A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-21 / 3. szám

Édes öregem I

Bogyai István —

G. Dénes György szerzeménye

Énekelte Szécsi Pál

Copyright by

Zeneműkiadó Vállalat Buda port:

Alaposan megváltozott a Hugit folyó vidéke az elmúlt két évszázad alatt. Alig maradt valami az eredeti három faluból, amelyekből Kalkutta, a világváros kifejlődött. Szutanati, Govindpur szinte nyomtalanul eltűntek, de a háromszemű Istennőnek szentelt településre, Kallkatára még mindig emlékeztet az a régi Káli-templom, melyet ma Is a hívők százai keresnek fel.

Valamikor a'z emberek rettegve emlegették a szörnyű Kálit, Slvénak, a pusztítás istenének feleségét és híveit, akik az Istennő nevében kegyetlenségeket hajtottak végre. A legenda szerint a szörnyű Bhavánl-Káll istennő maga elé rendelte tisztelőit, és közülük választotta ki a leghűségesebbeket, az úgynevezett thágokat. Megbízta őket, hogy a bosszú angyalaiként járják a világot, és ehhez a feladathoz természetfölötti erőt is adott. Megtanította híveit arra, hogy egy kendő segítségével miként kell az áldozatot megfojtani.

Hosszú évszázadokon keresztül működött Indiában ez a titkos szervezet, amelytől rettegtek a kereskedők, a gazdag utasok, a hinduk éppúgy, mint a mohamedánok, vagy az európaiak. A fojtogató thágok egyesületének történelmi eredete a homályos múltba veszik. Zijáuddln Báré ni XIV. századi történetíró megemlíti, hogy 1290-hen több ezer thágot fogtak el Delhiben. Akbár, a nagymogul üldözte a szervezet tagjait, de nem sikerült fölszámolnia azt. A XVII. és XVIII. században, az akkori zűrzavaros, háborús Időkben mér az egész India területet behálózta a fojtogatók szervezete, amellyel gyakran maharadzsák, magas rangú tisztviselők és gazdag kereskedők Is kapcsolatban állottak. Az angolok csaik 1830 után szánták rá magukat a radikális beavatkozásra, amikor már a thágok tűrhetetlen mértékben veszélyeztették a kereskedelmet és a közlekedést. 1831 és 1837 között Sleeman vezetésével több megtorló akciót szerveztek, melyek eredményeként több mint háromezer thágot fogtak el. A szervezet teljes felszámolása azonban még sokáig tartott, és a XX. század elején Is előfordult néhány gyilkosság.

A thágok vallási szent küldetéssel magyarázták tevékenységüket, de munka közben nem feledkeztek meg az anyagi tényezőkről sem. A tagság — mint valami családi Ipar — rendszerint apáról fiúra szállt, néha azonban a brahménok kasztjából származó vezetők az elszegényedett parasztok, kisiparosok nyomorát is kihasználták a taglétszám növelésére. A forró rts az esős iőszakban, évenként márciustól szeptemberig Káli kiválasztottjai valamilyen békés foglalkozást űzve éltek falvaikban. A dasahra ünnep után azonban elindultak gyilkos vándorútjaikra. Ezen az ünnepen szentelték föl a szervezet új tagjait, akik előzőleg bizonyos kiképzésen mentek keresztül. A nagy napon kl-kl felekezete szerint esküdött titoktartást a koránra vagy pedig a hinduk valamelyik szent könyvére. A szervezet tagja lehetett mohamedán éppúgy, mint hindu, csak Kálit, azaz a szörnyű Bhavánlt kellett tisztelnie. Ogy látszik ezen a téren könynyen megértették egymást az egyébként állandóan gyűlölködő felekezetek, Az eskü után az új tagok átvették rendjük szent jelvényeit a fojtogatásnál használatos fehér kendőt, a kést és az ásót. Ezek a szimbólumok nagyobb becsben álltak talán, mint a Gangesz vize vagy a korán. Aki hamisan esküdött ásójára, az biztos lehetett, abban, hogy hat napon belül kénytelen lesz elhagyni ezt az árnyékvllágot.

A titkos szervezet minden tagjának megvolt a pontos munkaköre. A „sothok“, a kémek kifürkészték, hogy a gazdag kereskedők vagy küldöncök mikor és merre utaznak, és Igyekeztek az áldozatot a banda közelébe csábítani. Ott a „phászigárok“, a fojtogatók léptek működésbe. Gyakorlott mozdulatokkal, kendőjük segítségével hátulról fojtották meg a kiválasztott szerencsétleneket. A harmadik csoport tagjai, a sírásók közben már előkészítették a végleges fekhelyet, ahová a holttestet rögtön elföldelték. (A záró aktus a zsákmány elosztása volt, amelyet a banda vezetője végzett el.

Szerencsére a thágok kora csak az emlékezésekben él már, Így szorongás nélkül léphettem át a kai-Käll Istennő papja