A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-14 / 15. szám
Fejótültelés?! Robert Whtte professzor, a Cleveland Metropolitan General Hospital Idegsebészeti és agykutató osztályának vezetője izgalmas kísérletet végzett: kiemelte egy majom agyát, s azt a testtől függetlenül néhány Órán át életben tartotta. A különálló agy élt és működött. Tanúja voltam a kísérletnek, és közvetlenül utána néhány kérdést Intéztem White professzorhoz. Emberi agyat is életben tarthatna így? Mire vezethet ez? Elképzelhető az agy átültetése egy másik ember koponyájába, vagy az egész embert fej átültetése egy másik testre? Nem jár mindez veszélyes következményekkel az embert nemre nézve? — Valóban fennállnak ma olyan veszélyek, amelyek húsz évvel ezelőtt még a fantasztikus regények birodalmába tartoztak — mondotta White profresszor. — Képessé válhatunk más személyek cselekedeteinek irányítására azáltal, hogy agyuk megfelelő területét elektromos vagy vegyi úton ingerel }'lk. Reálissá vált tehát az a veszély, amelyről Huxley „Szép új világ“ című regényében olvastunk. — Kétségtelen, hogy az embert agyat éppúgy elválaszthatnánk a testtől és életben tarthatnánk, ahogyan a majomaggyal tettem. Ehhez csak a vérkeringést kell biztosítani. Kérdés azonban, hogy jogunk van-e ehhez? A mesterségesen táplált agy csak néhány napig élhet. Huzamosabb ideig csak úgy marad életben, ha egy élő, egészséges ember vérével táplálják. De jogunk van-e arra használni egy egészséges embert, hogy életben tartsunk vele egy agyat, még ha az Einstein agya is? Annyi biztos, hogy már ma képesek lennének Einstein agyát életben és működésben tartant. — De mi lenne az agy test nélkül? Milyenek lennének a gondolatai? — Nem vagyok benne biztos, hogy az agynak, ha más módon életben tartják, szüksége van a testre. Igaz, hogy a test segítségével szerzi információit, de amit megtanult, azt akkor Is megőrzi, ha a testet elveszíti. A képzelőerő, az emlékezet és az asszociációs képesség a testtől elválasztott agyban Is megmarad. Elképzelhetőnek tartom, hogy az elszigetelt agy a legbonyolultabb matematikát vagy etikai problémákat oldaná meg nem csupán múltbeli tapasztalatai segítségével, hanem új, elszigetelt állapotának tapasztalatai révén Is. Oj helyzete talán új logikát kölcsönözne neki. — Bs ha egy másik embert koponyába ültetnék át az agyat? — Ez Is lehetséges, de fölösleges. A véredények és Idegek összeköttetésének helyreállítása túl sok Időt venne igénybe, s azalatt elhalna az agy, vagy az érzékszervek, japán kísérletek szerint a mínusz 20 fokra lehűtött agy 80 napig Is él — csak éppen nem biztos, hogy felmelegítve újra normális lesz. Nem, az agyátültetés egyetlen útja szerintem az egész fej átültetése. Ez sokkal könnyebb feladat az agy kiemelésénél, amivel jelenleg foglalkozom. Á kiemelt majomagyat át is ültetem egy másik majomba, de nem a koponyáidba, hanem a mellkasába, a hasüregébe vagy a nyakába. Be akarom bizonyítani, hogy az agy mindenütt élhet, e napon. A pálmával, virággal és hozsannával ünnepelt bevonulás emléke- . rzl a ma' napig az ünnepi szertartáshoz tartozó barkaszentelés. A pálmát jelképező barkát e napon szentelik meg, amelynek a néphit szerint varázsereje van. A Csallóközben azt tartják, hogy hamuja elriasztja a gonoszt, s hathatós segítség a mennydörgés Idején, villámcsapás ellen. Nagy gondot okoz elhelyezése, mert nem szabad bevinni a szobába, mert ezzel elveszítené