A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-26 / 21. szám
A Beatles—fiúk guruja A Beatles-együttes már jó ideje nem pusztán világhírű muzsikuscsoport. Nemcsak hangszereket propagál, hanem bizonyos fajta magatartást is. Mennyire komolyan veszik őket, és mennyire megváltozott a felnőtt nemzedék álláspontja, arról az is tanúskodik, hogy komoly tudósok elemzik dalaik szövegét. A Beatles-íiűk egy hindu jógit fogadtak el szellemi vezetőjüknek. Ez a híres guru (szellemi vezető és tanító) tíz évvel ezelőtt hagyta el Indiát. Akkor nem volt semmi egyebe a rajta levő ruhán, mesterének fényképén és az egész emberiséghez intézett felhíváson kívül. Most már kilencedszer utazik lökhajtásos repülőgépen az Egyesült -Államokba. ötezer főnyi közönség előtt tart beszédet a Madison Square Cardenben, New (York legnagyobb sportcsarnokában. Minden hallgató tíz dollárt fizet a belépőjegyért. Másnap a Harvard egyetem diákjainak szónokol. Mindkét beszédében azt ígéri híveinek, hogy az ő titkos meditációs technikája segítségével belső nyugalomra és tetterőre tehetnek szert. A Beatles-fiúk gurujuknak nevezik. Azt mondják, hogy londoni előadásának meghallgatása után elsajátították a mély gondolkodás alapelveit, és ezek jóvoltából sokkal mélyebb lelki élményekre tettek szert, mint a kábítószerek hatása alatt. iMaharishi módszereit alkalmazza Mia Farrow és Shirley MacLaine is. A technikát, amelyre tanít, „transzcendentális meditációnak“ nevezi. Hangsúlyozza, hogy ez tudományos és mechanikus módszer, semmiképpen sem vallás. Olyan folyamat, amelynek során az ember fokozatosan összpontosítja elméjét a gondolkodás legtökéletesebb szintjén. A meditáció segítségével eljuthatunk gondolataink forrásaihoz — mondja. Bár mindez nagyon emlékeztet az LSD híveinek vallomásaira, Maharishi híveinek meditációi hagyományos módon folynak le. Amit az ember a meditáció folyamán gondol és érez, mindörökre titok marad. Ha több személy gyűlik is össze a meditációra, nem osztják meg egymással gondolataikat. A meditációk összehasonlítása félreértésekre vezetne, mivel az emberek félni kezdenének, hogy saját élményeik nem olyan gazdagok és gyümölcsözőek, mint másokéi. A meditációs tanfolyamért felnőttek egyheti keresetüknek megfelelő összeget fizetnek, egyetemi hallgatók pedig 35 dollárt. Az Egyesült Államokban a mozgalom főleg a diákok körében terjed, míg Svédországban egész családok részt vesznek benne. Ä2 új rabsiolgo-iíMok Bizonyára sokan megdöbbennek, ha meghallják, hogy a rabszolgaság mintegy 30 országban még ma is létezik, és legnagyobb részükben még hosszú ideig létezni fog. A rabszolgaság azt jelenti, hogy férfiak, nők és gyermekeik bizonyos egyének tulajdonába tartoznak. Ha a rabszolgaság méreteiről közelebbi értesüléseket akarunk szerezni, akkor ezekhez hozzájuthatunk a Rabszolgaság Elleni Társaságnál, amelynek irodái a londoni Victoria állomás közelében levő egyik barátságtalan utcában vannak. Gyakorlatilag minden, amit a világ a rabszolgaság mai állásáról tud, a Társaság adataiból tárul elő. A rabszolgaságot legálisan csak egy országban gyakorolják, a Perzsaöbölbeli Muszkát és Oman szultanátusban. (Said Bin Tajmur, a jelenlegi szultán egész egyszerűen kijelenti, hogy amíg ő van hatalmon, semmi sem változik.) A Társaság megállapításai szerint 1947 és 1952 között a rabszolgák száma háromszorosára emelkedett, ami a közel-keleti nagy olajjövedelmek következtében megnövekedett vásárlóerőnek tulajdonítható. A Szaúd-Arábiában 1962. november 6-án hivatalosan eltörölték a rabszolgaságot, de a Társaság véleménye szerint mégsem szűnt meg. Élő valóság a Perzsa-öböl más országaiban, Jemenben és Dél-Arábia egy részén. A jelenlegi számítások szerint a rabszolgák száma az egész világon, mintegy ötmillió fő, de talán még több. A Rabszolgaság Elleni Társaság adatokat gyűjtött az új rabszolga-útvonalakról. A régi útvonal Észak-Nigériából a Csad-tó felé haladt, majd Szudánon át a Közel-Keletre. Egyes adatok alapján feltételezhető, hogy a Nyugat-Afrikából a földközi-tengeri partvidékre vezető rabszolga-útvonalakat, amelyeket 1930 óta nem használtak, az utóbbi időben ismét megnyitották. Mauritánia gazdasága erősen támaszkodik a rabszolgaságra. A Társaság egyik volt titkárának becslése szerint az egymillió lakos közül mintegy húsz-negyvenezer rabszolga van. Kamerun 1960-ban lett független, de oly sok más fejlődő afrikai országhoz hasonlóan, bár a központi kormány tiltja a rabszolgaságot, nem tudja hatalmát kiterjeszteni az ország külső körzeteire. Nagyarányú rabszolga-kereskedelem folyik Sierra Leonéban; az ügyletek a partvidéktől mintegy 300 mérföldre bonyolódnak le. Egy férfi rabszolga jelenlegi ára körülbelül 600 font, erejétől függően; a nő olcsóbb, árát szépségétől teszik függővé. A gyermekeket még olcsóbban árulják. A rabszolgák ára szállítás közben emelkedik, ahogy közelednek a Közel-Kelethez, amely még mindig a fő rabszolgapíac. The Reporter mm 21
