A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-14 / 2. szám

Hol volt, hol nőm volt, talán hetedhétországon is tál voltak a magas hegyek. Leg­alábbis a rónákhoz szokott alföldi népnek volt hetedhétországon is túl a héfedte csúcsok birodalma, ahová csak orvosi beutalóval vagy csak degeszre tömött pénztár­cával juthatott el Csallóköz vagy Mátyusföld töldtúró népe. De aki eljuthatott volna a Tátrába — mert hiszen ez a hófedte csúcsok hazai birodalma — az sem ment szívesen. — Félek a hegyektől... — Nem tudok sízni, minek mennék ... — Még ránkszakad a lavina ... Ezt hallottam még-egy-két évtizeddel azelőtt is, valahányszor a Magas-Tátrára került a szó beszélgetés (közben. Változott a világ, változtak a vélemények. Ma már a komá­romi, ársekftjvárl, párkányi iskolásak éppen olyan ttgybuzgalommal síznek a behava­zott terepeken, mint az őstátraiak, ritkábban persze, csak olyankor, ha tax iskolai ki­rándulást a hegyek közé szervezik meg. Sokkal többen látogatják a Magas-Tétrát, de még mindig nem elegen. Pedig gyönyörű a Magas-Tótra, a külföldiek is azt állítják, hogy szépsége vetekedik az Alpokéval. Gyönyörű, csak hát a népszerűsítését egy kissé elhanyagoltuk. Régen a múlté az a mondás, hogy a jé bornak nem kell cégér, mindennek kell reklám, ismer­tetés, a Tátrának Is kell egy kis külföldi csalogató. No meg persze beruházás is, hiszen szeretjük a kényelmet, fűtött hotelt, jé éttermeket, vendég marasztaló kiszolgálást, ud­varias pincéredet. Már ipádig ehhez varázsvessző kellett, olyan varázsvessző, ami tágra­­nyitja a Magas-Tétra kapuit. A varázsvessző is előkerült. Egyszerű sző csupán: sfvllághajnokság. A Nemzetközi Siszövetség úgy döntött, hogy az 1970. évi sívilágbajnokságot esetleg a Magas-Tátrában rendezhetik meg. A feltételes mód előfeltételekhez volt kötve: megfelelő sportlétesít­mények, szállodák, közlekedési útvonalak, az elszállásolások biztosítása. A varázsvessző suhintására megkezdődött a munka, a kemény tátrai tél csak hátráltatja, de nem aka­dályozhatja meg a munka lendületét. Felvonók, ugrósáncok, hotelek épülnek, Lomnlcon, Füreden, Poprádon és mindenütt a Magas-Tótra egész környezetében érezhető a neki­buzdulás. Sportközpont a Csorba-tö mellett, Tátralomnicon, Tarajkán, fogaskerekű, luxus­­szállók. Beruházás nélkül nincsen fejlődési lehetőség, laz osztrák, olasz vagy francia Alpok kényelméhez szokott külföldi vendég csak akkor jön el a Tátrába, ha .mi is tudunk valamit nyújtani. A Tétre kies pompájához egy kis körítés is kell, kényelmetlen elhelyezéssel még a leggyönyörűbb táj szépségeit sem élvezheti a didergő, étien-szomjan maradt vendég. Am a Tátra nemcsak a külföldieknek épttl-szépül, a hazaiak is nagyobb Izsómban látogathatják a téli sportközpontokat. Nagyobb létszámban látogathatnak el a (magyar iskolások is, Ismerkedhetnek Szlovákia legszebb panorámájával. Ma már nem Idegen nekik a hegyek világa, bár még mindig lenyűgözi őket a tátrai hegyek első látásra valóban borzongató hatása. Csallóközi Iskolásokkal találkoztunk a felvonó bejáratánál. — Nem merek beülni, még leszakad a kötél — húzódozott az egyik félénkebb ter­mészetű. A többiek biztatták. Nevettek Is rajta. Persze azoknak már könnyű volt kacag­niuk, akik már az elözó években jártak fenn a Tátrában. A mi kis utasunk félénken kapaszkodott a korlátba, de visszafelé már vidáman hancurozott a többiekkel. Először látta a magasba emelkedő csúcsokat, nem csodálkoztam, hogy megborzongatta a lanyű­­söző látvánv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom