A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-28 / 17. szám
Az AKI gyermekkórusa Lengyelfalusi Miklós vezetésével. a szülők a szétválasztást kérik, miért nem történhet meg gyorsan és azonnal, legalább olyan tempóban, ahogyan az összevonást megcsinálták? S ha már az iskoláknál tartunk. Ott van a papírgyár, s ott van mellete a szakmunkásképző iskola (tanonciskola), a növendékek 95 %-a magyar nemzetiségű fiatal. Miért nem lehet magyar tagozatot is nyitni? A párkányiak a járáshoz fordultak ebben az ügyben és megértésre találtak, már a KNB iskolaügyi szakosztálya is tud a dologról, de egyelőre még nem foglalt állást, pedig a kérelmezők türelmetlenül várják a feleletet. Ugyanis a szakmunkásképző Iskolába eddig is jártak magyar tanítók, szlovákul tanították a magyar gyerekeket, de most már nem járnak, mert az Oj Szónak arra a kérdésére, hogy Mit tenne, ha a Városi Nemzeti Bizottság elnöke lenne, Vércse Miklós pedagógus azt felelte, hogy magyar tagozatot nyitna a papírgyári tanonciskolábanl Azóta az üzem a magyar tanítókat nem veszi igénybe és miért??? Az inasiskola magyar tagozatának kérelmezőit nem lehet elutasítani, hiszen a humánus tantárgyakon kívül a szaktantárgyakhoz is vannak magyarul tudó mérnökök, ezt a párkányiak nagyon jól tudják, s éppen ezért kérik még a magyar vegyi szakközépiskolát is, s a kérésük teljesen helyénvalói Egyetért °zzel a VNB, a városi pártszervezet, a járási pártbizottság és a JNB, sőt még a kerület sincs elvben ellene, de ... ott van a papírgyár és ott van a vezetősége. Részükről nincs csupán megértés, ők aggódnak, túlontúl feleslegesen, hogy hová teszik majd a végzett gyerekeket, hiszen évente tizenötnél többet nem tudnának a gyárban elhelyezni. Más érv nincs, mert van épület, van internátus, van magyar szaktanerő ... Az érvük tehát nem érv, a párt helyesen és okosan a déli részek további iparosításával számol, s a párkányi magyar vegyi szakközépiskolában végzett magyar gyerekek Dunaszerdahelytől a gömörhorkai papírgyárig nyerhetnek elhelyezést. Ezzel kapcsolatban egyébként kikértük VaskoviCnak, a KNB alelnökének a véleményét is, tőle tudtuk meg, hogy már további üzemek terve szerepel a magyarlakta vidékeken! Erre még majd visszatérünk. kérdezzük, az AKI Igazgatónőjét, akit a Tanítók napján „Érdemes tanító“ címmel tüntettek ki, s ő úgy felel, hogy a kérdés már nem aktuális, megkaptuk az engedélyt a magyar óvoda megnyitására, már csak fedél kell, az is meglesz és aztán minden rendben. Forgácsnétól azt is megtudjuk, hogy a párkányi szülői munkaközösség nem csak óvodát kért, de kérte az erőszakkal összevont Általános Középiskola szétválasztását Is, s a kerület tanfelügyelője, Bertók Imre járt is Párkányban, egyelőre azonban titok, mit intézett, állítólag az a probléma, hogy a városban csak a magyar tagozat életképes, s ez jelent akadályt. Persze én nem értem, miért jelenthet ez akadályt? Állítólag a szülők kérésére történt az összevonás, s ha most Demokratizálódik a közvélemény és nem áll meg az élet. Párkányban sem, másutt sem. Nemrégen jártam a városban és bizony több meglepetés is ért. De tartsunk sorrendet. Műsorplakát hirdet estére szórakoztató műsort a helybeliek és a környékbeliek számára. Szervező a párkányi AKI, illetve a tanítói kar, akikről sökkal kevesebbet írnak, mint amennyit megérdemelnének. Általánosan elterjedt vélemény, hogy ők az eleven, a nevelő élet kovácsai, ha ők nem lennének, bizony mélységes csend telepedne a városra, a művelődési házra stb. Túlzás nélkül leírható, hogy minden jelentős eseménynél közreműködnek, ők keverik a legtöbb színt az egyébként „szürke életbe". Azon az estén is ezt bizonyították, hiszen egész estét betöltő műsor keretét töltötték meg nagyon ötletes tartalommal: zenével, tánccal, nótaszóval. A szerepetők az AKI tanulói, a szervező Svec linréné igazgatóhelyettes, előkészítők: Zahradnícsek Béláné (Kovács Grétl), Lengyelfalusi Miklós, Bálint Ernő, Steiner Márta és Boros Ilona. A hálás közönség pedig helyből és környékről verbuválódik, hiszen gyermekeik révén a kicsindiek, lelédiek, hajtalak, kövesdlek, helembalak és ebediek is hozzátartoznak a magyar iskolához. A műsor igényből fakadt, a Lengyelfalusi Miklós vezette kamarakórussal kapcsolatban elég említeni Schubert, Mozart, Kodály és Vass Lajos nevét, s ugyanez mondható el a Zahradnícsek Béláné vezette tánccsoport számairól is, nagyon hatásosan és ügyesen a Három ugróst is bemutatták. És ha már az ötlet, a leleményesség dicséreténél tartunk, említsük meg a szívszorítőan szép mozzanatot, amikor a helybeli és környékbeli tanítók (zömmel a magyar tanítók központi énekkarának tagjai) a gyermekkórussal közösen adtak fi nagy sikert elért táncesoport egyik tánca. elő néhány kőrusművet. Élménydús, felejthetetlen estén vettünk részt, s ha ehhez még hozzáteszszük a tanításban, a gyermekek iskolai nevelésében elért eredményeket, nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a helybeli és környékbeli szülők bízhatnak a magyar iskolában!-A4‘—***'emokratizálódik az élet, a közvélemény, s sokan úgy értelmezik az egészséges folyamatot, hogy most arról van szó, általánosan igazságokat hangoztassunk. A párkányiak másképp értelmezik mindezt és okosan, helyesen. Abból az örökérvényű igazságból indulnak ki, seperjünk a saját házunk körül. Régi óhaj, hogy legyen Párkányban magyar óvoda, s a szülői munkaközösség levélben fordult az illetékesekhez, nyissanak a városban magyar óvodát.. Az egész kérelmezésben csak az a furcsa, hogy miért kell ezt kérelmezni egy olyan városban, ahol a lakosságnak a nyolcvan százaléka magyar? De ne firtassuk az okát, inkább arról beszéljünk, lesz-e magyar óvoda? Forgácsnét A párkányi magyar AKI GX33'
