A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-19 / 20. szám
Lévától—Kisgyarmatig Mennyi lehet KUgyarmat 6* Léva közOtt a távolság? Tudom: vonattal valamivel tBbb mint egy óra... ű is Léváról indult el és egy kis Garam menti falucskában kótfltt ki. Bielik Katalin óvónő. Alig hásiéves, feltűnően csinos lány — gondtalanul fecseg és nevetgél, hissen még fiatal. — A keidet bixony nehéz volt — kezdi a beszélgetést. — Nem is gondoltam rá, hogy ilyen kis faluba vet a sors. Olyan helyrűl álmodoztam mindig, abol két vagy bárom tapasztaltabb szakmabeli segített, oktatott volna. Persze nagyon lehangoló volt, amikor kiderült, hogy mindenről magamnak kell gondoskodnom. S a felszerelés? Néhány száttórt Játék és p szomorá, csupasz falak. Az első hetekben nagyon-nagyon kedvetlen voltam; sokszor órákon át sfrtass, nem tudtam mihez kezdeni. Nem ismertem senkit, nem segített senki. Nemsokára jótt a „mentőangyal“: a helyi nemzeti bizottság vezetősége személyében — pénzt adtak a berendezés felújítására és játékvásárlásra. A szülőkkel is felvettem a kapcsolatot: így ők is segítettek, ahogyan csak tudtak. Hogyan lettem óvónő? Talán úgy, hogy nem szerettem a matematikát, ezért otthagy tam a középiskolát, óvónőképzőbe mentem. Nem bántam meg. Nagyon szeretem az óvodásaimat; mikor velük vagyok, nálam boldogabb ember nincs is a világon. Szabad időm? Itt, faiun? Délután egy óráig az óvodában vagyok, utána a másnapi munkatervet kell elkészítenem. Estefelé színdarabot tanulok és próbálok, ugyanis tagja va-Íyok a klsgyarmati tánc- és kultórcsoportak. Este tíz, tizenegy óra van, mire fáradtan az ágyba kerülök. Mióta itt élek, még egy könyvet sem értem rá elolvasni. Minden percem munkával telik. Szórakozás? Lassan már én Is falusi leszek. Már nem is hiányzik annyira-a mozi, mint az első hetekben. Néha rendezünk egyegy táncmulatságot vagy esztrádmüsort, ezek jelentik számomra a kultúrát. Nagy és titkos óhajom, hogy a munkának élű falusi embert rászoktassam a kultúrára, művelődésre és hasznos szórakozásra. Ezért segítek mindenütt, ahol szükség van rám. VARGA IMRE A nyárasdialcról A nyárasát Sarló Irodalmi klubban 1988. május 3-án került sor a szokásos Irodalmi Összeállítással tarkított klubestre. Ezúttal Tóth Árpád költészete került műsorra. Az estet Sárközi Márta tanítónő készítette elő. Condos munkáját bizonyltja a szereplők verstnandása, valamint a költő életét és munkásságát szemléltető dtaftlm vetítése Is. A klubtagok önként vállalták a májust műsor szervezését, melynek keretében egy előadást hallgatnak meg a fiatalokat örökké érdeklő témáról: „Az Ifjúság és a nemi élet" elmen. Továbbá megrendezésre kerül Nicolaus Lenau, Heinrich Heine költészetét, valamint a mat szlovák költészetet bemutató összeállítás. Kéméé éf Júlia „0, Rómeó, miért vagy te Rómeó?