A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-26 / 21. szám

DUBA GYULA

Régi érvek, régi

Daniel Okáli a Predvoj 17. számában megvédte az 1945—47-es szlovákiai magyar jogfosztottság legmarkánsabb megnyilvánulásának, a deportálásnak és a kitelepítésnek a létjogosultságát. írása több szempontból is megdöbbentő dokumentum, mégha a megdöbbentő jelzőt negatív értelemben használom is. Cikkét a Csemadok Galántai Járást Bizottsága rezolúciójának azon pontjára reagálva írta, amelyben kérik a Kassai Kormányprogramnak a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos revidiálását, a.reszlovakizálás, a deportálás és kitelepítés átértékelését, az érintettek rehabilitását és anyagi kártalanítását, az akciók szervezői nevének nyilvánosságra hozását és az. illetők felelősségre vonását. D. Okáli 1948-ban csehszlovák részről a kitelepítő bizottság kormánybiztosa volt, s ebből kifolyólag a kérdésben való tájékozottsága és illetékessége kétségtelen. írása éppen ezért megrendítő, mert olyan ember mai állásfoglalásáról van szó, aki ott volt, szervezte az egészet, benne élt. írását ezért bizonyos értelemben önvédekezésnek is minősíthetnénk, ha tartalmával, megfogalmazása hangjával és módszerével nem lépné messze tül a magyarázatadás kereteit.

D. Okáli írása a következő okokból megdöbbentő.

j Siroky, Gottvvald ős dementis idézésével frebizonyította, hogy a párt vezetői a deportálást és a kitelepítést indulásától kezdve SsszáHaml érdekként kezelték, a nemzeti áílam kialakítása érdekében elengedhetetlennek tartották és nemzetközi fórumokon (különösen Sztálinnál) intenzíven szorgalmazták;

ezzel közvetlenül bizonyítja, hogy a párt, melynek nemzetközi viszonylatokban éltetőeleme és nemzetiségi jiojjtikájának lényege az internacionálizmus, ezekben az években a legvégletesebb faii türelme11 enség álláspontjára

helyezkedett;

annak ellenére, hogy a párt ezt a helytelen lépését 1948 februárja után korrigálta és igyekezett jóvátenni, ma D. Okáli a párt ideológiai lapjában, lényegében ugyanazokkal az érvekkel, melyekkel 1945—48-ban érveltek mellette, s melyek a szlovákiai níagyar joglökztottságot eredményezték, megvédheti.

Xz~~aiapíényeK~után nézzük D. Okáli publicisztikai módszerét és érveinek rendszerét, melyek nemkevésbé megdöbbentőek!

Érvelésének érzelmi és indulati alapja ugyanaz, a szlovákiai magyarsággal szemben megnyilvánuló nemzeti elfogultság, mely az említett időszakot jellemezte. Csáky volt magyar miniszterelnök egyik beszédének idézésével, Borsody M. „Magyar—szlovák kiegyezés" és Andics Erzsébet „Fasizmus és reakció Magyarországon“ című könyvéből vett idézetekkel bizonyítja, hogy a Horthy Magyarország, mint Hitler leghűségesebb csatlósa, köztársaságellenes, irredenta és reakciós volt, és hivatkozik arra, hogy mindebből kifolyólag a szlovákiai magyarság maradéktalan kitelepítése és felszámolása nemcsak a csehek és szlovákok új államának biztonságát, de egy új világháború kirobbanása lehetőségének megelőzését is szolgálta, s végső fokon fő oka, illetve „szervezője" a magyar irredentizmus, sovinizmus, a magyar „nemzetek börtönében“ való évszázados elnyomás, a Horthy-fasizmus háborús bűntényei és esztelensége volt. Gottwald, Sirok^ és Clementis hűséges munkatársairól, az első köztársaság dél-szlovákiai magyar kommunistáiról nem vesz tudomást. Nem vesz tudomást a köztársaság védőimére szervezett tornóci tüntetésről, a bodrogközi magyar kommunistákról, akik fegyvert kértek, a köztársaság védelmére, s általában nem vesz tudomást a szlovákiai magyar szellemi élet haladó, Horthy- és fasizmusellenes részéről, mely inkább jellemzője az akkori közéletnek. D. Okáli nemzeti elfogultsága töt>b helyen nyilvánvaló logikátlanságokat eredményez, így például a deportálás létrejöttének magyarázásával. Ezt írja: „Annak, hogy a lakosságcsere — a nemzetközi egyezmények ellenére-------nem

valósult meg teijes terjedelmében, az az oka, hogy Nagy Ferenc kormánya eleiétől kezdve, minden eszközzel igyekezett meggátolni és szabotálni a cserét. 1946 őszén,„közvetlenül a párizsi békekonferencia után, ahol 200 000 magyar áttelepítésére vonatkozó kérelmünket nyugati szövetségeseink elutasították, csupán Magyarországról engedélyezett néhány egyirányú szállítmányt és a további cserét a nemzetközi egyezmény ellenére leállította Az, hogy a kormány ebben a válságos helyzetben a Csehországba való munkaerő-toborzás mellett döntött, (a rezolúcióban »deportálás«] csupán szükségmegoldás volt. Ha a cserévei kapcsolatos ^egyezmény be lett volna tartva, a Csehországba való toborzás soha nem valósul meg." Vagyis: ha már Magyarországra nem lehet, telepítsünk legalább Csehországba. A logikátlanság D. Okáli gondolkozást rendszerénék~T~Tbllemzője: Tufa lakosságcsere a köztársaság biztonságát és a magyaroktól való megszabadulást volt hivatott szolgálni, a Csehországba való telepítés semmiképpen sem telentett megszabadulást tőlünk. Árról nem is beszélve, hogy a katonai és csendőri segédlettel történő akciókat általában nem szokás toborzásnak minősíteni (legfeljebb a múlt századokban történt katonatoborzásokat akit megfogtak, elvitték!). Ebbe a jelenségkörbe tartozik az alábbi mondata is: „Joggal vélekedtünk úgy, hogy a béke érdekében Magyarország js kedvezően fogadja, hogy a magyar nemzetiségűek visszatérjenek az anyaországba és le hetffvé~ teszi azösszes szlovákoknak, hogy szülőföldjükre áttelepüljenek.“ A hangsúly a „visszatérjenek“-en van. Itt már a tudatalatti dolgozik, amely az érzelemvilág belső .tartalmát öntudatlanul löki a felszínre: D. Okáli

fogalmazás közben nem is gondol arra, hogy az áttelepített magyarok évszázadok óta Dél- Szlovákiában éltek, itt a szülőföldjük s így a hazájuk is. Nincs hová innen visszatérniük.

D. Okáli bizonyító módszerének jellemzője az idézetekkel való bánásmód. A publicista erkölcs régi szabálya, hogy idézni teljes gondolatokat és lehetőleg összefüggéseikben kell. önkényes és ismert újságírói fogás kiragadott mondatokat és gondolattörődékeket idézni, rendszerint a demagógiára hajlamos sajtó műveli ezt, hogy az idézetet megfossza eredeti tartalmától és a saját céljainak megfelelően magyarázza és megtöltse új tartalommal. Ennek a módszernek már-már klasszikussá váló példája Lőrincz Gyula egy félmondata, melyet az Új Szónak adott nyilatkozatából ragadtak ki, és azóta a szlovák sajtó egy részét bejárta. Az idézet a következő: „Meg keli mondani, hogy a magyar nemzetiséggel más volt a helyzet. Minket 1918-ban senki nem kérdezett, hogy kihez akarunk tartozni, mi nem csatlakoztunk Csehszlovákiához önként, minket idecsatoltak ... 1938-ban sem kérdezett meg senki. Nem mi írtuk alá a müncheni szerződést, de a bécsi arbitrázst sem." Ez így történelmi igazság és nemzetiségi tudatunk való realitása: rólunk

A Hét irodilini melléklete 21.