varázserejét. Ezért a legtöbb helyen a szerhába szokták eltenni, s egész évben nagy gonddal vigyáznak rá. A vlrágvasérnapot 'követő hetet — nagyszombatig — a keresztény világ nagyhétnek nevezi. Az ezen a héten végzett munkának varázserőt tulajdonított népünk. Nagy meggyőződéssel hitte a nagybodffkl paraszt, hogy ha ezen a héten ülteti el krumpliját, ez nagyra nő, nem lesz kicsi, csenevész. A nagyhétre vonatkozó babonás hiedelmek közül a nagypéntekhez kapcsolódik a legtöbb. Hitték, hogy ha e napon a gazda tudta nélkül bármit elvisznek a háztól vagy az udvarból, a szerencsét Is elviszik magukkal. A nagypénteki eső után egész évben szárazság lesz. Ha a gazdasszony e nap reggelén még napkelte előtt körülsöprl a házát, baTomflal egész évben szaporák lesznek. Az Ilyen és ehhez hasonló 'babonás hiedelmek egész sorát lehetne felemlíteni, amelyek belső tartalma a megújuló természet, a tavasz varázsát Idézi. A húsvéti sonka, tojás, kalács és bor már egyházi, vallásos jellegre utal, mintegy befejezése a negyvennapi böjtnek. A Duna menti falvaikban, de a Csallóközben másutt Is, még ma Is ebéd előtt fogyasztják el a megszentelt ételeket. Régebben húsvét napján addig nem vettek magúikhoz eledelt, amíg a szentelt ételből nem ettek, mert azt tartották, ha szenteletlenül esznek az ételből, csont nő a torkukban. A sok hiedelem és szokás kézül, amely a húsvéti ünnepkörhöz fűződik, a legnépszerűbb, s még a legtöbb helyen napjainkban Is kedvelt ténykedés a locsolás, a Csallóközben öntözés. Húsvét másnapján, hétfőn a falvak apraja-nagyja útra kel, s házról házra Járva szagos vízzel megöntözi a ház asszonynépét. Az öntözés szimbolikus, s lényege, hogy a megöntözöttek egész évben frissek, egészségesek legyenek, el ne hervadjanak. Ilyenkor versikét Is szoktak mondani, amely Így kezdődik. Meg szabad-e öntözni a gyönge vlrágszálat? Ezután a háziasszony leülteti ez öntözőket, és hagyományos szokás szerint megvendégeli a társaságot. A húsvéti sonka mellett elmaradhatatlan a piros festett tojás, amelyet az öntözők — főként a fiatalabb]« — kapnak. A húsvéti piros tojást még napjainkban Is megtaláljuk minden csallóközi háznál. A tojás már a legrégibb időkben minden népnél igen nagy szerepet játszott. A monda szerint az egész világegyetem a .vllágtojásból“ keletkezett. Misztikus jelentősége van a tojásnak az ind Védákban, a hinduk szent könyvében is. Az ókori népek szimbólumként használták sírjaikon, zsinagógáikon, mecseteken és egyéb épületeken is. A keresztény egyházban a megváltás jelképévé vált, s a későbbi századokban az egyházi személyek egyik anyagi forrását Jelentette. A néprajzi kutatások kimutatták, hogy már a pogány népek az élet keletkezésének csiráját látták benne, a piros színnek pedig bajelhárltó szerepe volt. Az egyház pedig a piros színben a Megváltó vérét vélte felfedezni. Ma már e régi jelentősége megkopott, s népünk Is csak szokásként elevenítette fel húsvét táján a piros tojás festését és ajándékozását. A sokszínű húsvéti szokás közül az öntözéssel érdemes még közelebbről foglalkoznunk. Eredetéről csak nagyon keveset tudunk, azt azonban tudjuk, hogy már az ókorban is szokásban volt. Egyes egyházi magyarázók szerint az öntözésben jézus megkeresztelésének szimbóluma rejtőzik, mások Pilátus kézmosására utalnék. A néprajzkutatók szerint a húsvéthétfői öntözés lényege az asszonyt termékenység elővarázslása. Ez pedig pogány eredetre vall. SIDÖ FERENC LOOK