“ kérdi a holdfényes éjszakától a lány. „Mondj szeretődnek, s újra megkeresztelsz: nem lesz nevem többé Rómeó“ ... válaszolja a fiú. Ebben a szerelmi szenvedély legmagasabb hőfokán elsóhajtott kérdésben és válaszban már benne csírázik a tragédia — a családok viszálya —, mely ellenségesen áll szemben a két veronai fiatal tiszta szerelmével. Rómeó és Júlia, a halhatatlan szerelmesek... éltek? Vagy csak a költői képzelet szülte őket? Lényegtelen, mert az emlék, melyet Shakespeare állított ennek a baljós cslllagzatú párnak, ércnél maradandóbb. De nem csak ő, a szavak nagy mestere, hanem a hangok apostolai is kegyelettel adóztak Rómeó és Júlia emlékének. Operák, zenekari művek, nyltányfantázták dolgozták fel a témát az utóbbi két évszázad folyamán és ebben a hosszú sorban az egyik utolsó láncszemet a tánc, a balett képviseli. Századunk nem egy zenészének ragadta meg a fantáziáját a mozdulat művészetében rejlő kifejezés lehetősége s így Sztravinszkij, Bartók és Ravel alkotásai nélkül szinte elképzelhetetlen napjaink balettművészete. Hozzájuk kapcsooros7 utat folytatja a szovjetlett“ p/?k?*J8v *s. Az impulzust az „Orosz BavllovtAi , sban élő zseniális szervezőjétől, Gya- DpriAri,, *uPta' Az életének amerikai és párizsi erorirnA, ?n szü‘etett balettek tehát ennek az tÄ«01« f ' A csúcs azonban már önálló alko- i * ?!nln8rádl megrendelésre születik. A „ -Íj Mája azonban, hogy a zenei nyelv újusege megrettenti a megrendelőket s mind ®'Par,tlat5. mind Moszkva visszalép a színbe inii ,*gy t0rténlk aztán, hogy a „Rómeó torjini o balett ősbemutatójának zajos a szlnere 1938 telén a brünnl opera színpada lesz. t i*Airm nc év 6ttöl az első színpadra viteltől, de hogy azóta hányszor elevenítették meg a tánc múzsájának papjai és papnői a veronai tragédiát, bajos lenne megszámlálni, mert hiszen Prokofjev a zene nyelvén Shakespearerel egyenrangút alkotott. Muzsikája — mely a poetlkus lírában fogant szerelmi zenétől, e. kegyetlen halál elevenbe hasító fájdalmas gyászzenéjéig Ível — a színpad egyik legszebb balettzenéje és szerzőjének legnépszerűbb alkotása. A Szlovák Nemzeti Színház táncosai több évi pihentetés után, nagyon helyesen, újra műsorra tűzték a müvet. Az előadás rendezője, Karol Tóth az eredeti Lavrovszklj féle koreográfiát elevenítette fel, melynek elvitathatatlan erényei vannak. Ilyen pillanatok például Capulettek bálja, a lélegzetet elállltó költői Jelenet, valamint Mercutlo döbbenetes halála. Mégis, minden pozitívuma mellett, előtérbe tolakszik a kérdés — helyes volt-e ezt a muzeális értékű alkotást portalanltanl? Lavrovszklj óta bizony rengeteget fejlődtek a balett kifejező eszközei és éppen Karol Tóth előbbi alkotásaiban már bebizonyította, hogy ugyancsak érti a tánc és a mozgás mai modern nyelvezetét. A nagyszámú közreműködő közül csak a három főszereplőt emelem ki és a dicséretet Mercutio megszemélyesítőjével kezdem, mert Józef Dolinskf egyszerűen maga Mercutlo. Sziporkázó szelleme, csapongó életereje s a halállal való kacérkodása a jellemábrázolás magasiskolája. Haláljelenete nagy pillanat, mely összeszorítja az ember torkát. Zofla Cerveftáková-Tóthová Júliájának és Ján Hafáma Rómeójának közös vonása, hogy a drámában Igazán nagyok, mesterien táncolnak, de a szerelem poézlsével némileg adósunk maradtak. Pavol M. Gábor célszerű díszletei és Cudmlla Purkyftová ízléses jelmezei — különösen a báli jelenetben — csak dicséretet érdemelnek. Prokofjev zenéjének tolmácsolója, Adolf Vykydal — ragyogó munkát végzett. K VARGA JÓZSEF J. Vavro felvételei 17