük-mástkuk lábánál karcsú, csupa-ideg kutya ugrándozott türelmetlenül, cingár végtagokon, lelógó füllel. Alig néhány perce meneteltek, amikor éles csattanás kavarta fel a csöndet. Az első lövést követte a többi; kisvártatva olyan puskaropogás hangzott, mintha mennydörgőn volna. A vadakon páni félelem lett úrrá. A nyulak eszeveszett iramban menekültek, amerre a szemük látott: keresztül a szántóföldeken, el, csak el, minél távolabb azoktól, akik a halált hozó sörétet szórják a nyomukba. Nagy igyekezetükben, hogy mielőbb kijussanak a kelepcéből, nemegyszer épp valamelyik puskacsőnek futottak neki. Az ilyen vágta azonban mihamar véget ért: a nyuszi rémült szeme nem látta meg többé az áldott napsütést, sem a telet, tapsifüle nem hallotta többé a puskák durrogását. Csupán a lábai szaladtak volna még egy-két másodpercig, de már csak a levegőt rugdoshat-