mindig nélkülünk döntöttek. Ebből kivették az ismertté vált félmondatot: „1918-nan nem .önként csatlakoztunk Csehszlovákiához, de idecsatfiltak...“, s így lett ez a félgondolat, Lőrincz Gyula, a Csemadok, s még szélesebbkörűen a jogait követelő csehszlovákiai magyarság nacionalizmusának a bizonyítéka. Az idézetet Okáli is használja. -----A már említett elfogultságból és a vitatnod* szerből sommás „tévedések" következnek. Et írja: j,Mlt jelent tehát a Csemadok idézett követelése; melyben a Kassal Kormányprogramnak a nemzetiségi politikával kapcsolatos revízióját kéri? A felelet egyértelmű- Azt kéri, amire a soviniszta ún. Szudétanémet Egyesületek törekednek Nyugat-Németországban és Ausztriában a nagynémet és neofasiszta elemek támogatásával... Egyszóval, a Csemadok -kihasználva a „nyelvők feloldódását", egészen nyíltan, „teli szájjal" revidáinl és kiforgatni akarja mernesak a Kassai Kormányprogramot, de a második világháború következményeit is, azért a háborúét, melyet Horthy Magyarországa, mint a leghűségesebb „Hilfvolk" elvesztett. Elfelejtve „olyan“ jelentéktelen kicsiségeket, mint ötvenmillió emberál dozat, Osvieczim apokaliptikus borzalmai, a koncentrációs táborok és így tovább, melyeket nemcsak-a hitleri, de a Horthy-fasizmus is előidézett.“ (D. Okáli itt a Hlinka fasizmusról és a fudálnjkról megfeledkezik, megfeledkezik Ti-j so ún. szlovák államáról, mellyel kapcsolat-l ban Siroky ezt mondt;u,19dfi..ban: „Három ősi fél millió, éveken át a Hlinka-párt befolyásai alatt álló ...szlovákot kell megnyerni, a kom-t munizmus eszméinek, ezért nem leb elünk tej kintettel félmillió szlovákiai magyarra“. • (ÜJ Szó 1968. ápr. 26.).

így hát a szlovákiai magyarság közvetlenül bűnös ötvenmillió halottért, a koncentrációs táborokért és a háborúért. Bűnös attól függetlenül, hogy milyen módon idézte elő, hogyan vett benne részt, bűnös azért, mert magyar. (Legalább is D. Okáli szerint.) Arról már nem is szólva, hogy politikai abszurditás a csehszlovákiai magyarság bármely megnyilvánulását (tehát a kéréseit isi) egy szintre helyezni a szudétanémet szervezetek követeléseivel. Egy népcsoport, amely húszéves munkája eredményeit beleépítette szocialista társadalmunk épületébe, s amely állandóan bizonyítja a köztársasággal szembeni lojalitását és hűségét, maximális elfogultsággal sem állítható a szudétanémetek mellé, akik külföldön programszerűen dolgoznak a köztársaság ellen. Megdöbbentő állásfoglalás ez (R. Olsinsk? a Kultúrny Zivot

15. számában hasonló álláspontot hangoztat)

' azért, mert ha a logikáját következetesen véghez visszük, eljutunk odáig, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szudétanémetekkel közös kérdéskomplexum miatt nem tudja biztosítani a csehszlovákiai magyar nemzetiség teljes egyenjogúságát. D. Okáli ezt más formában így fejezi ki: „A Kassai Kormányprogram , nemzetiségi politikájának revíziója gyakorlatilag nemcsak a magyarokhoz való viszonnyal’ kapcsolatos, a rezolúcióban foglalt követelései^ teljesítését jelentené, de a deportált németek visszatérésének igényét köztársaságunkba, az érintettek rehabilitálását, anyagi kártalanítá-y sukat és így tovább ...“

Ilyen érvek és logikai gondolatmenet után már csak a demagógia következhet: „Tehát a revizionista sovinizmus nyílt és mértéktelen megnyilvánulásáról van szó, ahol a »politikai színezet« nagyon is szembetűnő...“ (D. Okáli).

A demagógiával nem lehet vitatkozni, mert a demagógia nem tűri a vitát. Az ellenvéleményt úgy intézi el, hogy nem vesz róla tudomást. Ezért ellenérvek helyett csupán annyit jegyzek meg, hogy amikor köztársasági elnökünk a következőket .mondotta: „Azt akarjuk, hogy államunk minden polgára otthon érezze magát a köztársaságban, hogy egyenjogúnak érezze magát; hogy mindenki fejleszthesse egyéniségét__éa. - érvényesíthesse képességeit. Szükséges ugyancsak leszámolni az összes tör- Befejezés a 10: oldalon